Én azt mondom, klíma… te azt mondod, …szorongás
Klíma, klímavédelem, klímaválság, klímavészhelyzet – csupa olyan kifejezés, melyeket mostanában kezdünk tanulgatni. És persze itt van mindezek mellé a klímaszorongás, ami egyre nagyobb mentális problémával látszik kinőni magát már meglepően kicsi gyerekeknél is.
Azt pedig nagy kérdés, hogy jó vagy rossz, hogy egyre több embert, köztük kicsi gyerekeket és kamaszokat is szorongással, halálfélelemmel és bűntudattal tölt el az, hogy a médiából és a politikusoktól is mindenhonnan a végítélet harsonáját hallják szólni, ha bolygónk jövője kerül szóba.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Emlékeztek még arra a játékra, amikor egy megadott szóhoz kellett minél több olyan utótagot keresni, melyek együttesen értelmes összetett szót adtak ki? Én azt mondom, király… Te azt mondod, pingvin… Én azt mondom, ország… te azt mondod, határ… Én azt mondom, klíma… te mit mondasz? Klímaszorongás? Az a helyzet, hogy nem is olyan régen, nulla pontot ért volna egy szójátékban ez a megoldás, manapság azonban egyre több szó esik róla.
Azt senki nem vitatja, hogy kell és lehet is tenni klímaügyben. Más kérdés, hogy ami manapság történik, az valóban azt a fontos cél szolgálja-e, hogy igyekezzünk kiiktatni azokat a tényezőket, melyek idővel akár végveszélybe is sodorhatják bolygónkat.
Nem vitatható, hogy Greta Thunberg kétségkívül klímaharcossá, sőt valóságos branddé nőtte ki magát, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy pár napja bejelentette, hogy levédeti a nevét és a mozgalmával kapcsolatos minden elnevezést, hogy ezeket a neveket csak olyan célokra használhassa bárki is, ami megegyezik az ő hitvallásával.
Ám Greta tevékenysége erősen és egyre inkább megosztja közvéleményt. Kezdetben a legtöbben csak a bolygó jövőjéért tiszta szívvel aggódó tinédzsert látták benne, amibe belefért az elnézés is amiatt, hogy végtelenül naivan és minden háttérinformációt és ismeretet tökéletesen nélkülözve harcolt a hangzatos célokért. Manapság már egyre erősödnek azok a hangok, melyek szerint nem biztos, hogy ez a megfelelő út és mód a kétségkívül létező és sürgős megoldásra váró problémák hosszú távú rendezéséhez. Legutóbb például Jeremy Clarkson küldte el nyilvánosan Greta Thunberget oda, ahová szerinte való, amikor úgy fogalmazott, hogy Gretának be kellene már fognia a száját és visszaülni az iskolapadba. Ez azért is figyelemre méltó, mert az 59 éves brit tévés úgy egyébként a klímavédelem nagy pártolója, aki évek óta igyekszik felhívni a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire.
Barbie babával játsszanak vagy a bolygóért aggódjanak?
Azt, hogy Jeremy Clarksonnak sok tekintetben igaza lehet – ami a kortársakban való felesleges szorongáskeltést illeti, egészen biztosan –, jól példázza egy most megjelent felmérés, melyben egy vény nélkül is kapható népszerű láz- és fájdalomcsillapító gyártója felkérésére 1000, öt és 15 éves kor közötti gyereket kérdeztek meg arról, hogy van-e olyan dolog az életében, ami napi szinten szorongást kelt benne, minden nap eszébe jut és félelemmel gondol rá.
