Adnál „fiús” ruhát a kislányodra? És „lányos” ruhát kisfiúra?
Egy korábbi cikkünket osztottunk meg a közelmúltban az Anyás-Apás Facebook-oldalán. Abban a posztban tettük fel a címben szereplő kérdést. Most a válaszok közül szemezgetünk. Úgy tűnik, hogy bár elméletben a legtöbben azt vallják, hogy a nemi sztereotípiák nem befolyásolják a döntéseiket a gyerekruhák kiválasztásánál, azért határozottan elfogadottabb egy kislányt „fiúsan” öltöztetni, mint egy kisfiút „lányos” ruhákba, rózsaszínbe és flitterbe öltöztetni.
És akkor most itt is feltesszük a címbeli kérdést. Mi a válaszod?
Az elején egy jellemző válasz, miszerint a határ ott van, hogy lányra fiúsat igen, fordítva viszont biztosan nem:
„Miért ne? De fiúra lányosat tuti nem. A lányom se talpig rózsaszínben jár, de azért van különbség.”
Viktória szerint otthonra mindegy, de ahol más is látja, ott legfeljebb az uniszexig megengedett elmenni:
„Attól függ, milyen ruha és hova veszi fel. Ha született volna egy fiam a lányom után, a bodykat, pamut harisnyákat tuti eltettem volna neki, az etetőszékben pacsmagolni meg úszni-mászni jó az itthonra, a bilire szoktatós korszakig. Az „eljárós” ruhatár pedig természetesen semleges vagy fiús lett volna. Ovis korszakban meg alapból érdemesebb sötét színű szabadidőruhát adni a gyerekre, akármilyen nemű, a homok- és a fűfoltok nem jelentenek annyi gondot.”
Andrea csak a színek alapján dönti el, mi a „fiús” vagy „lányos” és aszerint választ, hogy neki mi a kedvenc színe, de az sem baj, ha ez egyezik a gyerek preferenciáival:
„Nekem a kék a kedvenc színem, a kisfiamnak mindene kék szinte, és ha lenne egy kislányom, akkor ő bizony örökölni fogja ezt a ruhatárat. A kisfiam kedvenc színe pedig a piros. Két napja ő választotta ki a boltban a piros szabadidőnadrágot, tegnap pedig sárga bodyban és abban a piros nadrágban volt! És szerintem nagyon vagány volt.”
Emese szerint babakorban mindegy, hogy fiús vagy lányos, később azonban maga a gyerek követeli ki a nemének megfelelő sztereotip darabokat:
„Babakorban? Naná! Meg is kaptam a fiamnál a kórházban: ugye, van nővére? Kérdeztem, honnan tudja. Mert olyan lányos a rugija, biztosan örökölte. A kislányomon is jobban szerettem az uniszex ruhákat, a zöld, sárga, világoskék színt (kék a szeme). A kicsi még nem reklamál (16 hónapos), a nagy már igényli a habosbabos rózsaszínt, úgyhogy most már azt kapja. Én is nő létemre jobban szeretem a gatyát és pólót sportcipővel, és nem vennék fel rózsaszínt semmi pénzért.”
Katalin szerint lányra fiúsat is csak bizonyos határig, fordítva pedig semmiképpen:
„Lányra fiúsat? Bizonyos határig igen. Meg itthonra, játszótérre simán. Van két lányom, a családban pedig három fiú, akikről örököltünk. Ha most kisfiam született volna, tutira nem adnám rá se a fodros, se a rózsaszín pólókat, nadrágokat. Kisruháról, szoknyáról ne is beszéljünk.”
Nóra szerint akinek végre lánya születik két fiú után, az hadd tobzódjon már a rózsaszín tüllben és flitterben:
„Nekem két fiú után lett egy lányom, neki mindene csajos, eszembe se jut fiús ruhát adni rá. De nálunk sok kisgyerek van a családban, így tudjuk cserélgetni a ruhákat egymás között.”
Fotó: Freepik
