A jó vagy a rossz oldalra billent a mérleg 2020-ban?
Kétezerhúsz utolsó napja van, annak a 2020-nak az utolsó napja, melyet annyian és annyira vártunk egy évvel ezelőtt reménységgel, új tervekkel, bizakodással. Hát, ami azt illeti a járvány eléggé keresztülhúzta sokunk számítását, sok embernek több nehézséget hozott 2020, mint örömöt.
Én is csináltam egy gyors számvetést, mit adott, esetleg vett el 2020 az Anyás-Apás életében.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
De ne is 2020. január elsejével kezdjük, hanem menjünk egy kicsit korábbra, valahová 2019 október első felére, amikor útjára indult az Anyás-Apás. Tavaly ilyenkor még korai lett volna véleményt mondani, de most, egy év elteltével bizton állíthatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy a Reblogon korábban futó Anyavilág önállósította magát, immár Anyás-Apás néven. Leginkább az örök igazság igazolta a döntést: nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Nem, nem kell az egész világnak a kattintásszámláló bűvöletében élnie. Kevesebb, de a szakmailag hiteles, megbízható egészségügyi tartalmak iránt elkötelezett, tudatosabb és igényesebb olvasók, akik nem azért kattintanak egy-egy cikkre, hogy 5 másodperc után már elolvasás nélkül tovább is lépjenek, hanem el is olvassák a cikkeket. És nem is csak elolvassák, hanem véleményt is mondanak, kérdeznek, elmesélik saját történetüket. Mert nélkületek nem lenne az Anyás-Apás az, ami most. Ezért elsőként benneteket, olvasókat illeti az első hatalmas köszönet: köszönöm, hogy itt vagytok és rendszeresen újra jöttök.
Abban, hogy a jól beváltat mertem újra cserélni, a biztost elhagyni a bizonytalanért, nagy szerepe volt Matics Katának, az Intima.hu női egészségportál alapítójának és ügyvezetőjének, ezúton is köszönöm neki a bátorítást és a hasznos tanácsokat. (Katával itt és itt olvashattál beszélgetést.)
Az Anyás-Apás szerintem csodaszép, egyszerű, letisztult, az ízlésemet tökéletesen tükröző megjelenéséért, felhasználóbarát struktúrájáért és nem utolsósorban az oldal logójában egy családhoz éppen boldogságot hozó cuki gólyáért a szívemnek a világon legkedvesebb UX dizájnert, kisebbik lányomat, Angelikát illeti a köszönet.
Lássuk előbb a nem is olyan rideg számokat!
Idén majdnem 320 új cikk jelent meg az Anyás-Apáson, ami azt jelenti, hogy szinte nem is volt olyan nap, amikor nem találtatok új olvasnivalót az oldalon. Az Anyás-Apás Facebook oldalán jóval átléptük az 51 ezret, az Instagram-követők száma pedig már jóval meghaladja a 4000-et. Az Anyás-Apás Youtube-csatornája is életre kelt az utóbbi időben, egyelőre hét videót találsz rajta rákszűrésről, endometriózisról, menstruációról, császármetszésről. Mert a Youtube-csatornán is a te nyelveden beszélek, de röviden, lényegre törően, távirati stílusban. (Pssszt… van egy meglepetésvideó is a Youtube-on, kattints ide és nézd meg!) A Twitteren is ott van az Anyás-Apás, bár kétségtelenül nem ez a fő csapásirány.
Melyek voltak a legnépszerűbb cikkek?
Idén tavasszal kénytelenek voltunk megtanulni, mit jelent az öt betű: c-o-v-i-d. Nem csoda hát, hogy arra a cikkre voltatok a legtöbben kíváncsiak, amiben összefoglaltam, mi az, amit szülőként a koronavírusról tudnod kell – és amit tudni lehetett.
Koronavírus: amit szülőként tudnod kell
Második helyezett az a cikk, melyben egy viszonylag gyakori, de többnyire ártalmatlan jelenségről írtam: mit tegyél, ha vérzik az újszülött köldöke?
Segítség, vérzik a baba köldöke
Nem sokkal karácsony előtt jelent meg, de máris bronzérmes helyre küzdötte fel magát az a cikk, amiben egy nagyon korán érkezett baba édesanyja mesélte el a történetét és küldte be az Anyás-Apás karácsonyi pályázatára.