Elgondolkodtató, hogy a 7–11 éves korosztályban a szorongást keltő gondolatok között – azon túl, hogy a gyerekek csaknem felének napi problémát jelent az a terhelés, amit az iskola ró rájuk, illetve félnek attól, hogy nem tudnak barátokat szerezni a kortársak között – igen előkelő helyen áll, hogy félnek attól az időtől, amikor felnőnek. Ez még erősebben mutatkozik meg az idősebbek, az 12 és 15 közöttiek között, akiknek csaknem fele szélesebb kontextusban is retteg a klímaváltozással összefüggő kérdésektől és az e tekintetben attól a jövőtől, melynek rettenetes víziója mindenhonnan ömlik rájuk. Sokaknál ez a problémakör még a testi fájdalomtól való félelmet is megelőzi, bár az is sok gyerek fejében van jelen.
Az egyetemistáknak terápiát ajánlanak
Arról eddig még nem olvastam, hogy elég súlyos-e a gyermekkori klímaszorongás problémája ahhoz, hogy valaki hivatalos mentális segítség nyújtásán törje a fejét a gyerekek számára. Az viszont biztos, hogy egy brit egyetem, Derby város felsőoktatási intézménye terápiás üléseket hirdet azon hallgatói számára, akik úgy érzik, hogy ökoszorongásuk olyan súlyos, ami már kezelést tesz szükségessé. A terápiás üléseket meghirdető dr. Jamie Bird professzor elmondta, hogy az állapot elsősorban harag, düh, bűntudat vagy gyász formájában juthat kifejezésre. A terápiás üléseken részt vevő egyik hallgató, Claire Prowse arról számolt be, hogy a klímaváltozásról mindig az a nyomasztó gondolat tolakszik a fejébe, hogy „nincs jövő”. „Rettentő szomorúsággal tölt el ez a helyzet, mert amikor nagy ritkán belepillantok a sajtóba, soha nem jönnek velem szembe jó hírek a környezetvédelemről. Emiatt kénytelen vagyok arra gondolni, hogy nincs mire terveznünk” – mondta. Egy másik résztvevő is magányosnak érzi magát, emellett bűntudata van amiatt, hogy úgy érzi, nincs kellő ereje a jelenlegi helyzet megváltoztatásához.
A terápiás üléseket vezető professzor ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az összejövetelek az „itt és most”-ra összpontosítanak, és nem céljuk megoldási javaslatokat adni magára a klímaválságra.
Ökoszorongás? Hát az meg mi a szösz?
Az úgynevezett ökoszorongás egy meglehetősen új pszichológiai fogalom, mely azonban egyre többeket érint azok közül, akiket aggodalommal tölt el a kibontakozóban lévő – vagy már nagyon is velünk élő – környezeti krízis. Egyelőre nincsenek megbízható statisztikai adatok a pontos előfordulási arányáról, egyes szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy mind több emberben kelt szorongást a klímaváltozás problémája. Egy amerikai professzor, Susan Clayton egy írásában már három évvel ezelőtt úgy fogalmazott: „Azt kell mondanunk, hogy a emberek egyre nagyobb hányadának okoz streszt és szorongást, amikor arra gondolnak, milyen hatásai lehetnek a klímaváltozásnak, és szinte egészen biztosak lehetünk abban, hogy a probléma csak tovább súlyosbodik.”
Ezt látszik bizonyítani egy brit felnőttek körében nemrégiben végzett felmérés is, melyben a megkérdezettek 61 százaléka válaszolta azt, hogy egyre nagyobb mértékben aggódik a klímaváltozás miatt. Ezen aggodalmak enyhítésére sokan változtatták életmódjukon, például próbálják műanyag-felhasználásukat csökkenteni. Úgy tűnik azonban, hogy bár semmilyen kedvező irányú lépés nem elhanyagolható, a műanyagoknak az egyén szintjén történő kiiktatása csak minimálisat javít ökológiai lábnyomunkon. Ehelyett inkább térjünk át a megújuló energiaforrásokra, együnk kevesebbet és repüljünk kevesebbet – javasolják.
Fotó: Dreamstime
#klimavedelem #klimaveszhelyzet #klimaharcos #greta_thunberg #szorongás
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
