Mit mondj a gyerekednek, ha fogyatékkal élőt lát? Bámuld vagy ne bámuld?
Amikor arról esik szó, hogyan viselkedjünk – és nem utolsósorban milyen viselkedésre ösztönözzük a gyerekeinket –, ha fogyatékkal élőket lát, olyanokat, akik „mások”, mint a megszokott, gyakran hangzik el, mennyire fájó tud lenni, ha lépten-nyomon megbámulják őket.
Most egy fogyatékkal élő gyereket nevelő anyuka pont az ellenkezőjét tanácsolja. Szerinte nem jó tanács „a ne bámuld” vagy „ne nézz oda”. Hogy miért, a cikk elolvasása után kiderül.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy anyuka vírusként terjedő videójában arra kéri a szülőket, ne mondják meg a gyerekeiknek, hogy ne bámulják a fogyatékkal élő lányát. A 36 éves Megan annak átgondolására szólítja fel a szülőket, gondolják át, hogyan viszonyulnak a fogyatékkal élő embertársaikkal való interakciókhoz. Szerinte a „ne bámuld” utasítás megszünteti a kíváncsiságot és a kapcsolatot.
„Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem! Mindig úgy érzem, hogy a „ne bámulj” lehetetlenné teszi a kapcsolatfelvételt a lányom és más gyerekek között. Ez szimplán elutasítás, a „más” iránti kíváncsiság és a lehetséges kapcsolatfelvétel megakadályozása. [Ha viszont a szülők azt mondják] ‘menj és köszönj’, akkor ez megnyitja az interakciót. Számomra a ‘”ne bámulj”‘” azt a kultúrát testesíti meg, mely szerint a fogyatékosságot nem szabad nézni, sőt rejtegetni kell.”
Megan kislányának, Nellinek a betegségét két és fél évesen diagnosztizálták, képtelen járni, beszélni, enni vagy inni a betegség miatt, amely progresszív és halálos kimenetelű. A kislány hamar elvesztette a járás és a beszéd képességét, és most értelmi kihívásokkal, mindennapos rosszullétekkel és akaratlan izomgörcsökkel és -összehúzódásokkal küzd.
Nelli anyukája hangsúlyozta, hogy ha hagyjuk, hogy a gyerekek kifejezzék természetes kíváncsiságukat, az utat nyithat a fogyatékkal élők elfogadásához.
„Ha folyamatosan azt mondogatjuk a gyerekeknek, hogy ne nézzenek oda vagy fordítsák el a tekintetüket, akkor nem adunk nekik esélyt arra, hogy azt gondolják, hogy ő csak egy másik gyerek, aki a lába helyett kerekesszéket használ, vagy aki nem a száján keresztül eszik, hanem a hasán keresztül bevezetett szondán keresztül táplálják.”
A videó nyáron került nyilvánosságra, azóta 4,5 millió megtekintés felett jár. kommentelő dicsérte Nelli anyukáját, amiért jobban felhívta a figyelmet a témára.
„A videót látva most gondolkodtam el rajta először komolyan, hogyan fogok beszélni a fiammal ilyen helyzetekben” – írta az egyik felhasználó, míg egy másik bevallotta, hogy ő is a „ne bámulj” közösség tagja: „Köszönöm, hogy megtanítottál erre… Fogalmam sem volt róla, hogy ez mennyire hozzájárul a negatív viszonyuláshoz.”
A reakciók többnyire pozitívak voltak, de Megan azt is elismerte, hogy nem mindenki ért vele egyet. Néhány család, különösen az autista közösségen belül, abbéli aggodalmát osztotta meg, milyen hatással lehet gyermekeikre, ha egy kiborulásos epizód kellős közepén idegenek bámulják őket. Az anyuka kifejtette, hogy megértette az alternatív vélemények hátterét, és természetesen nem arra célzott, hogy az autista gyerekeket megbámulják, ha éppen stresszes epizódjuk van.
„Megértem, mert nyilvánvalóan az autizmus nem ugyanúgy jelentkezik, mint például egy szemmel jól látható fogyatékosság, például az, hogy egy kisgyerek kerekesszékben ül” – tette hozzá.
Meggyőződése, hogy a fogyatékosságról szóló beszélgetést már egészen kicsi korban el kell kezdeni:
„Úgy érzem, hogy a fogyatékosság elfogadása a játszótereken, óvodákban és iskolákban kezdődik. Minél inkább megengedjük a gyerekeknek, hogy nézzenek, kíváncsiak legyenek, annál több lehetőségük van arra, hogy meglássák a normalitást, és hogy ez nem olyasmi, amitől félniük kell.”
Anna
Fotó: 123RF
