Anyás-Apás · 2023.10.10 11:09 · 6 perc

A mellrák, ami alattomosan terjed, és a mammográfia sem mindig mutatja ki

Ha mellrák és szűrés, akkor szinte mindenki lelki szemei előtt valami kis csomó sejtik fel, amiről aztán a mammográfia kideríti, hogy ártalmatlan fibróma vagy ciszta, vagy a rettegett diagnózis: mellrák. Van azonban a mellráknak egy olyan fajtája, ami „szeret” elbújni” a mammográfia elől, így megnehezíti a felismerést. Vannak azonban jelei, csak ezek is olyanok, amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.

Ezért is fontos testünk figyelése, a mell önvizsgálata, illetve bármilyen pici gyanú esetén az orvos felkeresése.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

A 60 éves Susan, aki pilótából lett repülésbiztonsági tanácsadó, észrevett valamit a bal mellén. Semmi különös, csak egy apró folt és egy kis bőr alatti megvastagodás. Nem csomó volt, inkább csak egy körülbelül egy milliméter átmérőjű folt. Az orvosa megvizsgálta, és azt mondta, hogy nincs ok az aggodalomra, de hozzátette, hogy azonnal jöjjön vissza, ha bármi változik.

Egy negatív vizsgálati lelet birtokában az ember lánya többnyire megnyugszik. Susan esetében azonban más volt a helyzet, kínzó kétség maradt benne, amit csak erősített, hogy a következő hónapok során a folt lassan nőtt, mígnem két milliméteres lett, és egy kicsit vörössé vált. Ezért visszament a rendelőbe, ahol azt mondták neki, hogy másnap mintát vesznek az elváltozásból és elküldik szövettani vizsgálatra. Három nappal később felhívták, hogy az orvosa látni akarja.

„Bementem, és azt mondták, hogy „önnek invazív lobuláris emlőrákja van”. Azt válaszoltam, hogy lobuláris micsoda?”

Ehhez tudni kell, hogy az emlőráknak alapvetően két típusa van: a duktális és a lobuláris. A duktális típus a gyakoribb, ez a tejcsatornák falából indul ki. A lobuláris forma kiindulópontjai a lebenyeknek nevezett tejtermelő mirigyek. Amikor invazívvá (beszűrő jellegűvé) változik és kúszva terjed a mell állományban, akkor is inkább egysoros sejtekből álló szálakban növekszik, nem pedig csomót képez.

Ez a tény Susant is joggal megrémítette:

„Ez egyszerűen ijesztő! A nők hajlamosak csomóra keresni, amikor a mellüket áttapintják, de a lebenyrák a szöveteken keresztül kúszik alattomosan. Néha megváltoztatja a mell alakját, máskor nincs más jele, mint valami bizonytalan, nehezen megfogható rossz közérzet, gyengeség.”

De Susan felvette a kesztyűt, amit a betegség elédobott:

„Talán a repülős múltam tette, de azonnal problémamegoldó üzemmódba kapcsoltam. Sokkos állapotban voltam, de azt gondoltam: Oké, mit tehetünk ez ügyben, mi a folyamat? Nem volt időm összezuhanni, bár azóta is vannak pillanataim, amikor legszívesebben ezt tenném.”

Nagyon sok kérdés merült fel benne. Milyen kezelésre lesz szüksége? Milyenek a túlélési esélyei? És miért nem vették észre a mammográfián? Erről Susan így mesél:

„Az orvosom elmagyarázta, hogy a lobuláris mellrák általában nem látszik a mammográfián, mert – ahogy ő fogalmazott – olyan, mint egy pókháló. A szöveteken keresztül kúszik, és általában nem képez csomót.”

Bár van képalkotó módszer, amellyel felfedezhető a lobuláris mellrák, ez pedik a mell MR-vizsgálata.

A diagnosztikai nehézségek miatt a lobuláris mellrákot gyakran nem diagnosztizálják, így csak akkor derül rá fény, amikor már nagyon előrehaladott stádiumban van. És bár teljesen másképp viselkedik, mint a duktális emlőrák (a leggyakoribb típus, amely az esetek 80 százalékát teszi ki, a két típus kezelése megegyezik.

Susan és férje, Tristan – látván, hogy a mellrák ezen formája mennyire nem ismert az emberek előtt – elindította a Lobular Moon Shot Projectet, hogy felhívja a figyelmet a mellrák ezen formájára és pénzt gyűjtsön specifikus terápiás módszerek kifejlesztésére.

„Tristan és én mindig is a repülés és a világűr szerelmesei voltunk”. 1962-ben John Kennedy azt mondta: ‘Úgy döntöttünk, hogy meghódítjuk a Holdat, hiszen nem azért vállalkozunk valamire, mert könnyű, hanem mert nehéz.’ És az ember eljutott a Holdra, mert dolgoztak érte és pénzt áldoztak rá. Erre van szükségünk a lobuláris mellrák esetében is. A jobb kezelési eredmények eléréséhez specifikus terápiára van szükség, és ez csak célirányos kutatások eredményeként fog megvalósulni”

– mondja Susan.

Susan 2013-as diagnózisa után egy MR-vizsgálat – amely képes kimutatni ezt a nehezen megfogható rákot – azt mutatta, hogy a bal mellében egy 2,5 centiméteres, rákos sejtekből álló hálózat van, a másikban pedig lokalizált sejtek. Kettős masztektómián esett át, amely során kiderült, hogy a megállapított rák valójában 7 centiméteres volt. Susan az onkológusa tanácsára nem részesült kemoterápiában, aki elmondta neki, hogy a duktális rák ellen hatásos gyógyszerek gyakran kevésbé hatnak a lobuláris rákra. Ehelyett sugárterápiát kapott, majd tamoxifent, egy hormonkészítményt, ami a betegség e formája ellen hatásos. Orvosa azonban arra is figyelmeztette, hogy a rák valószínűleg visszatér – és 2016-ban meg is jelent egy újabb folt a mellében.

A kettős masztektómia ellenére a rák visszatért, és három műtétre volt szüksége, hogy megpróbálják eltávolítani az utolsó rákos sejtet is. Emellett egy aromatázgátlónak nevezett hormonkészítményt is kapott. Ez 2021-ig kordában tartotta a daganatot, amikor az ismét visszatért, és most már a csontjaiban is megjelentek az áttétek.

Két további kezelésváltás után az orvosok kifogytak terápiás , és Susan most szájon át szedhető kemoterápiát kap, hogy lassítsa a progressziót, és több időt nyerjen.