Anyás-Apás · 2019.06.13 08:41 · 5 perc

A fuldoklás nem olyan, mint a hollywoodi filmekben

A vízimentő ruhástól ugrott a mólóról a vízbe és hatalmas karcsapásokkal tempózni kezdett, miközben tekintetét mereven a célra függesztette: egy családra, akik a lehorgonyzott motorcsónakjuk és a part között fürödtek a tóban.

„Szerintem azt hiszi, fuldoklunk” – jegyezte meg a férj a feleségének. Az előbb még együtt pancsoltak, a nő kiáltott is néhányat, de most nyugodtan álldogált a nyakig érő vízben a homokzátonyon.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

„Nincs semmi bajunk, akkor miért csinálja ezt?” – kérdezte a nő kicsit idegesen. „Minden rendben!” – kiáltott a férj, intett is a gyorsan tempózó férfinak, aki nem csökkentette a sebességét, csak odakiáltott a párnak, hogy húzódjanak félre az útjából.

Akkor vették észre, hogy a vízimentő nem rajtuk akar segíteni, hanem a mögöttük alig három méterre fürdőző 9 éves lányukon, aki elmerült a vízben, és ezt vette észre a partról a tapasztalt vízimentő.

Hogyan lehet, hogy a vízimentő 20 méterről a partról azonnal kiszúrta azt, amit a szülők pár méterre a gyerektől nem vettek észre?

A fuldoklás legtöbbször nem olyan drámai, mint a filmeken

Aki látott már olyan filmet, melyben valamelyik szereplő fuldokolni kezdett, valahogy úgy képzeli el, hogy az illető őrületes módon csapkodni kezd maga körül, hatalmas hullámokat verve, miközben torka szakadtából sikít és segítségért kiált. A magyarázat, hogy az apa közvetlen közelről nem vette észre azt, amit a szakképzett vízimentő sokkal messzebbről igen, hogy utóbbi már a való életben is látott fuldokló embert, míg az apa legfeljebb idevágó filmélményeire hagyatkozhatott.

A fuldoklás ugyanis legtöbbször nem egy drámaian hangos és feltűnő esemény, ahogyan a filmekből vagy a médiából gondolhatnánk, hanem egy nagyon is csendes, alattomos történés. Amit annál is fontosabb tudni, mert a 15 évesnél fiatalabb gyerekek között a fulladás a véletlen halál egyik leggyakoribb oka. Egy amerikai statisztika szerint a fulladásos gyermek-halálesetek körülbelül fele úgy következett be, hogy a szülők 8-10 méteren belül tartózkodtak.

A fuldoklás tehát nem feltűnő, drámai esemény, mert:

ritka esetektől eltekintve a fuldokló ember már fizikálisan nem képes arra, hogy segítséget hívjon, hiszen a légzőrendszere elsődlegesen a levegőhöz jutással van elfoglalva, így már nem jut energiája az ugyancsak a légzőrendszer segítségével megvalósuló beszédhez, és sokszor újra fuldokolni kezd, mielőtt szóhoz juthatna;
a fuldokló ember szája hol a víz felett, hol a víz alatt van, és többnyire soha nem kerül olyan hosszú időre a vízfelszín fölé, hogy ideje legyen kilélegezni, belélegezni és még kiáltani is;
a fuldokló embernek nincs ideje arra, hogy karjait a feje fölé emelve integessen, hiszen karjait igyekszik úgy mozgatni a víz felszínén vagy a vízben, hogy testét minél tovább fenn tudja tartani;
ráadásul legtöbbször nem is képes arra, hogy karjaival kontrollált, célirányos mozgásokat tegyen.

Nézd meg például ezt a videót. Az anyuka halál nyugodtan nézi a gyereket és semmit nem tesz azon kívül, hogy a kezét nyújtogatja és biztatja a gyereket, hogy jusson el a medence széléig. Holott látszik, hogy a gyerek újra és újra elmerül, feje a víz alá kerül, és mindig újabb kétségbeesett próbálkozást tesz, hogy fejét e vízből kiemelve levegőhöz jusson. Nem játszik, nem úszik, hanem fuldoklik. Hogy nem történt nagyobb baj, az csak a medencefal közelségének köszönhető.

Nyomatékosan hangsúlyozni kell azonban, hogy az a tény, hogy a csapkodás és kiabálás hiánya nem jelenti azt, hogy aki viszont csapkod maga körül és segítségért kiált, az nincs is bajban, csak meg akarja viccelni a többieket. Azaz az a tény, hogy valaki csendben is simán belefulladhat a vízbe, nem jelenti azt, hogy csapkodva és kiabálva nem lehet fuldokolni.

Honnan lehet észrevenni, hogy valaki nagy bajban van a vízben?