Amikor egy várandósság nehezen jön össze, aztán minden összejön, aminek nem kellene…
Ma egy olyan történetet hoztam nektek, amiben az égvilágon minden összejött: endometriózis, ikerterhesség, a babák életét fenyegető terhességi szövődmény, koraszülés, szövődmények… De a vége szerencsére hepiend.
Mindenesetre jó apropó, hogy sok mindenről beszéljünk.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az Egyesült Arab Emírségekben élő, eredetileg indiai származású Jane-t nem sok jóval biztatták az orvosok, hiszen korábban endometriózist diagnosztizáltak nála, emiatt műtét is történt. Ezért az orvosok azt jósolták, hogy egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen tud teherbe esni. Annyira nem bíztak abban, hogy valaha is természetes úton gyermeke lehet, hogy amikor elment orvosához, hogy kétcsíkos lett a terhességi tesztje, az orvos „megnyugtatta”, hogy az lehetetlen, biztosan csak fals negatív eredményt adott a teszt. Ám az ultrahangvizsgálat azontúl, hogy a tamáskodó orvosokat is meggyőzte arról, hogy ez bizony terhesség, még egy meglepetést tartogatott: azt, hogy Jane nem egy, hanem két babával várandós.
De mielőtt tovább mennénk, beszéljünk néhány szót arról, mi is az az endometriózis!
Endometriózisról akkor beszélünk, ha normálisan csak a méhben található sejtek a szervezet más pontjain is megjelennek, ami lehet a petefészek, a hashártya, húgyhólyag, a belek, de olyan extrém lokalizációjú endometriózist is leírtak már, amikor a szemben jelentek meg ezek a sejtek. A problémát az okozza, hogy ezek a sejtek attól függetlenül eredeti funkciójuknak megfelelően viselkednek, illetve reagálnak a hormonhatásokra, hogy nem a méhben találhatók. Ennek következtében a menstruáció idején vérzést okozhatnak, illetve az endometriózis a meddőségnek is gyakori oka.Az Anyás-Apás oldalon már sok cikk jelent meg az endometriózisról, ide kattints, ha ezeket is el akarod olvasni!
A várandósság egy ideig szépen haladt a maga útján, azonban egy idő után újabb akadály tornyosult Jane és a babák elé.
„Az orvos leültetett és elmagyarázta, hogy probléma lehet a babákkal, ami amiatt fordulhat elő, hogy az egypetéjű ikrek keringése a közös méhlepényen keresztül összeköttetésben áll egymással. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ennek mi a jelentősége, pár hét múlva azonban megtapasztaltam, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában.”
A kockázat miatt gyakrabban kellett ultrahangvizsgálatra járnia, mint egy normális terhességben, de ettől eltekintve a várandósság problémamentesen haladt a maga útján. Közben az is kiderült, hogy két kislány növekszik a méhében. Így érkezett el a 28. heti ultrahangvizsgálat ideje.
„Szomorú nap volt ez a számunkra. Arra számítottam, hogy csak a szokásos ultrahangvizsgálat lesz, orvosom azonban közölte, hogy egyértelműen fennáll a babáknál az iker-iker transzfúziós szindróma.”
De mi is ez?
Iker-iker transzfúziós szindrómáról (angol nevének rövidítésével TTTS) akkor beszélünk, amikor az egypetéjű ikrek (ez lehet ikerpár vagy többes [hármas, négyes stb.] ikrek keringése a közös méhlepényen keresztül közlekedik egymással. Ennek következtében előfordulhat, hogy az egyik baba (őt nevezzük recipiensnek) szervezetébe több vér áramlik, míg a másik baba (őt nevezzük donornak) a szükségesnél kevesebb vért kap. Az egyenlőtlen vérellátás következtében a donor vérszegény elválik, növekedése meg lassul, az őt körülvevő magzatvíz mennyisége vészesen megfogyatkozik. Ezzel egyidőben a recipiens babánál a nagy mennyiségű vér keringés hatására szívproblémák léphetnek fel, és a magzatvíz mennyisége akár extrém mértékben megszaporodik, sőt a hydrops foetalisnak (hidropsz fötális) nevezett súlyos állapot is létrejöhet. Kezelés nélkül rosszak a kilátások: a magzatok jelentős része már a méhen belül vagy nem sokkal a megszületés t követően meghal, illetve a túlélők körében is súlyos egészségi problémák maradhatnak vissza.
A TTTS az egypetéjű ikerterhességek körülbelül 15 százalékában fordulhat elő.A hír sokkolta a szülőket, hiszen a statisztikák szerint TTTS jelentkezésére általában a 16. és 26. terhességi hét között lehet számítani, ők azonban már ekkorra túl voltak ezen az időponton.
„Mivel úgy tudtuk, hogy ez a probléma csak a 16. és 26. hét között fordulhat elő, amikor betöltöttem a 26. hetet úgy, hogy semmilyen tünetem nem volt, boldogan fellélegezhetünk, mert azt gondoltuk, hogy sikerült átvészelni a kritikus időszakot. Onnantól kezdve már csak az lebegett a szemem előtt, hogy valahogy sikerüljön kihúzni a 36. hétig, ez volt az egyetlen célom.”
A sors azonban másként akarta. Az orvos bent tartottak Jane-t a kórházban, és másnapra úgynevezett amnioredukciós műtétet terveztek nála, melynek célja a két baba közötti folyadékegyensúly egyensúly normalizálása lett volna. Reggelre azonban kiderült, hogy a TTTS 3. stádiumúvá súlyosbodott, ezért az eredetileg tervezett műtét helyett az orvosok sürgősségi császármetszésre szánták el magukat.
„Teljesen felkészületlenül ért a dolog, hiszen egészen addig abban gondolkodtam, hogy júniusban fogok szülni, akkor pedig még csak április volt. De nem volt mit tenni, szükség volt a műtétre, hogy a babák minél előbb biztonságos kezekbe kerülhessenek.”
A babák így koraszülöttként jöttek a világra, az egyik kislány mindössze 1000 grammot, míg a másik ennél is kevesebbet, 900 grammot nyomott.
„Meg sem mutatták őket nekem, hiszen azonnal oxigénpótlásra és más kezelésekre szorultak. A koraszülött-intenzív osztályon helyezték el őket, és három napig nem is láthattam a babákat. Sokkolt látvány, amikor először megpillantottam őket, mert ezer cső és drót lógott ki a kis testükből mindenfelé. Erre egyszerűen nem voltam lelkileg felkészülve.”
Az Anyás-Apás oldalon már sok cikk jelent meg a koraszülésről, ide kattints, ha ezeket is el akarod olvasni!
Később aztán szerencsére rengeteg segítséget kapott, elsősorban olyan Facebook-csoportokban, ahol olyan anyákkal cserélhetett tapasztalatot, akiknek a babája ugyancsak nagyon piciként, a 28. hét előtt jött a világra. És bár az első 50 nap pokolian nehéz volt, és a babákat nem kímélték a különféle szövődmények sem, végre mégis szépen gyarapodásnak indult a súlyuk, így hazatérhettek a szüleikkel.
Nehéz kezdet, hosszú, küzdelmes út után végül boldog befejezés.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
