A boldog kisgyereknek kevés játéka van
Egy most közzétett kutatás szerint a kisgyerekek jobban örülnek egy-egy játéknak és az hosszabb ideig leköti őket, ha nincsenek elhalmozva millió játékkal, hanem csak kevés játékuk van. Egy anya nem legyintett a brit tudósokra, hanem a gyakorlatban is kipróbálta a tanácsokat.
Mutatom mindjárt, mit tapasztalt.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A tudomány röviden:
Az Infant Behavior and Development (Csecsemőkori magatartás és fejlődés) című lap legfrissebb számának egyik cikke szerint a 2-3 éves kisgyerekek hosszabban és nagyobb örömmel játszanak, ha csak kevés játék közül választhatnak. A szerzők szerint a kevesebb játék nagyobb teret enged a kreativitásnak, a képzelőerőnek és a különböző egyéb képességek fejlesztésének.
A fenti következtetésekhez egy olyan kísérlet vezetett, melyben a toledói gyetem kutatócsoportja 3 éves gyerekeket vezettek be egy játszószobába, ahol egyszer négy darab, míg máskor nem kevesebb, mint tizenhat darab játék állt a gyerekek rendelkezésére. A felnőttek megfigyelték a gyerekek játék közbeni szokásait, amiből az derült ki, hogy azok a gyerekek, akik kénytelenek voltak kevesebb játékkal beérni, hosszabb ideig játszottak ugyanazzal a játékkal, ami nagyobb összpontosításra és kratívabb játékra adott lehetőséget.
A szerzők azt is hangsúlyozzák, hogy akkor is érdemes figyelembe venni a tanácsaikat, ha máris Dunát – pardon, brit tudósok révén inkább Temzét − lehet rekeszteni a gyerekszobában és a lakás összes pontján a különböző játékokkal, melyekkel korábban már elhalmoztuk a gyereket. Ilyenkor célszerű vetésforgóhoz hasonló rendszert bevezetni. Ez azt jelenti, hogy előbb redukáljuk jelentősen az elöl lévő játékok számát oly módon, hogy a többit biztos helyre elzárjuk a gyerek elől, hogy ne legyenek elöl és azokat a legkiratóbban kutató gyerek se találja meg. Majd ezt követően vetésforgóhoz hasonló rendszerben időről-időre más darabokat vegyünk elő a szekrényből, és az addig használt játékokat raktározzuk el egy időre.
Egy anya megfogadta a brit tudósok tanácsát
Bár manapság már-már nem is trendi anya, aki nem legyint fölényesen a tudományos vizsgálatok megállapításaira, mondván, óhh, csak brit tudósok, semmit nem tudnak, egy anya komolyan vette a tanácsokat és tapasztalatairól egy gyereknevelési oldalon számolt be.
Őt idézem:
„Friss anyaként én is beleestem abba a hibába, hogy mindig újabb és újabb játékokat vettem meg a gyerekemnek abban a reményben, hogy ezzel remekül serkentem majd az agya fejlődését – vagy legalábbis sikerül lekötnöm addig, amíg megfőzöm az ebédet. De úgy tűnt, hogy minél több játékot veszek neki, annál inkább elveszíti az érdeklődését a nagy játékkupac bármely darabja iránt. Aztán egyszer gondoltam egyet és drasztikusan csökkentettem a gyerekszobában lévő játékok számát – és láss csodát, ugyanarra a következtetésre jutottam, mint a brit tudósok.
Mostanra sikerült megszüntetni azt a korábbi helyzetet, hogy a nappalit elárasztották a régóta első sem vett játékokkal teli tárolódobozok. A kétévesemnek most mindössze néhány játék és egy-két képeskönyv áll rendelkezésére, ha le akarja kötni magát valamivel. Amikor azt látom, hogy valamelyik darabhoz már hosszabb idő óta egyszer sem nyújt, akkor elrakom és előveszek helyette egy másikat.
És én is azt tapasztalom, hogy a kisfiam most sokkal boldogabb. A pénztárcám is boldogabb. És a gyomrom is boldogabb most, hogy van elég időm arra, hogy megfőzzem az ebédet, amíg a gyerek nyugodtan eljátszik a néhány elöl hagyott könyv vagy játék valamelyikével.
Arra buzdítom a többi szülőt is, hogy ne tárgyiasult ajándékokkal lepjék meg a gyereket olyan alkalmakkor (születésnap, karácsony stb.), melyek a társadalom általános értékítélete szerint sajnos még manapság sem képzelhetők el ajándékozás nélkül. A századik játék és az ezredik mobiltelefon-kellék helyett lepjük meg a gyerekeket inkább valami élménnyel, utazással, közös hétvégi programmal vagy egyszerűen csak azzal, hogy a hétköznapokba is beszorítunk egy-másfél órát a közös együttlétre, amikor nemcsak egy légtérben vagyunk a gyerekkel tévét nézve vagy valami egészen mással foglalatoskodva, hanem valóban vele, rá figyelve csinálunk valamit közösen.”
És akkor arról még nem is beszéltünk – folytatja az anya −, hogy a gyerekjátékok megtizedelését kiterjeszthetjük az életünk más területeire, legyen szó évek óta soha fel nem vett ruhadarabokkal telezsúfolt gardróbról vagy a padláson gyűlő régi újságkupacról, amit már nyilván soha nem fog senki a kezébe venni, vagy akár a négytagú család számára nyilvánvalóan túlméretezett darabszámban a konyhaszekrényben porosodó tányérokról, poharakról és bögrékről.
Forrás: Infant Behavior and Development
#játék
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
