Másképp ugyanúgy: különleges szükségletű gyermekkel a konyhában – 1.
A sütés-főzés egy olyan motiváló és sokoldalú tevékenység, amellyel a gyerekek legkülönfélébb készségeket és képességeket sajátíthatnak el. Minden olyan feladat, melyet önállóan vihetnek véghez, büszkeséggel és elégedettséggel tölti el őket, a megszerzett tudás és tapasztalat pedig mind az iskolában, mind az életben hasznukra válik. Ez egyaránt vonatkozik a neurotipikus fejlődésű és a különleges szükségletű gyermekekre, ugyanakkor az utóbbiak esetében kifejezetten fontos.
Interjúsorozatunk első részében Szigethi Zsófival, gyógypedagógussal és a „Nikkelbolha – autizmus- és ADHD-specifikus fejlesztés egy helyen” Facebook-oldal tulajdonosával beszélgettem tapasztalatairól ebben a témakörben.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Zsófi, mindennapjaidban autizmussal élő, ADHD-s és tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek számára tartasz fejlesztő foglalkozásokat. Ha jól tudom, különféle konyhai tevékenységekbe is gyakran bevonod őket. Mely képességek fejlesztése a cél a közös sütés-főzés során?
Minden gyereknél a legfontosabb távlati célunk a lehető legmagasabb fokú önállóság elérése. Nincs ez másképp autizmus vagy ADHD esetén sem. Náluk azonban többnyire ez nehezebben megy, mint a tipikusan fejlődő gyerekeknél. Ennek oka egyrészt az, hogy ezekben az esetekben számolnunk kell az úgynevezett végrehajtó működések zavarával, amit úgy tudnék egyszerűen megfogalmazni, hogy sérültek azok a képességek, amik szükségesek ahhoz, hogy egy adott cselekvéssort végrehajtsunk. Olyan működések tartoznak ide, mint tervezés; impulzuskontroll; a kézenfekvő, de helytelen válaszok gátlása; a megfelelő sorrend felismerése és tartása; szervezett keresés; a környezet és magunk folyamatos figyelése; a gondolkodás és a cselekvés rugalmassága. Ezeknek a nem megfelelő működése a legegyszerűbb hétköznapi feladatokban is nehézséget okozhatnak, mint például a cipőkötés, felöltözés, mosdóhasználat, vagy a konyhai munkák.
Autizmus esetén további nehézséget okoz a szokásokhoz való merev ragaszkodás. Kisgyermekkorban természetes, hogy szüleink, gondozóink kiszolgálnak, öltöztetnek minket. A tipikusan fejlődő gyerekeknél nem okoz problémát, hogy amikor képességeik lehetővé teszik, akkor ezen a megszokott rutinon változtassanak. Autizmus esetén ez komoly nehézségekbe ütközhet.
A közös konyhai munka nagyban segíti, hogy a gyerekek, fiatalok megélhessék önállóságukat, kompetensnek érezzék magukat ezekben a tevékenységekben. Ezen túl, az érintett gyermekek önállóbbá válása az egész család életminőségét javítja, és hosszú távon gondolkodva a felnőttkori lehetőségeiket is javítja.
Alapvető szempont, hogy igyekszünk olyan készségeket, képességeket tanítani, melyek hosszú távon hasznosak, előremutatóak. A sütés-főzés éppen ilyen tevékenység, erre a tudásra egész életükben szükségük lehet.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást számodra a közös konyhai tevékenységekben és hogyan kezeled őket?
Nem annyira számomra, inkább az érintett gyerekek számára jelent kihívást. Mégpedig azért, mert a végrehajtó működések zavara miatt hiányzik úgymond a „belső forgatókönyv”, aminek segítségével el tudnák végezni azokat a bonyolult cselekvéssorokat, amiket a konyhai tevékenységek jelentenek. Ebben nyújtanak nagy segítséget az úgynevezett folyamatábrák, folyamatleírások. Ezek a szükséges lépésekre bontva, a használója igényeinek megfelelően mutatják be az adott tevékenységet. Ezek készülhetnek fotók, rajzok, sematikus ábrák, vagy szövegek segítségével. Megmutatják, hogy az adott feladat egyes részfeladatait hogyan, milyen sorrendben, milyen eszközökkel érdemes végezni. Azért is nagyon hasznosak ezek az eszközök, mert vizuális segítséggel és információkkal helyettesítik a tanári/szülői segítséget, ezzel megadva a gyerekeknek az önállóság élményét. Fontos, hogy az adott gyerek számára érthető formában készítsük el ezeket a folyamatábrákat – például egy sematikus ábrákból álló vizuális segítség túl elvont lehet egy kicsi, vagy súlyosabban érintett gyerek számára, míg egy fotós folyamatábrával könnyebben elboldogulhatnak.
