Verik a társát a többiek, a te gyereked mit tesz? Elfordul, megakadályozza vagy… levideózza?
Az alábbi videó egy angliai autóbuszon készült, de kis keresgéléssel találhattam volna itthonról is hasonló esetet. Egy olyan esetet, amikor egy gyerekközösségben valakit bántanak néhányan, a többiek pedig – ahelyett, hogy közbelépnének vagy felnőttet hívnának segítségül – csak nézik vagy gyorsan előveszik a telefonjukat és felveszik az esetet. Sokan. Miközben nem tesznek ellene. Senki.
Miért? Mit rontottunk el mi, szülők?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A videó egy angliai kisváros, Bacup egyik helyi járatú autóbuszán készült, melyen a 12 éves Ameliát veri egy másik, iskolai egyenruhát viselő lány. Erőszakkal felrángatja az ülésről a kegyetlen támadás közben, majd egy másik diáklány ököllel többször is megüti. Ez önmagában is megdöbbentő, de az még inkább megdöbbentő, hogy a felvételbe időnként sok-sok mobiltelefon lóg be egy-egy pillanatra: jól látszik, hogy a többi gyerek körbeállja és filmezi az esetet, míg néhányan „még egyet, még egyet” skandálással hergelik a támadót. A megtámadott kislány megpróbál kiegyenesedni, haját a füle mögé tűri és próbál kitérni a verekedés elől. Ez azonban nem akadályozza meg a másik diáklányt abban, hogy újabb brutális támadást indítson ellene.
Amelia 32 éves anyukája attól félt, hogy lánya „egy újabb Sophie Lancaster” lehet, akinek meggyilkolása 2007-ben sokkolta a szigetországot. A 20 éves Sophie-t egy csapat tinédzser fiú verte halálra a városban, akik azért támadtak rá, mert gót volt.
Sophie Lancastert 2007 augusztusában gyilkolták meg Angliában. Az áldozatot és barátját, Robert Maltby-t egy csapat tizenéves fiú támadta meg, miközben a lancashire-i Bacupban lévő Stubbylee Parkban sétáltak 2007. augusztus 11-én. A lány a támadás során szerzett súlyos fejsérülések következtében kómába esett, ahonnan soha nem tért magához, és 13 nappal később belehalt sérüléseibe. A rendőrség szerint a támadás összefüggésben lehetett azzal, hogy a pár a gót stílusnak hódolt. Öt tizenéves fiút később letartóztattak és gyilkossággal vádoltak meg. Kettejüket, Ryan Herbertet és Brendon Harrist gyilkosságért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A másik három fiú súlyos testi sértésért börtönbe került. Sophie Lancaster emlékére alapítványt hoztak létre, és számos rendezvényen tisztelegtek előtte helyi, országos és nemzetközi szinten. Színdarabok, filmek, művészeti alkotások és könyvek foglalkoztak a gyilkossággal kapcsolatos kérdésekkel.
De visszatérve a mostani esetre, a történteket egy idősebb gyerek vette fel mobiltelefonjával, aki ismeri a családot és bizonyítékot akart, nem pedig kielégülést – magyarázta Amelia édesanyja. (Ezen a ponton persze jogosan merül fel a kérdés, hogy a többi gyerek miért videózott és hergelte a támadót ahelyett, hogy közbelépett volna.)
„Mi a biztosíték arra, hogy az eset nem ismétlődik meg? ‘Mi lett volna, ha mindez egy félreeső helyen történik? Ezek a gyerekek olyanok voltak, mint egy elvadult állatfalka. Az én lányom pedig ilyenkor nem fog küzdeni, nem üt vissza, hiszen nem akar rosszat senkinek”
– mondja.
Tudtad?
Károly herceg (most már király) is iskolai zaklatás áldozata volt
A videót az édesanya megosztotta a közösségi médiában, melynek hatására elárasztották ajándékokkal és támogató üzenetekkel. Nagylelkű emberek ajándékokat küldtek, sőt még a párizsi Disneylandbe szóló utazást is felajánlottak neki. Az ötgyermekes anyuka célja azonban nem ez volt, inkább azt szeretné, ha a bírósági rendszer a lehető legkomolyabban foglalkozna az elkövetővel.
„Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ilyenek megtörténhetnek.”
Miután a videó nyilvánosságra került, a család a Facebookon üzeneteket kapott néhány érintett gyerektől, akik bocsánatot kértek a viselkedésükért. Az anya dicséri őszinteségüket és megbánásukat:
„Bátor dolog, hogy üzentetek nekünk, és remélem, megértitek, milyen súlyos dolgot tettetek és viselitek annak következményeit. Mert nem szeretném annyiban hagyni a dolgot, a lehető legmesszebbre is hajlandó vagyok elmenni annak érdekében, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen eset, se az én gyerekemmel, se másokéval.”
Sajnos az is csak utólag derült ki, hogy a történtek nem voltak teljesen előzmény nélküliek:
„Néhány hónapja már voltak Ameliával problémáink, lógott az órákról, de most talán tudjuk, miért. Nagyon zárkózott, néha úgy érzi, hogy nem terhelhet minket dolgokkal. Most viszont leültem vele és elmagyaráztam neki, hogy a zaklatás nem olyasmi, amit el kell titkolnod előlem. Ha ilyesmi történik, mindig szólj, leülünk, megbeszéljük és megoldjuk.”
