Ilyen az élet fiús anyukaként
Egy kisfiút nevelő anyuka írását olvashatjátok arról, hogyan érzi magát nap mint nap fiús anyukaként. Nem akar kategorizálni, nem akar határokat húzni, nem akarja megmondani, mit csinálj vagy ne csinálj, ha nem lányos szülő vagy.
Egyszerűen csak leírja az érzéseit, az életüket. Biztos vagyok benne, hogy sokan magatokra ismertek olvasás közben.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Fiú anyukának lenni, nos… enyhén szólva is kalandos. Hiszen már nem is számolod, hányszor ütötte be a fiad a fejét aznap. A kisfiam nevelése fárasztó, mulatságos és kiszámíthatatlan egyszerre. Büszken vallom, hogy fiús anyuka vagyok, de őszintén szólva nem voltam rá felkészülve, hogy mire számíthatok.
Senki nem mondta például, hogy pelenkacsere közben egy pisiszökőkút áramlik az arcomba.
Senki nem mondta nekem, hogy teljesen mindegy, hányszor figyelmezteted a veszélyre, újra és újra meg fogja próbálni.
Nem hiszem, hogy korábbi életemben valaha is eljutottam volna abban az állapotban, amikor ideges roncsnak érzem magam, amíg nem lettem fiús anyuka. Megtanultam szinte minden nap teljes rendetlenségben és teljes káoszban élni – és valahogy mégis élve kijutni belőle.😅
A férjem azt mondja, sosem tudhatod, mikor milyen veszély leselkedik rád a gyerekszobában. Ez annyira igaz! Gyakran találom magam a tűzvonalban, amikor repülnek a játékok, vagy a gyerekem az ágyáról zsák módjára a földre puffan.
Meg kell mondanom őszintén, hogy a legtöbb időmet és energiámat az emészti fel, hogy aggódom a kisfiam testi épségéért, például betegesen rettegek egy agyrázkódástól vagy kanapéról való lezúgástól.
De a féktelen zűrzavarban, ami egy kisfiú nevelését jelenti – és rengeteg dolog van, amit bárcsak előre tudtam volna -, ezeket a dolgokat menet közben tanulom meg:
A fiúk felnevelése lehet, hogy több piszkot jelent, de azt is jelenti, hogy többet szórakozunk az élet zűrzavarán.
A fiúk felnevelése több rohangálást jelent, de egyben azt is, hogy soha, de soha nem unatkozom.
A fiúk felnevelése több balesetet jelenthet, de egyben több alkalmat is gyógyító puszikra.
A fiúk nevelése során talán többen teszik fel a környezetedből a kérdést: „Nem túl eleven ez a gyerek?” De több alkalmad van arra is, hogy ezt válaszold: „Igen nagyon élénk, de én így szeretem.”
A fiúk felnevelése több vakmerő mutatványt hozhat – de azt is jelenti, hogy meg kell tanulni váratlan helyzetekben is boldogulni, még ha csak egy kicsit és nem is mindig.
És őszintén szólva, én nem is szeretnék magamnak más életet.
Bár úgy tűnik, hogy az én kis csibészemnek végtelen lehetősége van arra, hogy szinte bármiből olimpiai sportot csináljon, bár naponta tízmilliószor nekimegy a falnak, vagy gyakorlatilag tízmilliószor bukfencezik az ágyáról, bár minden második másodpercben a szívbajt hozza rám – ő az én drága kisfiam. És egyvalami igaz, hogy nagyon szereti az anyukáját.
A fiúk neveléséhez nem jár használati utasítás (bár az is igaz, hogy a lányokéhoz sem). Soha nem tudhatod, mire számíthatsz – ez tényleg egy eszeveszett vad utazás. De ők a legaranyosabb, legkedvesebb, legszeretnivalóbb kis szörnyecskék, és büszke vagyok arra, hogy nekem is van egy belőle.
Szóval minden fiús anyukának azt üzenem, hogy lehet, hogy a fiúk nevelése némi pluszmunkát igényel, legtöbször azért, hogy megvédjük őket önmaguktól – de mi mást, mi szebbet kérhetünk az élettől, mint hogy fiús anyuka legyünk? Igazam van?
Anita
Fotó: 123RF
