Hogyan beszélgessünk a háborúról a gyerekeinkkel?
Egyébként is sok nehéz beszélgetést kell „megvívnunk” szülőként a gyerekeinkkel, mire felnőnek – legyen szó akár kábítószerről, szexualitásról, lopásról és hasonló kemény témákról –, amihez mostanában új téma társul: hogyan beszéljünk a háborúról a gyerekeinkkel?
A pszichológusok szerint alapvető szempont a gyerek életkora, de azt is tanácsolják, hogy ne legyünk nagyon megosztóak, mert ez csak további konfliktusokat szülhet.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Azt hiszem, hogy az utóbbi néhány hétben az is élénken követte a neten és a sajtóban máshol a híreket, aki egyébként nem túlságosan fogékony az aktuálpolitikára. A családon belül természetesen ez nem hagyja érintetlenül a gyerekeket sem, hiszen nézzük, hallgatjuk, beszéljünk róla.
Egy gyermekpszichológus szerint, akinek már szinte minden korosztályba tartozó gyermekekkel kellett beszélgetnie munkája folytán háborúkról és más tragédiákról, most annak van itt az ideje, hogy „megőrizzük a gyermekek nyugalmát”. Ehhez néhány jó tanácsot is ad. Mindenekelőtt vegyük figyelembe a gyermek életkorát. Ha a gyermek hét-nyolc évesnél fiatalabb, akkor azt tanácsolja, hogy külön célzottan ne vegyük elő a témát, hanem csak akkor beszéljünk róla, ha a gyermek rákérdez – ilyenkor azonban igyekezzünk minél hitelesebb, megnyugtatóbb válaszokat adni számára.
„A kicsi gyerekek még nem tudják feldolgozni az ilyen összetett kérdéseket, és ahelyett, hogy megértenék a szituációt, feleslegesen elkezdenek aggódni amiatt, hogy az anyukájuk vagy apukájuk meghalhat”
– véli dr. Meg Meeker, egy gyermeknevelési sorozat tanácsadója.
Ha a gyerek 8-11 éves, akkor valószínűleg a hírekből vagy az iskolából már a szülők nélkül is értesül arról, mi történik. Ilyenkor már nagyon valószínű, hogy nem lehet elkerülni a beszélgetést a háborúról. A gyermekpszichológus legjobb tanácsa ebben az esetben, hogy minél egyszerűbb szinten igyekezzünk tartani a párbeszédet:
„Mindenképpen mondjuk el nekik, hogy ki kivel harcol és – igen nagy vonalakban – azt is, hogy mi a konfliktus kirobbanásának oka.”
„Amikor a gyermekek háborús jeleneteket látnak vagy többször hallanak háborúról, traumatizálódnak, és a probléma gyakran aránytalanul felnagyítódik a fejükben. Sok szülő beleesik abba a csapdába, hogy túl sokat beszél, túl sok információt oszt meg, amit a gyerekek nem tudnak kezelni vagy megérteni. Tehát nyugtassuk meg őket, hogy a háború nem fog idejönni. Tisztában kell lennünk azzal – és ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni –, hogy a gyermekek jobban aggódnak az életükért és a szüleik életéért, mint a harcokban közvetlenül részt vevőkért. Mondjuk el nekik, hogy a háború sajnos nem új dolog, a világ számos pontján már sok éve zajlanak különböző háborúk”
– tanácsolja a gyermekpszichológus.
A pszichológus szerint a nagyobb gyerekekkel, kamaszokkal már a politika egyes aspektusait is meg lehet osztani, amennyiben érdeklődnek iránta.
Az egyik legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy kerüljük a politikai és megosztó vitákat, véleményeket. Hogy miért? Amikor az iskolában szóba kerül a téma, akkor – amolyan jó értelemben vett kis papagáj módjára – azt fogják hangoztatni, amit a szüleiktől hallottak, és ez egymás közötti megosztottságot fog eredményezni, függetlenül attól, hogy hány éves gyermekekről van szó.
Igyekezzünk megőrizni a gyermekek nyugalmát, hiszen ennek még soha nem volt nagyobb jelentősége, mint éppen az utóbbi néhány hétben. Nyugtassuk meg őket, hogy minden felelős politikus mindent megtesz annak érdekében, hogy a dolgok továbbra is rendben menjenek számukra és családjuk számára egyaránt.
Összefoglalva a legfontosabb tanácsok:
o Ne tegyünk úgy, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.
o Adjunk alkalmat gyermekeinknek a beszélgetésre.
o Őszintén és nyíltan beszéljünk a témáról.
o Ne szégyelljük bevallani, ha egy kérdésre magunk sem tudjuk a választ.
o Vitassuk meg velük, hogy a magunk részéről mit tudunk segíteni.
o Ne terheljük őket túl információkkal.
o Tanítsuk meg gyermekeinket arra, honnan tudják felismerni az álhíreket. (Ez egyébként az élet más területein sem haszontalan.)
o Az új híreknek, információknak igyekezzünk megvilágítani a hátterét.
o Korlátozzuk észszerű határokon belülre azt az időt, melyet a hírek követésével töltünk/töltenek gyermekeink.
o Figyeljük a reakcióikat és ehhez igazítva tervezzük meg azt, hogyan, mennyit és mikor beszélünk a háború témájáról.Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
