A gyermekemnek pont annyi joga van zajongani egy étteremben, mint neked
Az alábbiakban egy anyuka eszmefuttatását olvashatjátok arról, hogy egy amerikai étteremben pótdíjat fizettetnek azokkal a vendégekkel, akiknek a gyerekei nem tudnak viselkedni, hangoskodnak, zajonganak. Az anyuka szerint nem az a szülői képességek fokmérője, hogy a gyerekei csendben-rendben töltik el az étteremben az időt. Továbbá szerinte ha nem tetszik valakinek, ahogy a gyerekek viselkednek, akik majd az ő nyugdíját is előteremtik, akkor inkább ők maradjanak otthon.
Ha a gyerek „tart el” majd téged 20-30-40 év múlva, akkor mindent el kell tűrnöd neki? Ennyire egyszerű lenne? Ennyire fekete-fehér?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A minap egy étteremben ebédeltünk 1 éves kisfiammal, aki később nyugtalankodni kezdett, ezért tette vele egy kört az étteremben. Nagy örömére (és az én megkönnyebbülésemre) majdnem minden vendég vagy alkalmazott megállított bennünket és interakcióba lépett a kisfiammal, amit ő rettenetesen élvezett. Azt hiszem, reflexből bocsánatot kértem mindenkitől, akivel találkoztunk, mondván: „Remélem, nem zavarunk.” De mindenki megnyugtatott, hogy cseppet sem, éppen ellenkezőleg.
Ezek után megdöbbenve olvastam a hírt, hogy az Egyesült Államok Georgia államában egy étteremben a szülők pótdíjat fizetnek, ha a gyerekeik hangoskodnak.
Egy mostanra vírusként terjedő Reddit-posztban osztották meg a Toccoa Riverside étterem étlapját, amelyen meglehetősen furcsa tétel szerepel „felár alkalmatlan szülők számára”. Egy nő, akivel már kifizettették ezt a felárat, egy médiumnak interjút is adott, melyben elmondta, hogy a tulajdonos, Tim Richter elmagyarázta a társaságuknak, hogy a gyerekeik „túl hangosak” és „ szaladgálnak”. A nő azt is megjegyzi, hogy a gyerekei – a tulajdonos állításával szemben – a velük vacsorázó barátaik szerint nagyon jól viselkedtek.
Az egész vita ismét megosztotta az internetet, két csoportra: azokra, akik szerint a gyerekeket szívesen látják a közterületeken, és azokra, akik szerint nem.
Nos, itt még sok mindenre ki lehetne térni, de kezdjük azzal, hogy a gyerekek is emberek. Nem kevésbé jogosultak arra, hogy helyet foglaljanak egy étteremben, mint bármelyik felnőtt, aki azt állítja, hogy zavarja a jelenlétük.
A következő az a tény, hogy ezek az emberek – rövid emlékezetük ellenére – mindannyian voltak egyszer gyerekek, és borzalmas látni, hogy nincs empátiájuk az utánuk következő generáció iránt. Fogadni mernék, hogy a többséget nem zárt ajtók mögött nevelték, míg felnőtt.
Aztán ott van még az a tévhit is, hogy a gyerekeid zajongása vagy rohangálása valahogy a szülői alkalmatlanságodat jelzi.
Amikor utoljára kerestem, sehol nem találtam szabálykönyvet, am pontosan megmagyarázta volna, hogyan kell jó szülőnek lenni és hogyan nem – a legtöbben közülünk menet közben jövünk rá, hogy mi működik és mi nem. De az a régimódi nézet, hogy a gyerekeket látni és nem hallani kell, teljesen ellentétes a modern szülői elméletekkel.
És ezért bocsássanak meg azoknak a szülőknek, akik úgy próbálják felvértezni a gyerekeiket nagyon fontos érzelmi erőforrásokkal, amelyekre később az életben szükségük lehet, hogy átírják az ósdi gyereknevelési forgatókönyvet. Ez elsősorban azt jelenti, hogy tisztelettel bánunk velük, és nem támogatjuk azt a nézetet, hogy a gyermekeinknek engedelmeskedniük kell az utasításainknak. De azt is, hogy nem az a „jó” gyerek, aki követi a szabályokat és utasításokat. És még azt is, hogy nem feltétlenül előny az életben, ha valaki csendben van.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem akarom, hogy a gyerekeim csak azért hallgassanak, mert egy felnőtt azt mondja nekik.
Igen, vannak esetek, amikor szabályokat kell követniük a többi ember érdekében, akikkel együtt élnek, például az iskolában, és mindig tisztelniük kell másokat, különösen a személyes tér tekintetében. De hogy csendben maradjanak, amikor egy étteremben vannak a családjukkal, akik ugyanannyit fizetnek, mint a többi vendég, hogy ott lehessenek? Nem, nem nem!
Minden szülő elmondhatja, hogy az, hogy a csemetéivel együtt mozogjon a világban, létfontosságú része a fejlődésüknek, és ez kell ahhoz is időnként, hogy a szülő megőrizze. józan eszét a mindennapokban. A gyerekek számától és életkorától függően változó, hogy mennyi időbe telik megszervezni, hogy egyáltalán kijusson a család a lakás ajtaján. Ez gyakran azt jelenti, hogy már az a puszta tény, hogy mindenki elégedetten, ráadásul a tervezett időponthoz képest 30 percen belül megérkezik egy másik helyre, legalábbis ünnepelendő teljesítmény.
Az, hogy aztán az egész étkezést azzal kell töltened, hogy megpróbálod lecsendesíteni a gyerekeidet, mert mások nem tudják elviselni a gyerekek jelenlétét a környezetükben, egyszerűen nevetséges – és semmiképpen sem jelez semmit a szülői képességedről.
Annyira elegem van ebből a trendből, hogy gyermektelen emberek hisztiznek amiatt, mert nyilvános helyeket gyerekekkel is találkoznak! Ha ezeket az embergyűlölő lelkeket ennyire sérti a gyerekek jelenléte, akik feltehetően az adókból fogják majd fizetni a nyugdíjukat – talán nekik kellene otthon maradniuk.
Fotó: Shutterstock
