Vendégszerző · 2023.09.29 06:54 · 4 perc

Adnál „fiús” ruhát a kislányodra? És „lányos” ruhát kisfiúra?

Egy korábbi cikkünket osztottunk meg a közelmúltban az Anyás-Apás Facebook-oldalán. Abban a posztban tettük fel a címben szereplő kérdést. Most a válaszok közül szemezgetünk. Úgy tűnik, hogy bár elméletben a legtöbben azt vallják, hogy a nemi sztereotípiák nem befolyásolják a döntéseiket a gyerekruhák kiválasztásánál, azért határozottan elfogadottabb egy kislányt „fiúsan” öltöztetni, mint egy kisfiút „lányos” ruhákba, rózsaszínbe és flitterbe öltöztetni.

És akkor most itt is feltesszük a címbeli kérdést. Mi a válaszod?


Az elején egy jellemző válasz, miszerint a határ ott van, hogy lányra fiúsat igen, fordítva viszont biztosan nem:

„Miért ne? De fiúra lányosat tuti nem. A lányom se talpig rózsaszínben jár, de azért van különbség.”

Viktória szerint otthonra mindegy, de ahol más is látja, ott legfeljebb az uniszexig megengedett elmenni:

„Attól függ, milyen ruha és hova veszi fel. Ha született volna egy fiam a lányom után, a bodykat, pamut harisnyákat tuti eltettem volna neki, az etetőszékben pacsmagolni meg úszni-mászni jó az itthonra, a bilire szoktatós korszakig. Az „eljárós” ruhatár pedig természetesen semleges vagy fiús lett volna. Ovis korszakban meg alapból érdemesebb sötét színű szabadidőruhát adni a gyerekre, akármilyen nemű, a homok- és a fűfoltok nem jelentenek annyi gondot.”

Andrea csak a színek alapján dönti el, mi a „fiús” vagy „lányos” és aszerint választ, hogy neki mi a kedvenc színe, de az sem baj, ha ez egyezik a gyerek preferenciáival:

„Nekem a kék a kedvenc színem, a kisfiamnak mindene kék szinte, és ha lenne egy kislányom, akkor ő bizony örökölni fogja ezt a ruhatárat. A kisfiam kedvenc színe pedig a piros. Két napja ő választotta ki a boltban a piros szabadidőnadrágot, tegnap pedig sárga bodyban és abban a piros nadrágban volt! És szerintem nagyon vagány volt.”

Emese szerint babakorban mindegy, hogy fiús vagy lányos, később azonban maga a gyerek követeli ki a nemének megfelelő sztereotip darabokat:

„Babakorban? Naná! Meg is kaptam a fiamnál a kórházban: ugye, van nővére? Kérdeztem, honnan tudja. Mert olyan lányos a rugija, biztosan örökölte. A kislányomon is jobban szerettem az uniszex ruhákat, a zöld, sárga, világoskék színt (kék a szeme). A kicsi még nem reklamál (16 hónapos), a nagy már igényli a habosbabos rózsaszínt, úgyhogy most már azt kapja. Én is nő létemre jobban szeretem a gatyát és pólót sportcipővel, és nem vennék fel rózsaszínt semmi pénzért.”

Katalin szerint lányra fiúsat is csak bizonyos határig, fordítva pedig semmiképpen:

„Lányra fiúsat? Bizonyos határig igen. Meg itthonra, játszótérre simán. Van két lányom, a családban pedig három fiú, akikről örököltünk. Ha most kisfiam született volna, tutira nem adnám rá se a fodros, se a rózsaszín pólókat, nadrágokat. Kisruháról, szoknyáról ne is beszéljünk.”

Nóra szerint akinek végre lánya születik két fiú után, az hadd tobzódjon már a rózsaszín tüllben és flitterben:

„Nekem két fiú után lett egy lányom, neki mindene csajos, eszembe se jut fiús ruhát adni rá. De nálunk sok kisgyerek van a családban, így tudjuk cserélgetni a ruhákat egymás között.”

Fotó: Freepik

Ezek is érdekelhetnek:

A lányomnak meg kell dolgoznia a tamponért és betétért!

Nehogy már egy gyerek mondja meg, hogy fiú akar lenni vagy lány!

Nem a szüzesség adja a nők értékét!

Apaként feminista vagyok, mert bízom a lányomban

Nem fiú, csak mert a „fiús” játékokat szereti – a nemi sztereotípiákról

A fiam halványkék tüllruhában jött az esküvőmre, na és?

Pelenkát és izzót cserélni mindenkinek tudnia kell

Nem öltöztetem elég lányosan a lányomat?

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!



Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük