A visszakapott élet – könyvajánló a mellrákról
Péceli Rita éli a sokat foglalkoztatott újságírók zaklatott életét – és nem különben zaklatott magánéletét is. Egészen addig, amíg a női mellek szakértője, Fornádi Gábor radiológus kertelés nélkül a szemébe mondja: a kis csomó, amivel Rita hónapok óta együtt él, nemcsak egy „kis jóindulatú szövet-összetüremkedés”, hanem annál valami sokkal komolyabb.
A Rados Virág Bipoláris című könyvéből már ismert fiatal nőnek nem (csak) mániás depressziójával kell megküzdenie, hanem a mellrákkal is.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Péceli Rita magánélete azóta sem lett sokkal rendezettebb, mióta elbúcsúztunk tőle a “Bipoláris” utolsó lapjain. Mígnem találkozik Andrással, aki tulajdonképpen egy áldott jó ember, de szeret az életben mindent halogatni. Paradox módon éppen András patópálos gondolkodása viszi el Ritát a mammográfiára.
„Hanem itthon a jelentkezést a gimnáziumba halogatta. Ingerült lettem, de ezt már nem fejeztem ki olyan nyersen, mint korábban. Valahogy megszelídültem, talán attól, hogy András szőröstülbőröstül olyannak fogadott el, amilyen vagyok.
– Igaz, én is halogatok valamit – vontam vállat. – Úgyhogy áldásom rád.
– Na, és mi az, amit meg kellene csinálnod?
– Mammográfia. A háziorvosom mondta, évente el kell mennem, tudod, anyám miatt. Mellrákban halt meg. Egyszer voltam is, akkor a jobb mellemben találtak egy babszem nagyságú csomót.
– Micsoda? – rémült meg András. – El kellene menned.
– És ezt pont te mondod? – nevettem a szemébe. – Tudod mit? Ha te beiratkozol a gimibe, én is jelentkezem a vizsgálatra.
Azt hittem, kikéri magának a zsarolást, és én ad acta tehetem a kényelmetlen mammográfiát. Időpontot kérni, odamenni, várakozni, amikor úgysincs semmi bajom? Nem fűlött hozzá a fogam. Ám a vőlegényem legnagyobb ámulatomra másnap rám telefonált:
– Beiratkoztam. Jelentkezhetsz a vizsgálatra. Sőt, el is kísérlek.
Puff neki – gondoltam, Kellett ez nekem? De hát megígértem, most már nincs hátraarc. Viszont most egy csomó időmbe kerül, míg kiderítik, hogy makkegészséges vagyok.”
De a folytatás kicsit másként alakul.
„–A daganata rosszindulatú.
Először fel sem fogtam.
–Úgy érti, hogy rák?
–Sajnos igen. Kis daganat, tehát kezdeti stádiumban van.
–És most mi lesz?
–Meg fogják műteni, aztán utókezelést kap.
–Kemoterápiát?
–Igen, és valószínűleg sugárkezelést. Nagyon sajnálom.”
A lépcsőn lefelé botorkálva fogtam a mobilomat, hogy felhívjam a vőlegényemet. Akkor vettem észre az sms-ét: „Akármi is lesz, együtt fogjuk végigcsinálni. Nagyon szeretlek.” Megérezte.”
És ezzel kezdetét vesz a harc a mellrák ellen. Ritának a helyzete annyiban szerencsés, hogy munkahelyén kezdettől fogva megértően fogadják, hogy a kezelések alatt nem lesz teljes értékű munkatárs…
„–Tudod mit? A munka felől légy nyugodt. Annyit dolgozz csak, amennyire az erődből futja. nem fogom számon kérni rajtad a kötelezőt. Az a fontos, hogy meggyógyulj.”
…a családjában azonban már nem mindenki könnyíti meg az egyébként is nehéz helyzetet számára.
De Ritának is szembe kell nézni azzal, hogy a környezet sajnos egyáltalán nincs felkészülve arra, hogyan is kellene hozzáállniuk ahhoz a közeli vagy távoli ismerőshöz, akinél súlyos betegséget diagnosztizáltak, Így hát Rita is megkapja a segítőnek szánt, mégis üres szólamokat, hogy erősnek kell lennie, meg hogy mondogassa magának, hogy meg fog gyógyulni, meg hogy gondolkodjon pozitívan. Így hát Rita levonja a tanulságot: „világunkból kiveszett a részvét”. Pedig nem, valószínűleg nem veszett ki, annyira semmiképpen, mint egy ilyen helyzetben tűnik. Egyszerűen csak nem tudják az emberek, mert nem tanulták/tapasztalták meg, hogy ilyenkor melyek a helyénvaló mondatok.
„A törzsvásárló a boltban szintén előadta a hasznos tanácsot, amivel már tele volt nálam a padlás:
–Gondolkodj pozitívan.
És akkor kifakadtam.
–Tudod mit? – kiáltottam rá. – Nem fogok pozitívan gondolkodni, mert nem is akarok! Negatívan gondolkodom, mert nekem ahhoz van kedvem.”
Ahol felüti a fejét a rákbetegség, ott menetrendszerűen felbukkannak azok is, akik mindig tudják, hogy éppen azon a héten mi gyógyítja meg a rákot bombabiztosan. Citrom, parlagfű, szárított varjúháj éjfélkor a temetőben a keresztúton bal vállon át hátradobva. Mikor mi.
„Nincs neked szükséged semmiféle kemóra. Szépen meggyógyulsz te nélküle is. Nehogy ilyen hülyeséget csinálj! A kemoterápiáról mindenki tudja, hogy vegytiszta méreg. Nem kell mindent elhinni. Ott a rengeteg vitamin, a zöld tea, az aloé vera…”
De Rita – csakúgy, mint a bipoláris betegségével, a mániás depressziójával – az orvosoknak hisz, és követ mindent, amit az orvosok tanácsolnak neki.
És Ritának lesz igaza, talán nem számít spoilernek, ha elárulom, hogy végül ő győz, visszakapja a régi-új életét.
A könyvet évekkel ezelőtt adta ki a Jaffa Kiadó, de webshopokban itt-ott még fellelhető. De antikváriumokban és e-könyvként biztosan. Én a Líra webshopjában vettem meg e-könyvként.
Rados Virág két másik könyvéről itt és itt olvashatsz kedvcsinálót.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
