A tudósok nem foglalkoznak a bilire szoktatással
A szobatisztaság fontos mérföldkő egy gyermek életében. Vannak szülők, akik szerint a bilire szokás nagyobb teljesítmény, mint később a jeles érettségi. Különböző irányzatok vannak azzal kapcsolatban, mi a helyes módja és időzítése a szobatisztaságra nevelésnek. A legfrissebb tudományos szakirodalomban azonban meglepően kevés kutatás foglalkozik a kérdéssel.
Úgy tűnik, hogy a brit tudósok elveszítették érdeklődésüket a bilire szoktatás iránt.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ahány szülő, annyi vélemény
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szobatisztaságra nevelés pont annyira hektikus és konfliktusokkal terhelt kérdése a baba-mama fórumoknak, mint hogy anyatej vagy tápszer, eldobható pelenka vagy mosható textilpelenka, otthon szülés vagy kórházban szülés. A vélemények egymásnak feszülnek, és senki nem képes meggyőzni az igazáról az ellenfelet.
Egy nemrégiben megjelent közleményben azt vizsgálták, hogy a szülők milyen ismeretekkel rendelkeznek a szobatisztaságra szoktatásról, milyen hitek, tévhitek és vélemények élnek bennük azzal kapcsolatban, mi a szobatisztaságra nevelés legjobb módja. Ehhez kérdőíveket küldtek ki olyan, 1,5 és 4 év közötti gyerekek szüleinek, akik éppen most fejezték be a szobatisztaságra szoktatást. Majdnem 1000 kérdőív érkezett vissza, a kiküldött kérdőívek 38 százaléka. Végül mindenféle okok miatt csak 832 szülő válaszait elemezték.
A Nursing Children and Young People című lapban megjelent adatok szerint a szülők manapság később kezdik a szobatisztaságra szoktatást. A szülők felénél az volt a motiváció, hogy a gyerek hamarosan óvodába készült, és csak 27 százalékuk válaszolta azt, hogy azért kezdett bele a dologba, mert bizonyos jelekből arra következtetett, hogy a gyerek fejlődése eljutott arra a pontra, hogy kész a bilire szoktatásra. Az utóbbi csoportban lényegesen rövidebb idő alatt sikerült elérni a teljes szobatisztaságot.
A bilire szoktatás viszonylag gyakori kellemetlen „mellékhatása” a székrekedés – mondják a gyermekorvosok, aminek az az oka, hogy az pelenka és a bili/WC közötti átmeneti időszakban a gyerek szorongatja, visszatartja a székletét, melynek kiürítése aztán csak ritkábban és nagyobb nehézségekkel sikerül. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a szülők időben észleljék, ha a szobatisztaságra szoktatás időszakában a gyerek szorulásossá válik. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a vizsgálatok szerint a szobatisztaságra szoktatás helytelen módja vagy erőltetése akár hosszabb ideig, akár évekig tartó szorulásos panaszokat is okozhat a gyerekeknél, ezért sem szabad elmenni mellette úgy, hogy a szülő nem veszi észre, hogy a gyerek visszatartja a székletét. Nemegyszer előfordul, hogy a gyermekorvos ama kérdésére, hogy a kisgyereknek mikor volt utoljára széklete, a szülő csak néz nagy szemekkel, és fogalma sincs róla, elfelejtette, soha nem tartotta számon stb.).
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a szülőknek megfelelő tájékoztatást kell kapniuk arról, melyek a bilire szoktatás helyes módszerei, illetve milyen jelekből vehetik észre, hogy a gyerek készen áll a pelenkáról a bilire való átmenetre. Ebben ideális esetben a védőnők és a gyerekorvosok tudnak segíteni. Amennyiben a szoktatás akkor kezdődik, amikor a gyerek fejlődése olyan szintre jutott, hogy képes ennek a fejlődési lépcsőnek a „megugrására”, akkor a szobatisztaság elérése lényegesen rövidebb időt vesz igénybe.
