A nagyi elavult elvei akár veszélyesek is lehetnek
Szinte nincs is olyan kisgyerekes fiatal szülő, akinek ne kapna tanácsokat az újszülött gondozásához és később a gyermekneveléshez a nagyszülőktől. Bár kétségkívül el kell ismerni, hogy ezeket a tanácsokat többnyire a jó szándék vezeti, nem feltétlenül követendő minden, ahogyan a szüleink csinálták, amikor mi voltunk gyerekek.
Bár a tanácsok egy része kitűnő és ma is megállja a helyét, vannak olyanok is, melyeket jobb, ha figyelmen kívül hagyunk. Utóbbi kategóriába tartozik például a pálinkába áztatott kenyér, vagy fogzáskor a baba ínyébe dörzsölt alkohol.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Több tanulmány is azt mutatta, hogy a nagyszülők (vagy bármelyik idősebb korosztályba tartozó gondozó, ha már itt tartunk) az elavult gyakorlatokat alkalmazva akaratlanul is veszélybe sodorhatják unokáikat. Pedig sok nagyszülő rendszeresen segít az unokák körül, és ezért ezúton is hatalmas köszönet jár nekik. Azonban fontos tudomásul venni, mennyi minden változott azóta, hogy ezek a nagyszülők saját gyermekeiket nevelték. Bár egyszerű lenne azt feltételezni, hogy a nagyszülők már felneveltek egy vagy több gyereket, így minden szükséges tapasztalattal és bölcsességgel rendelkeznek pont az igazság azonban az, hogy számos olyan terület van, ahol a mégoly tapasztalt és jó szándékú nagyszülőknek is szükségük van ismereteik némi frissítésére arról, mi biztonságos és mi nem, mi az, ami még ma is korszerű és mi az, ami már elavult.
Egy ijesztő példa arra, amikor a nagyszülők talán nincsenek tisztában a legújabb orvosi ajánlásokkal, hogy sokan még mindig nem tudják, hogy a csecsemőket a hátukon, nem pedig a hasukon kell lefektetni, hogy csökkentsék a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) kockázatát.
Vagy nézzünk egy másik felmérést, melyben a megkérdezett 636 nagyszülő 44 százaléka úgy tudta, hogy „a jeges fürdő jó módszer a nagyon magas láz csillapítására”.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyerekek nagyszülei nem tudnak biztonságosan gondoskodni a gyerekekről. Minden az információhoz való hozzáférésen, a támogatáson és a tanulási hajlandóságon múlik. A nagyszülők a megfelelő források segítségével gyorsan naprakészen tájékozódhatnak a legújabb egészségügyi és biztonsági információkról. Éppen ezért nem a legjobb megoldás, ha lekezelően fogadjuk az idősebbek tanácsait vagy egyszerűen ignoráljuk azokat „az egyik fülemen be, a másik fülemen ki” alapon. Végül is nem arról van szó, hogy a nagyszülők nem rendelkeznek értékes tapasztalatokkal és bölcsességgel, amit megoszthatnának – egyszerűen csak arról van szó, hogy a tudomány tovább fejlődött, és ezzel együtt a szakértői tanácsok is változtak.
A nagyszülők igényei
Mielőtt elfogadnánk (vagy kérnénk) a nagyszülők segítségét, talán az a legjobb, ha előbb átgondoljuk az adott szituációt. Egyes családban nincs más választás, és a nagyszülők a körülmények miatt kénytelenek szülői szerepbe lépni – még akkor is, ha hiányzik az érzelmi, mentális, anyagi vagy fizikai támogatás, amelyre szükségük lenne. Ez pedig bajokat jelenthet a nagyszülők és a gyerekek számára. Ne feledkezzünk meg például arról, hogy az unokák életében gondozói szerepet vállaló vagy abba kényszerülő modern nagyszülőknek gyakran nincs támogató rendszerük. Társas életüket gyakran korlátozzák az unokák, ami kihatással lehet pihenésükre és szociális kapcsolataikra is. Mert bár a nagyszülők gyakran önként vállalják ezt a szerepet, sok esetben igazából nem ezt tervezték, és sok szempontból számtalan kihívást rejteget számukra, sőt bizonyos többletköltségekkel is járhat.
A megoldás?
Azokban a családokban azonban, ahol a nagyszülők részt vesznek az unokák körüli teendőkben, minden a tiszteletteljes és nyílt kommunikáción múlik. A kommunikáció kulcsfontosságú ahhoz, hogy a nagyszülők megértsék a kisgyermekek és szüleik igényeit, ami azt is jelenti, hogy pontosan felismerik azokat a helyzeteket, amikor helyettesíteni kell a szülőket olyan dolgokban, mint a fegyelmezés, a beteg gyerek ellátása és más fontos döntések. Ne feledjük, ez egy kétirányú utca.
Ha valamelyik nagyszülő részt vesz gyermeked gondozásában, semmit ne vegyél természetesnek azzal kapcsolatban, mit tud és mit ért meg. Mielőtt kisgyermeked egyedül tölti a napot a nagymamával a nagypapával, szánjatok kellő időt egy családi megbeszélésre, ahol átbeszélik az irányelveket és az elvárásokat. Jelöljétek ki azokat a határokat, ameddig a nagyszülők felelőssége tart, illetve mi az, amiben már nem kéritek a segítségüket addig sem, amíg a gyerekek az ő felügyeletükre vannak bízva. Így végső soron mindenki magabiztosabbnak és felkészültebbnek fogja érezni magát.
Forrás: Parents
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