Mit tanácsolnál azoknak a szülőknek, akik esetleg idegenkednek a közös sütés-főzés gondolatától a speciális ellátást igénylő gyermekükkel?
Szokás azzal viccelődni, hogy ha a gyerek segít a konyhában, akkor minimum háromszor annyi ideig tart a főzés. Ez természetesen így van, a saját gyerekeimmel és a klienseimmel is megtapasztalom ezt. Viszont megéri ráfordítani az időt! Az önállóság mellett ugyanis rengeteg más képességet fejleszt, észrevétlenül megtanulhatják többek között a mennyiségeket, kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát, mértékegységeket, fejlődik a finommotorika a keverés, gyúrás által. Bővülhet a szókincs, a verbális kifejezőképesség javulhat. Sőt, a közös munkával az együttműködési képességek is javulnak. Ha az elkészült finomságokból „vendégséget” rendezünk, gyakorolhatunk olyan társas-kommunikációs készségeket (pl. kínálás, megköszönés, kérés, elutasítás, beszélgetés stb.), amiket könnyebb így biztonságos környezetben elsajátítani, aztán óvodában, iskolában, igazi vendégségben már csak elő kell venni a már begyakorolt tudást.
Örömmel fogadtam megkeresésed tavaly ősszel arra vonatkozóan, hogy szeretnéd kipróbálni “Lukas & Lea a konyhában” receptkönyvünket ADHD-s és autizmussal élő gyerekek és felnőttek körében. Mesélj egy kicsit, miként éltétek meg az első közös sütést a könyv és a mérőkanalak segítségével?
Remek volt! Először autizmussal élő fiatalokkal próbáltam ki. Nagyon örültek a kókuszgolyónak! Megállapodtunk, hogy teljesen önállóan készítik el a finomságot. Ez a mosogatásig sikerült is. 😊 Nagy örömet jelentett nekik, hogy hárman közösen alkották meg, és szépen megterítve az asztalt fogyasztották el az édességet.
Hiperaktív figyelemzavaros gyerekekkel egyéni foglalkozás keretében használtuk a receptkönyvet. Gyakorlatilag csak felügyelni kellett a folyamatot, semmilyen segítséget nem igényeltek.
A könyv előnye, hogy gyakorlatilag kész fotós folyamatábrákat és leírásokat tartalmaz, ezért azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akiknek nehézséget okoz egy-egy cselekvéssor végrehajtása, vagy kevésbé tudnak olvasni, nagy segítséget jelent. Ráadásul nem kell mérleget sem használni, különböző színű mérőkanalak segítségével lehet kimérni a hozzávalókat. Megadja nekik az önálló tevékenykedés örömét, sikerélményt nyújt – ez pedig mindannyiunk éltető eleme.
Te is szeretnéd kipróbálni Lukas & Lea receptkönyvét? Ide kattintva rendelheted meg. Illetve Facebook- és Instagram-oldalainkon több élménybeszámolót is találsz.
Következő bejegyzésünkben Lugosi Dóri – a 2 éves Down-szindrómás Zoárd anyukája – osztja meg velünk a közös sütés-főzés során szerzett élményeit és tapasztalatait.
Fotók: Dreamstime és Szigethi Zsófia
Szerző: Soós Kata, közgazdász, a „Lukas & Lea a konyhában” receptkönyvek megálmodója
Interjúalany: Szigethi Zsófia, gyógypedagógus és a „Nikkelbolha – autizmus- és ADHD-specifikus fejlesztés egy helyen” Facebook oldal tulajdonosa