A tudósokat mostanában nem érdekli a bilikérdés
Érdekes egyébként, hogy a legfrissebb szakirodalomban milyen kevés közlemény foglalkozik a szobatisztaságra nevelés kérdésével. Az egészségügyi szakemberek körében legnépszerűbbnek számító PubMed adatbázisban a „potty training” kifejezésre rákeresve a legfrissebb cikkek között az imént idézett közlemény volt az egyetlen olyan, mely nem valamilyen más probléma összefüggésében foglalkozott a szobatisztaságra szoktatással, hanem kifejezetten arról szólt, hogyan és mikor érdemes elkezdeni a bilire szoktatást. A legtöbb cikk a kisgyermekkori vagy a későbbi székrekedéses panaszok összefüggésében, csak érintőlegesen említi meg a témát – ez is aláhúzza, hogy a szobatisztaságra nevelés időszakában miért hatványozottan fontos odafigyelni arra, hogy a gyereknek rendszeresen, rendes időben legyen széklete, mindenféle kellemetlen kísérőtünet (hasfájás, görcsök, vérzés, a végbélnyílás környékének berepedése stb.) nélkül.
A szobatisztaságra szoktatásban két „iskola” létezik
Az idézett felmérés kapcsán érintőlegesen már megemlítettem, hogy minden szülő más és más szempont alapján mérlegel arról, mikor kezdje meg a bilire szoktatást. Van, akik a naptárat nézi, más a szomszédék Ottókáját, megint más a gyereket figyeli olyan jelek után kutatva, melyek arra utalnak, hogy a gyerek készen áll a szobatisztaságra (például valamilyen formában jelzi, ha pisi vagy kaki érkezése várható), de van, akinek azért válik hirtelen sürgőssé a dolog, mert a gyerek hamarosan óvodába megy, ahol sok helyütt felvételi követelmény a szobatisztaság, ugyebár.
Az utóbbi 50 évben lényegében kétféle szemlélet dominált a szobatisztaság elérésének kérdésében: az egyik a gyermek felől érkező igényt, míg a másik a szülő felől érkező igényt igyekszik kielégíteni.
A gyerek igénye szerint
A gyermek felől érkező igényre alapozott tréning az 1960-as években vált népszerűvé. Az egyik fő propagálója egy dr. T. Berry Brazelton nevű gyermekorvos volt, aki azt javasolta, hogy 18 hónapos kor előtt semmilyen körülmények között ne kezdjünk bele a projektbe, és ezt követően is csak lassan, naggggyon lassssan szoktassuk a gondolathoz a gyereket, hogy hamarosan bilit kell használnia. Ez dr. Brazelton javaslata szerint úgy történjen, hogy előbb ruhástul ültessük a gyereket a bilire, majd később a pelenkát is vegyük le róla, és adjunk rá olyan kisnadrágot, melyet gyorsan le lehet venni, ha úgy hozza a szükség.
A probléma csak az, hogy a módszerrel kapcsolatban a maga idejében és azóta sem történtek olyan, tudományosan megalapozott vizsgálatok, melyekből objektíven meg lehetne határozni a módszer hatásosságát. Az American Family Physician című lapban 2008-ban megjelent ugyan egy közlemény, mely szerint a módszerrel a vizsgált 500 gyerek több mint felénél szobatisztaság volt elérhető 3 éves korra, ami 4 éves korra 98 százalékra emelkedett (vagyis csaknem teljes siker) – azonban nagyjából ez minden, ami a témában fellelhető. És ebből sem derül ki például, hogy mennyi idő alatt sikerült elérni a teljes szobatisztaságot.
A szülő igénye szerint
A szülő felől érkező motivációra alapozott szobatisztasági tréning fő népszerűsítője két pszichológus, Nathan Azrin és Richard Foxx volt az 1970-es években. Eszerint kapjon a gyerek bőséges folyadékot, időről-időre ültessük rá a bilire, és jutalmazzuk meg, ha sikerül a bilibe intéznie a dolgot. Ennek a módszernek azóta egyébként már többféle alverzióját is kidolgozták.
De melyik a jobb?
OK, rendben van, de melyik a célravezetőbb módszer? Nos, erre eddig talán egyetlen egy vizsgálat igyekezett választ, de annak is már tíz éve, amivel azonban sajnos van egy óriási gond: az eredmények szerint a kétféle módszer nagyjából egyformán hatásos a szobatisztaság elérésében.
Úgyhogy marad a józan ész, a szülői megérzés és a védőnői segítség.
#bilire_szoktatás #szobatisztaság
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
