A baba tönkretette az életemet, már megbántam, hogy megszültem
A babás-mamás oldalakon időről-időre felbukkan egy-egy olyan történet, amikor egy anya – vagy ritkábban apa – elismeri, hogy az ő életében elhibázott döntés volt a gyermekvállalás, és a mai eszével biztosan másként irányítaná az életét.
A kérdésről azért érdemes írni, mert az ilyen coming-outra általában negatív reakciók érkeznek, mert hát hogyan is bánhatná meg bárki is, hogy gyermeket vállalt, pedig a csillogó babaszemek és az élet értelme, satöbbi…
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Pedig ha az életben olyan sok dologról látjuk és belátjuk utólag, hogy annak idején rossz döntést hoztunk, legyen szó pálya-, pár- vagy munkahelyválasztásról vagy akár kisebb fajsúlyú dolgokról, miért ne bizonyulhatna pár ember számára nem kellően átgondolt döntésnek az, hogy gyermeket szült? Csak erről nem illik beszélni, pedig biztos vagyok benne, hogy sokkal többen éreznek így, mint ahányan ki is merik mondani. Én egy percig nem bántam meg, de el tudom fogadni, ha valaki úgy érzi, hogy nem mérte fel reálisan akár érzelmi, akár anyagi, akár karrier szempontból, mivel fog járni egy gyerek felnevelése.
Legutóbb például egy anya vallomása váltott ki parázs vitát a Mumsnet oldalon, aki elismerte, hogy megbánta, hogy gyermeket szült, és mivel úgy érzi, hogy az anyaság tönkretette az életét, azt kívánja, bárcsak visszaforgathatná az idő kerekét, mert ma már másként döntene.
A névtelenségbe burkolózó szerző saját tapasztalatai alapján arra figyelmezteti azokat, akik gyermekvállalást fontolgatnak, hogy jól gondolják meg és ha a családalapítás mellett döntenek, akik tudják, hogy ezt saját felelősségükre teszik.
„Ha gyereken gondolkodsz, akkor én azt mondom, ne tedd. Vagy ha igen, akkor legyél tudatában annak, hogy ezt saját felelősségedre teszed. Annyira megbántam, hogy gyereket szültem, hiszen az anyaság teljesen lenullázta a mentális és testi egészségemet, és még csak el sem tudom képzelni, mikor jön el az az idő, amikor valaha is boldognak fogom magam érezni. Valaha egy vibráló, izgalmas, mulatságos nő voltam gazdag családi élettel, hobbikkal, célokkal és eredményekkel. Ma már csak árnyéka vagyok egykori önmagamnak, a világom annyira beszűkült, hogy az már tragikus.”
Aztán kifejti, hogy ha visszaforgathatná az idő kerekét gyermektelen életéig, amikor még a fia létezéséről sem tudott, akkor gondolkodás nélkül elkezdené forgatni azt a kereket:
„Tiszta szívemből azt kívánok, bárcsak sose szültem volna gyereket!”
Talán nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy több száz komment érkezett a vallomásra. Sokan támogató, segítő gondolatokat küldtek a névtelen anyának, és azt írták, hogy pontosan értik és megértik, mit akar mondani.
„Annyira sajnálom, hogy ezt érzed. Az anyaság sokszor tényleg emberfeletti erőt kíván”
– írta valaki.
Egy másik anya így fogalmazott:
„Ó, mintha csak magamat hallanám, amikor ennyi idős voltam! Véleményem szerint az első pár év akár nagyon brutális is tud lenni, de nagyon sok múlik a baba természetén is. Hidd el, hogy később könnyebb lesz, és te is megtalálod majd az örömet az anyaságban. Nem fog ez a rossz periódus örökké tartani.”
„Hatalmas nyomás van az anyákon, mindenhonnan azt sulykolják nekik, hogy a hetedik mennyországban KELL magukat érezni, ha gyermekük születik. Teszik ezt annak ellenére, hogy az anyák jelentős része csak nagyon nehezen birkózik meg az első évvel”
– írta valaki más.
És végül néhányan azt a teljesen jogos felvetést is megfogalmazták, hogy ez az anya nagy valószínűséggel szülés utáni depresszióban szenved, ezért sürgősen szaksegítséget kellene kérnie. Ezzel nem mindenki értett egyet, egyesek szerint posztpartum depresszió nélkül is támadhatnak egy anyának ilyen gondolatai. Szerintük egy gyermek születése elég nagy csapást mér nemcsak a nők mentális és testi egészségére, de anyagi helyzetére és szabadságára is ahhoz, hogy ilyen gondolatok támadjanak a fejében. Sokan megfogalmazták, hogy ezért is fontos lenne, ha a nők már előre reális képet kapjanak az anyaságról, nem pedig azt az agyonfényezett, agyonfilterezett, problémamentes álvilágot, melyet a közösségi média sugall számukra.
A szülés utáni depresszióról szóló cikkeket itt találod az Anyás-Apáson.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
Ha valóban teher a gyermek, akkor örökbe kell adni. Nagyon sok család vár babára, akár hosszú éveket is, akiknél jó helyen lennének a nem kívánt kicsik. A gyereknek se jó, ha olyan helyen nő fel, ahol tehernek érzik a létezését is. Ha viszont valóban a magányosság az oka a gyermekvállalás megbánásának, akkor érdemes kisgyermekes szülöket keresni és így a felnőtt társaságban magukra találhatnak azok a hölgyek, akik a gyermek mellett úgy érzik, hogy nincs kihez szólniuk, kivel megvitatniuk az élet dolgait, miközben a gyermekek is jól érezhetik magukat. Alkalmazhatnak bébiszittert, hogy legyen egy kis énidő, amikor be lehet ülni egy cukrászdába, fodrászhoz, barátnős dumcsira, stb. utána már öröm, ha újra látja a kicsit, aki repesve fogadja. Igen, gond és lemondás jár a gyermekvállalással, de számtalan öröm is. Kell egy kis távolság, hogy ne csak a monoton munka maradjon.