A kisfiam nagyon korán jött, angyalka lett belőle
De nem sokkal csúszott le a dobogóról annak az influenszer házaspárnak a története sem, akik előbb örökbe fogadtak egy autista kisfiút, majd nem sokkal később meggondolták magukat és visszaadták a kisfiút állami gondozásba.
Mégsem kell az örökbe fogadott autista kisfiú az influenszernek, visszaadja
Jó tudni, hogy érdemes csinálni
A silány, de népszerű bulvártartalmak, minden hozzáadott érték nélküli irományok, magukat hitelesnek hazudó blogok és weboldak dömpingjében néha elbizonytalanodom, hogy érdemes-e csinálni, érdemes-e színvonalas tartalmat gyártani, olyat, amiben egészen biztosan megbízhatsz. De ilyenkor mindig érkezik egy apró visszajelzés, köszönet tőletek, és persze jó látni a már ismerős neveket is az értelmes, tartalmas kommentek felett, ami megerősít, hogy igenis van igény a színvonalra a mai értékvesztett világban is.
És persze idén elkezdtek jönni a hivatalos elismerések is.
Kezdődött azzal, hogy az Anyás-Apás már megalakulása évében elnyerte a Hiteles egészségügyi tartalom minősítést, melyhez szigorú szakmai szempontrendszernek kell megfelelni.
Az Anyás-Apás idén a Nők Magyarországért díj nevezettjei között volt, ami azért hatalmas büszkeség, mert erre a díjra nem lehet csak úgy jelentkezni, senki nem indíthatja saját magát, hanem valakinek a felterjesztése szükséges a nevezéshez. Azon kívül, hogy volt, aki érdemesnek találta az Anyás-Apást a jelölésre, a legnagyobb elismerést a két szakmai ajánlás jelentette, ami az indulás feltétele volt. Az egyiket dr. Csupor Dezsőtől, a Pirulakalauz alapítójától kaptam, a másikat pedig egy nagyon kedves régi barátunktól, aki háziorvosi munkájában hasznosítja az Anyás-Apáson található tartalmakat. Bár a nevezés ezúttal nem hozott első díjat, elismerő oklevelet és megerősítést a további munkára azonban igen.
A Hiteles Egészség-kommunikációért Egyesület belső pályázatán viszont pénzt nyert az Anyás-Apás, melyet technikai fejlesztéseken (köszönet Gergelynek) kívül a karácsonyi pályázat díjára költöttem, és jutott belőle egy könyvcsomagra is, mely azóta már megérkezett egy határon túli, szinte színmagyar falu tanítónőjéhez. Remélem, hogy az Anyás-Apás ezzel is hozzájárulhatott egy picit, hogy nehezített körülmények között is megtanulhassák a gyerekek a világ legszebb nyelvét és megőrizhessék magyarságukat.
Aki itthon egészségkommunikációval foglalkozik, az tudja, hogy az „Oscar-díj” ezen a területen kétségkívül az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) által évente kiírt Nekem szól! Egészségértés Díj, melynek idei mottója: „Az egészségértés a családban kezdődik.” Az Anyás-Apás idén először mérettette meg magát ezen a versenyen. Hatalmas öröm, büszkeség és elismerés, hogy ezen a versenyen a szakmai zsűri az egyszemélyes Anyás-Apást – sok pénzzel gazdálkodó és sokfős stábbal dolgozó kórházi és egyéb intézményi projekteket megelőzve – kategóriájában beválasztotta a legjobb öt közé.
Mindent egybevetve, koronavírus ide vagy oda, ami kétségkívül megnehezítette nemcsak az Anyás-Apás életét, hanem az élet minden területén váratlan és korábban még soha nem tapasztalt akadályokat és nehézségeket állított, a mérleg mégiscsak a pozitív oldalra billen.
Tudom, hogy 2020 senkinek nem volt könnyű. Mégis azt kívánom, hogy ha ti is egymás mellé tesztek jót és rosszat, amit ez az év hozott, akkor nektek is több legyen a jó, mint a rossz oldalon.
A remény mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: „ez az év boldogabb lesz”. (Alfred Tennyson)
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
