A „piszkos vörös”: hogyan bélyegezték meg a menstruációt régtől mostanáig?
Tudtad, hogy a modern egészségügyi betétek az első világháborús tábori nővéreknek köszönhetik eredetüket, akik felfedezték, hogy a katonai kötszerek menstruációs betétként való újrafelhasználása mennyire hatékony? Én nem tudtam.
Bármennyire is hihetetlen, még a menstruációnak és a menstruáció során használt eszközöknek is van történelme, ezzel mégsem nagyon foglalkoznak a történészek. Miért?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A válasz, úgy vélem, a menstruációt régóta övező szégyenérzet kultúrájában rejlik, amely elfojtja a témáról folytatott nyílt párbeszédet.
Egyre több kutató meggyőződése, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Például a Leeds Egyetem munkatársai kezdtek egy kutatásai projektbe a menstruációs megbélyegzés történetével kapcsolatban. Amit máris felfedeztek, hogy a menstruációval kapcsolatos megbélyegzés és szégyenérzet példái a sok ezer évvel ezelőtti időktől egészen napjainkig.
Nem új probléma
A menstruációs megbélyegzésre gyakran idézett példa a Bibliából Mózes harmadik könyvéből a 15. fejezet 19–33. verse. Ez a szakasz azt állítja, hogy a nők (és minden, amin fekszenek vagy ülnek) „tisztátalanná” válnak a menstruáció alatt. Ha egy nem menstruáló személy megérinti akár a menstruációs vért, akár bármit, amihez a nő hozzáért, ő is tisztátalanná válik.
Ez a menstruáció és a romlottság (nemcsak a menstruáló személy, hanem a körülötte lévő emberek és tárgyak romlottsága is) közötti összefüggés a férfi tudósok körében a történelem során tartósan fennmaradt.
Az idősebb Plinius például Kr. u. 70 körül írta, hogy a menstruáció „a legszörnyűbb hatásokat váltja ki”. Azt írja, hogy a növények „elszáradnak és elpusztulnak”, a méhek pedig „elhagyják kaptárjaikat, ha egy menstruáló nő megérinti őket”.
A Kr. u. VII. században Sevillai Izidor kibővítette Plinius vádjait, és azt állította:
„Ha a menstruáció vére megérinti őket, a növények nem hajtanak ki, az erjedetlen bor savanyúvá válik, a növények elszáradnak, [és] a fák elveszítik gyümölcsüket.”
Még 1694-ből is találunk olyan bábakönyveket, amelyek a menstruáló nőket egy mitikus állat mérges leheletéhez hasonlítják, mivel állítólag közös képességük, hogy a levegőben mérget terjesztenek.
A történelemtől napjainkig
Sajnos a menstruációról szóló viták a XX. és a XXI. században továbbra is erősítették a kérdéssel kapcsolatos szégyenérzetet, és a menstruációt olyan dolognak állították be, amit szégyellni kell és amit el kell rejteni.
A népszerű női magazin, a Good Housekeeping 1950-ben tette közzé a Modess újonnan csomagolt egészségügyi törlőkendőinek reklámját amelyben ez állt:
„Olyan ügyesen megformázva, hogy a legélesebb szemek sem találják ki, mi van a csomagolásban.”
Bár a hirdetés hangvétele vidám és beszédes, mégis azt az elképzelést erősíti, hogy a menstruációs termékeket rejtve kell tartani. Mintegy 70 évvel később, 2020-ban a Tampaxot kritika érte, amiért olyan tamponokat reklámozott, amelyek „csendben nyílnak a teljes diszkréció érdekében”.
A menstruáció stigmatizálásának másik példája az eufemizmusok hosszú történetében is megfigyelhető. Egy 1948-ban közzétett tanulmány számos káros menstruációs eufemizmust azonosított, köztük az „átok”, a „piszkos vörös” és a „szezonális” kifejezéseket. Egy 1975-ben készült hasonló tanulmány 128 menstruációs eufemizmust tárgyalt, amelyek közül sok még ma is használatos. Noha ezek közül néhány eufemizmus viccesnek tűnik, ezek célja, hogy ködösítsék a menstruáció témáját, és ezáltal erősítik a menstruációt övező szégyenérzetet.
A megbélyegzés ártalmai
A menstruációs megbélyegzés hosszú története továbbra is hatással van a kortárs kultúrára, és negatívan hat a ma menstruáló nőkre. 2021-ben egy kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a megbélyegzés és a szégyenérzet fenntartja azt az elvárást, hogy az embereknek el kell rejteniük a menstruációjukat.
Ez például az iskolai és munkahelyi higiéniai eszközök elrejtésében vagy a menstruációs tünetek eltitkolásában nyilvánulhat meg. E titkolózás megakadályozza az embereket abban, hogy felismerjék, ha amit tapasztalnak a menstruációjuk során, az eltér a normálistól, és hogy ezzel orvoshoz forduljanak. Egy 2018-as felmérés szerint például a lányok és fiatal nők 79 százaléka szembesült a menstruációjával kapcsolatos tünetekkel, amelyek aggasztották, mégsem fordult vele orvoshoz vagy más egészségügyi szakemberhez.
Hasonlóképpen, az Endometriosis UK jótékonysági szervezet statisztikáiból kiderül, hogy a 16 és 54 év közötti nők 62 százaléka azért halogatja az endometriózis tüneteivel az orvoshoz fordulást, mert nem gondolja, hogy ezek elég komolyak ahhoz, hogy orvoshoz forduljon velük. Másik ok, hogy zavarban van és úgy gondolja, hogy úgysem vennék komolyan, vagy mert úgy gondolja, hogy a fájdalmas menstruációt is magában foglaló tünetek normálisak.
Mit tehetünk?
A menstruációval kapcsolatos megbélyegzés mélyen gyökerezik a társadalomban. De számos apró lépést tehetünk mindannyian, amelyek együttesen jelentős változást hozhatnak. Először is, mindannyian (kortól, nemtől vagy szexualitástól függetlenül) nyíltan beszélhetünk a menstruációról. Elvethetjük a menstruációs eufemizmusok használatát, mivel ezek használata fenntartja azt az elképzelést, hogy ennek a természetes testi funkciónak rejtve és szégyenbe burkolózva kell maradnia.
Használhatjuk kollektív hangunkat is, például a vállalatokkal való kapcsolatfelvétel révén a közösségi médiában, hogy követeljük a menstruáció igazabb ábrázolását a médiában (például, ahogy a Kotex is tette, hogy száműzzük a kék folyadékkal való abszurditást a termékeik bemutatásához).
Természetesen nagyobb léptékű munkát is kell végeznünk. Fel kell lépnünk a menstruációs szegénység ellen, biztosítani kell a tiszta vízhez és a saját WC-khez való hozzáférést, és ösztönöznünk kell a munkaadókat, hogy pozitív menstruációs politikát dolgozzanak ki.
De kezdhetjük azzal, hogy beszélgetünk. Ha véget tudunk vetni a menstruációt régóta övező titkolózásnak és hallgatásnak, akkor elkezdhetünk egy olyan jövőt teremteni, amelyben a menstruáció többé már nem tabu.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
