Anyás-Apás · 2020.08.18 17:06 · 7 perc

Úgysem tudok segíteni, akkor meg minek legyek ott? – egy apa az apás szülésről

Nemrégiben egy apára zúdult népharag amiatt, mert a szülőszobában magára hagyta feleségét, mondván: szülje meg egyedül az ikreket, ahogy akarja. Ő úgysem tud segíteni, inkább csinál valami hasznosabbat, így aztán hazament felkészülni a másnapi üzleti meetingre.

Pedig mindannyian tudjuk, hogy az apák akkor is hatalmas segítséget és támaszt nyújtanak, ha látszólag csak zavartan és tétlenül üldögélnek vagy téblábolnak a szülőszobában.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Egy apa a Redditen számolt be arról, hogy faképnél hagyta a szülőszobában a feleségét, hogy egyedül vajúdjon, és most nem érti, hogy mi baja vele az asszonynak.

„A feleségem fájásai vasárnap estefelé kezdődtek – írta az apa a Redditen. – Ikreket vártunk. A dolgok hamar komolyra fordultak, és a fájások rendkívül felerősödtek. A fájások alatt úgy szorította a kezemet, hogy még a vér is kiment belőle, és majdnem lehányta az ingemet.”

Rettenthetetlen hősünket hajnali három körül felhívta a leendő nagypapa.

„Az apám cégében dolgozom, és hétfő reggel egy prezentációt kellett tartanom az ügyfeleinknek, ami még némi felkészülést igényelt”

– írta az apa, aki arról is beszámolt, hogy amikor arra hivatkozott az apjának, hogy most más dolga van (ami egészen pontosan azt jelentette, hogy a felesége éppen ikergyermekeikkel vajúdik), a leendő nagypapánál süket fülekre talált.

„Azt mondta az apám, hogy úgy sincs ott mit tennem, és különben is nagyon túl van hájpolva mostanában ez a dolog, hogy az apáknak mindenképpen látniuk kell, ahogy a gyermekük megérkezik, akik különben sincsenek felkészülve a szüléssel járó vérre és egyéb dolgokra. Azt tanácsolta, hogy inkább pihenjek, hogy megfelelően tudjak másnap prezentálni az ügyfeleknek.”

Ezért aztán hősünk visszament a szülőszobába, hogy konstatálja, hogy a szülés „nagyon lassan halad”.

„Mindannyian biztosak voltunk benne, hogy fogóra vagy más orvosi segítségre lesz szükség az ikrek világra hozatalához – állapította meg magabiztosan, mint aki rögtön szülész szakvizsgát is tett az apjával folytatott beszélgetés óta eltelt percekben. – Azonnal felismertem, hogy itt semmit nem tudok segíteni neki, az apám viszont számít rám, úgyhogy azt mondtam a feleségemnek, hogy nekem most mennem kell. Erre olyan hangosan kezdett kiabálni velem, hogy a nővérek összeszaladtak a szülőszobában. Szerencsére a prezentáció jól sikerült, ami nagy megkönnyebbülés volt mindannyiunknak, közben az orvos is világra segítette az ikreinket, igaz, hogy ehhez fogóra is szükség volt. Lekéstem volna a meetinget, ha ott maradok a szülőszobában. Az apám eddig mindent megadott nekem egész életében, amit csak tudott, ezért nem akartam cserben hagyni.”

És hogy mit szólt ehhez a felesége?

„Vannak kötelezettségeim, melyeknek eleget kell tennem, még akkor is, ha a feleségem azt kiabálja nekem, hogy egyedül hagyom, amikor „feláldozza testét”. Én vagyok az egyedüli kereső a családban. A feleségemnek még a saját anyja is azt mondta, hogy túlságosan érzelmileg közelíti meg a kérdést és túlreagálja a problémát. A feleségem egészen odáig ment, „hogy a családja kitagadja majd, hogy ő lesz az első, aki a családból elválik, de ez sem érdekli, mostantól nem tekint a férjének.”

Lecsúszni a legszebb pillanatról

Talán nem meglepő, hogy a kommentelők finoman szólva sem az apa pártját fogták. Valaki azt írta, hogy megvan a jó oka annak, hogy az emberek miért sorolják gyermekük születését életük legszebb pillanatai közé.

„És te most erről mondtál le”

– írta az egyik hozzászóló.

Más valaki azt írta, hogy ha ő lett volna az ügyfél, és megtudta volna, hogy mi történt, egészen biztosan nem vele kötött volna üzletet.

Végül még egy hozzászólás:

„A feleséged éppen élete csodálatosabb legcsodálatosabb és egyben legtraumatikusabb élményét élte át, te pedig ahelyett, hogy támogattad volna, fontosabbnak tartottad, hogy az apádnak segíts. Gratulálok a közelgő válásodhoz!”

Az apás szülések története

Az apás szülés hazai történetéről dr. Marton István professzor beszélt a Webbetegen. Ő volt az, aki az első hazai apás szülést levezette. Elmondta, hogy az apás szülés az 1970-1980-as években nálunk még tiltott volt, a tiltás okaként higiénés problémákra hivatkoztak a kórházak.

De valószínűleg közelebb vagyunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy az orvosok féltek a kártérítési perektől („műhiba perektől”), az apás szüléseknél pedig tanú is volt arra, ha hibáztak. A professzor szerint az apás szülések feltétele az volt, hogy az orvos fogadja el egyenrangú partnernek, az anyától és összességében a pártól pedig jóval nagyobb felkészültséget és tudatosságot követelt meg ez a helyzet.

„Az 1970-es években, amikor hazajöttem Angliából, az abszolút feudális magyar egészségügy egyáltalán nem fogadta el a pácienssel való partnerséget. Így eleinte – baráti körben meghirdetve – szinte illegálisan csempésztem be fehér köpenyben a papákat. Persze ekkor még nem a szüléshez, csak a felkészítéshez. Mivel egy laikust nem lehetett bevinni a szülőszobára, kellett egy oktatási program, így megszerveztem a Szülők Iskoláját. Akkor már a MÁV Kórházban voltam és minden hónapban egyszer Szülők Iskoláját tartottunk a pároknak. Csak azok jöhettek be a szülőszobára, akik elvégezték ezt az ingyenes képzést. Nem volt jelenléti ív, adminisztráció, bürokrácia, és sehol nem hirdettük meg. Ennek ellenére, minden alkalommal hihetetlen nagy volt az érdeklődés, a csilláron is lógtak, földön ültek. Majd elkészítettem a Terheskönyvet, ami százezer példányban kelt el. Ilyen könyvsiker kevés volt Magyarországon, pláne egy szakkönyvből. Tulajdonképpen azt lehet mondani, kinyitottam a szülőszobát, azok előtt, akik elfogadták a játékszabályokat”

– emlékezett vissza Marton professzor a kezdetekre.

Arra a kérdésre pedig, hogy milyen hatása volt annak, hogy az apák is aktív részeseivé váltak a szülésnek, a professzor ezt válaszolta:

„A szülőszobában nem gyermekek születtek, hanem családok.”

(Forrás: Webbeteg)

De nem minden apa akarja és alkalmas az apás szülésre, és bizony köztünk, nők között is szép számmal vannak olyanok, akik idegenkednek attól, hogy a párjuk a szülőszobában lássa őket a dolgok maga naturalitásában.