Hat fotó, hat történet – az Anyás-Apás Facebook-oldaláról
Egy rendőrnő, aki egy kórházban szoptatott – önmagában nem szenzáció, de van egy kis csavar a történetben. Egy anya, akinek hét évre volt szüksége, hogy beszélni tudjon rettenetes szülésélményéről és az őt azóta is gyötrő rémálmokról. Egy furcsa iskolai felmérés. Egy kamaszfiú, akivel megelevenedett a „Reszkessetek betörők!”. Egy gáláns munkahelyi ajánlat. Egy videó, ami rettenetes pillanatot örökített meg.
Miniposztok következnek az Anyavilág Facebook-oldaláról.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ha blogolsz, legyél jelen a Facebookon is! – hangozhatna a bloggerek képzeletbeli kiskátéjának első pontja. Nincs ez másként az Anyás-Apás esetében is, „tartozik hozzá” egy friss, pörgős Facebook-oldal is, ahol már több mint 21 ezren vagyunk. (Ha csatlakozni szeretnél, kattints ide!)
Az Anyás-Apás Facebook-oldalán sok mindent megosztok, fotókat, linkeket, minden olyasmit, amit hasznosnak és/vagy érdekesnek találok, esetleg „csak” nekem tetszik és remélem, hogy nektek is örömet okoz. Természetesen mindig kikerül az aznapi poszt linkje is, de vannak olyan saját tartalmak, melyekkel itt nem, csak a Facebook-oldalon találkozhatsz. Ilyen például az „Egy fotó, egy történet” című sorozat, amiben villámposztok formájában minitörténeteket osztok meg. Szóval már csak ezért is érdemes követni az Anyás-Apás Facebook oldalát.
De addig is, amíg rányomsz a „Követem” gombra, jó fej vagyok, és elhoztam néhányat az utóbbi idők „terméséből”.
Első fotó, első történet:
Ez a fiatal argentin rendőrnő − maga is kétgyermekes édesanya − egy különösen forgalmas napon éppen a helyi kórházban járt, amikor észrevett egy vigasztalanul síró csecsemőt. A babát állami gondozásba vétel előtti orvosi vizsgálatra vitték, mert az anyja nem gondoskodott róla. „Nyilvánvalóan éhes volt, mert a kis öklét a szájába tömve bömbölt. A túlhajszolt kórházi személyzetnek szemmel láthatóan nem volt rá ideje és energiája. Így hát az ölembe vettem és megszoptattam” − mondta el utóbb.
Csak így, egyszerűen. Mert az igazán nagy dolgok ennyire egyszerűek és magától értetődőek.
Második fotó, második történet:
Louise Pentland népszerű youtuber, akit 2,5 millióan követnek. Mégis csak most, 7 év elteltével képes beszélni a szülése körülményeiről. Amikor kislányát, Pearlt várta, kész szüléstervvel érkezett a kórházba. Ebben például az szerepelt, hogy vízben szeretne vajúdni, de az orvosok azt mondták, érje be a hagyományos szülőszobával. Eztán 36 órán át hagyták szenvedni magára hagyva, minden fájdalomcsillapítás nélkül. Mindössze a szülésznők vizsgálgatták, azt viszont gyakran, és mindig más. A szüléskor mindenhol repedt, ahol lehetett, és több mint 1 liter vért veszített.
A rettenetes szülésélmények hatására poszttraumás stressz betegség alakult ki nála annak minden tünetével: azóta is rémálmok gyötrik, és újra és újra átéli a 7 évvel ezelőtt történteket.
Harmadik fotó, harmadik történet:
Nem könnyű annak az anyának, aki még szoptatna, de vissza kell mennie dolgozni. Ilyenkor a kézenfekvő megoldás a fejés − igen ám, de hogyan jut el a lefejt anyatej a babához, ha az anyát napokra távolra szólítja a munkája? Az amerikai parti őrségnél ezt mostantól úgy oldják meg, hogy a hadsereg költségére hazaküldheti a lefejt anyatejet az az anya, aki 72 óránál hosszabb szolgálatra kénytelen menni, távol a családjától. A munkahely évi max. 750 dollár (kb. 200 ezer forint) erejéig állja a tejszállítás cechjét.
Bevezetnéd nálunk is?
Negyedik fotó, negyedik történet:
Egy angol iskolában az évzáró előtt szavazólapot osztottak ki a gyerekek között. Olyan kategóriákban kellett szavazniuk a gyerekeknek egymásra, mint hogy ki a leghelyesebb fiú, a leghelyesebb lány, ki játssza meg a legjobban magát, és kinek vannak a legidegesítőbb szokásai. Azt ígérték a gyerekeknek, hogy a kategória”győzteseket” az évzárón hirdetik ki.
Szerinted ez jó poén vagy nagyon nincs rendben? És ha már szavazás, választhattak volna ennél alkalmasabb versenykategóriákat?
Ötödik fotó, ötödik történet
Egy térfigyelő kamera felvette azt a pillanatot, amikor egy 2 éves kisgyerek a házuk előtt fedetlenül hagyott csatornanyílásba zuhan az oroszországi Csebokszáriban. A munkások biztosan hibáztak, amikor felügyelet nélkül hagyták a nyílást. De az is kiderül a videóból: hol hibázott az anya?
Hatodik fotó, hatodik történet:
A „Reszkessetek betörők!” sztorija elevenedett meg pár nappal ezelőtt az USA-ban, amikor a 14 éves Anton Berg a newarki reptérről svédországi nagyszüleihez indult a szülei nélkül. A szülők kifizették az egyedül utazó kiskorú utaztatásáért kért 150 dolláros felárat, amiért cserébe a reptéri személyzet egészen a beszállókapuig kísérte a gyereket. A kifutópálya felé gurult a gép, amikor az apa a következő üzenetet kapta a fiától: „Ezen a gépen egy csomó ember németül beszél. Ez furcsa, nem?” Furcsa hát. Így derült ki, hogy a Svédországba tartó gép helyett egy Düsseldorfba induló járatra tették fel a gyereket. A szülők teljes pánikban hívogatták a légitársaságot − eredménytelenül. Szerencsére a fiú jelzésére a gép személyzete észlelte a tévedést, és a gép még felszállás előtt visszagurult a beszállókapuhoz. Bár a gyerek lekéste eredeti svédországi járatát, de végül csaknem fél nappal a tervezett időpont után a következő géppel megérkezett a nagyszüleihez.
A szülők a tévedésen túl a légitársaság gyalázatos kommunikációját − vagy inkább annak hiányát − kifogásolják. Bár elvárható lett volna, hogy folyamatosan tájékoztassák őket, hol tart éppen a gyerekük, ez nem történt meg, sőt többnyire el sem lehetett őket érni telefonon.
A légitársaság elnézést kért, és visszafizetik a kiskorú utaztatásáért befizetett 150 dollárt.
#anyás_apás #facebook
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
