Anyás-Apás · 2020.07.17 11:05 · 7 perc

Amikor egyik gyógyszer sem használ – kankó, tripper, gonorrea

Bár a nemi betegségek még ma is tabutémának számítanak, azzal azért a szexuális életet élők többsége ma már tisztában van, hogy vannak betegségek, melyek nemi érintkezés útján terjednek, és viszonylag ismert a gonorrea (latinul: gonorrhea) is – még akkor is, ha ezt a betegséget sokan kankó vagy tripper néven emlegetik.

Azt viszont sajnos csak kevesebben tudják, hogy bár elméletileg létezik viszonylag egyszerű gyógymód erre a fertőzésre, a kórokozó egyre inkább az antibiotikumokkal szembeni védekezésre rendezkedett be, ami akadályozza az eredményes terápiát.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Az idősebbek talán még emlékeznek a legendás Veres Pali bácsira, aki egykor az Ifjúsági Magazin hasábjain válaszolt a szexuális kérdésekben sokszor döbbenetesen járatlan tinédzsereknek. A fiatalok mentségére szóljon, hogy a szocialista fiatal eszményképével nem fért össze a korai és meggondolatlan szexuális élet, ilyen szempontból viszont különösen hiánypótló volt dr. Veres Pál rovata, ahol név és arc nélkül kérhettek segítséget a tanácstalanok és a bajbajutottak. A sokszor megmosolyogtató kérdéseket olvasva felmerülhet, hogy valóban hús-vér tinédzserek írták-e a kérdéseket, vagy inkább a magazin szerkesztői agyaltak ki minél meghökkentőbb élethelyzeteket, melyekre az „Orvos válaszol” volt hivatott megoldást kínálni, ám az egykori szerkesztők állítják, hogy valóban a fiataloktól beérkezett levelekből szemezgettek. Ha figyelmen kívül hagyjuk az azóta már kabarétréfák alapjául szolgáló kérdéseket, a komolyan vehető problémák terén vissza-visszatérő kérdés volt egy-egy kockázatos szexuális esemény után: „Elkaphattam-e a trippert?”

A rovatot olvasgatva már-már úgy tűnhetett, hogy az akkori fiatalok mintegy a szexuális élet „szükségszerű” velejárójaként számoltak az általánosan terjedt elnevezéssel trippernek nevezett, nemi úton terjedő fertőzéssel, a gonorreával – és jó eséllyel ez manapság sincs sokkal másként. Annál is inkább, mert a gonorrea kezelésére régóta rendelkezésre állnak hatásos antibiotikumok – vagy mindinkább a múlt idő lenne pontos, de erről majd később.

Az akkori Egészségügyi Minisztériumnak 1950-es évek legvége körül nyomtatott egyik plakátja így figyelmeztet a nemi betegségek veszélyeire:

Ne légy könnyelmű, mert a penicillin nem csodaszer, amely minden esetben használ! A kankós fertőzéssel egyidejűleg vérbajt is szerezhetsz!

A plakátot megszövegező minisztériumi tisztségviselő talán álmában sem gondolta volna, hogy alig pár évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy a penicillin mindenhatóságát megkérdőjelező mondat az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia rohamos terjedésével új értelmet nyerjen.

A gonorreáról röviden…

A gonorrea – vagy más néven kankó vagy tripper – szexuális érintkezés útján terjedő fertőzés, melynek kórokozója a Neisseria gonorrhoeae nevű baktérium. A fertőzés az esetek jelentős részében tünetmentes, melynek az a legnagyobb veszélye, hogy a beteg úgy adhatja tovább a kórokozót nemi partnerének, hogy ő maga sincs tudatában annak, hogy a kórokozó jelen van a szervezetében. A gonorrea azon túl, hogy az esetek kisebb részében tüneteket (nőknél többek között hüvelyi folyást, férfiaknál heretáji fájdalmat, mindkét nemnél vizelés közben fellépő égő érzést stb.) okozhat, később súlyosabb betegségek és szövődmények kiindulópontja lehet, nőknél például a belső nemi szervek kiterjedt gyulladását, következésképpen akár meddőséget vagy méhen kívüli terhességet is előidézhet.

A gonorrea kezelésében kedvező körülmény, hogy a fertőzés mindössze egy adag antibiotikummal gyógyítható, melyet injekció vagy tabletta formájában ad az orvos. Úgy tűnik azonban, hogy a gonorrea egyszerű és hatásos kezelése egyre inkább csak elméleti lehetőség, eredményes megvalósítását az antibiotikumrezisztencia nehezíti. Ráadásul a kórokozó mind több szerrel szemben alakít ki rezisztenciát, azaz ma már multirezisztenciáról beszélhetünk.

…a multirezisztenciáról hosszabban

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már csaknem egy évtizede felhívta a figyelmet arra, hogy bár a gonorrea a maga 88 milliós évenkénti esetszámával az összes, nemi úton terjedő fertőzés több mint egynegyedét adja, egyre szaporodnak azok az antibiotikumok, melyekkel szemben a Neisseria gonorrhoeae rezisztenciát alakított ki, ezért a gonorrea kezelésében hatástalanokká váltak. A WHO dokumentuma arra figyelmeztet, hogy a multirezisztencia bővülésével együtt nem jelentek meg a terápiás fegyvertárban újabb szerek, melyek a gonorrea kezelésében bevethetők lennének, így lassan eszköztelenekké válnak az orvosok, ha valaki kankóval vagy tripperrel fordul hozzájuk.

Az antibiotikum- és egyéb gyógyszerrezisztenciákról röviden annyit érdemes tudni, hogy egy fertőzés antibiotikum- és egyéb gyógyszeres kezelése során mindig lesznek olyan kórokozók a szervezetben, melyek a kezelés hatására elpusztulnak, míg alapesetben a kórokozók kisebb része valamifajta védekező mechanizmust alakít ki annak érdekében, hogy a gyógyszer hatását túlélje. Ezek a túlélő variánsok aztán elszaporodnak és egy későbbi fertőzésben már ezek dominálnak. Ez viszont könnyen oda vezethet, hogy az adott fertőzés kezelésében szokványosan adott antibiotikumokra és egyéb szerekre már nem a jelen lévő kórokozók kisebb része, hanem nagyobbik hányada rezisztens, így a fertőzés terápiájában addig használt gyógyszer hatástalanná válik. Az antibiotikumok széles körű, túlságosan gyakori vagy sokszor indokolatlan alkalmazása nyomán egyre szaporodik az egykor hatásos, a kórokozók rezisztenciája miatt azonban mára már hatásukat vesztett antibiotikumok száma, így lassan elfogynak a szóba jövő lehetőségek az adott fertőzés kezelésében.

A gonorrea esetében a multirezisztencia azt jelenti, hogy a penicillinekkel, a doxiciklinnel és az úgynevezett fluorokinolonokkal szembeni rezisztencia terjedése nyomán egyre inkább az úgynevezett cefalosporinok váltak a terápia alapköveivé, ám a Neisseria gonorrhoeae mindinkább rezisztenssé válik ezen antibiotikumcsoporttal szemben is.

Ez pedig nagyban megnehezíti a gonorreás betegeket kezelő orvos dolgát, hiszen egyre kevesebb szerből választhat a sikeres kezelés reményében. Mi több, talán nem is a nagyon távoli jövőben eljuthatunk akár oda is, hogy nem lesz olyan gyógyszer, mely hatásos és a betegek által jól tolerálható.