Anyás-Apás · 2024.09.19 06:44 · 3 perc

Ha folyton bámulod, a gyereked nem tanul meg beszélni!

Tagadhatatlan, hogy 2024-ben mindannyian sok időt töltünk a képernyők előtt – különösen az eszközöket használó szülők. És ez így van rendjén.

Azonban az ilyen szülőknek érdemes lehet megnézniük ezt az új tanulmányt, amely mostanában jelent meg a Frontiers in Developmental Psychology tudományos folyóiratban.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

A tanulmányban részt vevő kutatók megállapították, hogy azok a szülők, akik hajlamosak több időt tölteni a képernyők nézegetésével, mint a gyermekeikkel való interakcióval, nem csupán rossz mintát mutatnak, hanem valójában akadályozhatják gyermekeik nyelvi készségeit.

A tanulmány szerint a képernyő gyakrabban néző (a gyakorlatban az állandóan a telefonjukat nyomkodó) szülők gyerekei hajlamosak maguk is folyton a telójukat nyomkodni. Ennél is aggasztóbb azonban, hogy a képernyőt gyakrabban használó szülők gyermekeinek alacsonyabb volt a nyelvtani és szókincsbeli képessége.

A tanulmányon dolgozó kutatók 421, 2 és 4 év közötti észt gyermek szüleit kérdezték meg. Megjegyzik, hogy a szülőkkel való szóbeli interakció a gyerekek nyelvi készségek elsajátításának egyik kritikus módja ebben a életkorban.

„Tudjuk, hogy amikor képernyők vannak használatban – akár a szülő, akár a gyermek használja azokat -, kevesebb a beszélgetés, a tanítás és az olvasás a családban. Ez lehet az oka a rosszabb nyelvi készségeknek és szókincsnek” – mondja Dr. Jenny Radesky, az American Academy of Pediatrics Center of Excellence Center of Social Media and Youth Mental Health orvosa.

A tanulmány egyik legmegdöbbentőbb megállapítása azonban az volt, hogy amikor a gyerekek a szüleikkel együtt néztek képernyőt, az nem segített a nyelvi készségeik javításában. Ez alátámasztja azokat a korábbi kutatásokat, amelyek szerint a gyerekek a másokkal való személyes interakciókból tanulnak a legtöbbet.

„Tanulmányunk a gyermekek képernyőidőjéről a családi képernyőhasználati szokások szerepére helyezi a hangsúlyt. Ez rávilágít arra, hogy a képernyőidő kezelése során családi alapú megközelítésekre van szükség” – emeli ki Dr. Tiia Tulviste, az Észt Tartui Egyetem fejlődéspszichológia professzora, a tanulmány vezető szerzője.

Forrás: Frontiers in Developmental Psychology

Fotó: 123RF

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!



Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük