A Mikulás tényleg létezik, vagy átvered vele a gyerekedet?
A Mikulás már befogta a rénszarvasokat, hogy hamarosan elinduljon a távoli Lappföldről a világ minden pontjára, és ezzel kezdetét is veszi egy újabb karácsonyi szezon. Ami jelenti, hogy szülők milliói számára ismét aktuálissá válik az a probléma, mit mondjanak gyermekeiknek a Mikulásról (aztán meg a Jézuskáról, tavaszra kelvén pedig a húsvéti nyúlról.
Minden családban más és más a hagyomány, de mit mondanak a pszichológusok? Szakértői vélemények innen-onnan, melyek többféle szempontból is megvilágítják a kérdést.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Bár bizonyos szempontból hasonlít más fantasztikus lényekhez, például a tündérekhez vagy a sellőkhöz, a Mikulás mégis más, mert a felnőttek mindent megtesznek azért, hogy meggyőzzék a gyerekeket arról, hogy létezik egy valós lény, aki az Északi-sarkon él és minden évben egy varázslatos szánon utazik a világban. Ez nem pusztán családi hagyomány hanem egy egész társadalmat átfogó kampány. A különböző országokban például a posta össze is gyűjti a Mikulásnak címzett leveleket.
Amióta csak létezik a Mikulás modern mítosza, a felnőttek folyvást keresik a választ arra a kérdésre, hogyan hathat ez a gyerekekre. Talán kevesen tudják, hogy az első ismert pszichológiai tanulmányt a gyerekek Mikulással kapcsolatos nézeteiről több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1895-ben végezték, és a témával kapcsolatos tudományos kutatások ma is folytatódnak. Néhány figyelemre méltó dolgot tártak fel, például azt, hogy az az életkor, amikor a gyerekek már nem hisznek a Mikulásban, viszonylag állandó: körülbelül 8 éves kor körül van. Úgy tűnik, hogy a szülők által a mítosz népszerűsítésére tett erőfeszítések valóban befolyásolják, hogy gyermekeik mennyire hisznek benne, de az a felfedezés, hogy a Mikulás nem létezik, talán nehezebb a szülőknek, mint a gyermekeiknek.
Sajnos a nagy kérdésre még nem született végleges válasz: ártunk-e a gyerekeinknek azzal, hogy „hazudunk” nekik a Mikulásról?
A Mikulás-legenda megcáfolása mellett érvelők általában azt vallják, hogy nem helyes hazudni a gyerekeknek, még akkor sem, ha valami olyan pozitív dologról van szó, mint az ünnep varázsa. Az igazmondás hívei szerint a gyerekek szüleikbe vetett bizalma visszavonhatatlanul sérülhet, amikor elkerülhetetlenül rájönnek, hogy félrevezették őket. Kritika éri a Mikulás-hit tanulságait is, például azt, hogy a jó viselkedés csak akkor ér valamit, ha jutalmat kapnak érte.
Sok pszichológus szakértő szerint azonban kevés bizonyíték van arra, hogy a gyerekeknek tartósan ártana, amikor kiderül számukra, hogy a Mikulás nem létezik. Mások szerint a Mikulás-mítosz – azon túl, hogy szórakoztató, és megmozgatja a gyerekek fantáziáját – még jót is tehet a gyermekek fejlődésének, mivel lehetőséget ad a deduktív gondolkodásra, és megmutatja nekik a nagylelkűség előnyeit.
Számos szakértő szerint létezik arany középút is, ahol a szülők hangsúlyozzák a Mikulás varázsát, de nem állandósítják azt az elképzelést, hogy a Mikulás egy valódi személy lenne, aki konkrétan az Északi-sarkon él. Egyesek szerint a legjobb stratégia az, ha a gyerekek veszik át a vezetést, a felnőttek pedig útmutatóként segítik őket abban, hogy a Mikulásról alkotott elképzeléseik az évek során fejlődjenek, míg végül maguk is rájönnek az igazságra.
„Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy bármilyen tartós szorongást okozna a gyerekeknek, amikor kiderül számukra, hogy a Mikulás csak egy képzeletbeli személy, vagy ettől megingana a szüleikbe vetett bizalma. Néhány gyerek nem is mondja el a szüleinek, hogy rájött – mert megértik, hogy még a szülőknek is örömet szerez a Mikulás-mítosz, és így a gyerekek néha hagyják, hogy a szüleik még néhány évig ragaszkodjanak az ünnepi varázslathoz”
– írja Vanessa LoBue pszichológus a Psychology Today oldalon.
„A karácsonyi hagyománykör részeként továbbra is meg kellene osztanunk a Mikulásról szóló történeteket, csak tartsuk őt ugyanott, ahol a többi mesefigurát: a képzeletünkben”
– tanácsolja Judi Ketteler az NBC News oldalon.
„A Mikulás leegyszerűsíti a világot, mert a szemében vagy „rossz”, vagy „kedves” vagy. Ez nem tükrözi az emberek összetettségét, azt, hogy milyenek is valójában. Nem vagy rossz vagy kedves, hanem elindulsz egy életúton, a kihívásokon keresztül, hibákat követsz el, megpróbálod a legjobbat kihozni magadból a képességeiddel, a neveltetéseddel, a temperamentumoddal, amivel rendelkezel”
– olvasható a Slate oldalon.
„A szegény családok gyermekei a Mikulás figuráján keresztül korán megtanulják, hogy az élet kegyetlen és igazságtalan. A remény, hogy a Mikulás hoz valamit – bármit – karácsonyra, lehet az egyetlen reménysugár az egyébként sivár ünnepi szezonban. De ha azt látod, hogy a Mikulás más gyerekeknek a fél játékboltot adta, míg a ti otthonotokat talán messze elkerülte, az csak megerősíti benned azt az érzést, hogy kevesebb vagy, mint a többi gyerek.”
(Bobbi Dempsey, USA Today)
„Őszintén hiszem, hogy nem kell hazudni. A gyermeked Mikulásról alkotott elképzelése a saját fejlődésével együtt fog érlelődni. Ha segítesz neki végigmenni a Mikulás „fejlődési szakaszain”, segíted annak megértésében, hogy a szeretet és a kedvesség a saját különleges varázslatuk, és hogy a varázslat az élet különböző szakaszaiban másképp néz ki, akkor egyáltalán nem csapod be őket”
– ezek pedig Kristene Geering gyermekfejlődési szakértő szavai a PopSugar oldalról.
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
