Anyának lenni csak szívás? Miért beszél mindenki csak a rossz oldaláról?
Egyszer korábban már írtunk arról, hogy nem vagy rossz anya attól, hogy nem élvezed az anyaság minden egyes pillanatát. De egyre inkább úgy tűnik, mintha manapság a kisgyerekes anyák csak a sötét oldalát látnák az életnek. Vagy panaszkodnak, vagy hatalmas hősként ünneplik magukat – és szeretnék az az egész világ ezt tenné, aztán hatalmas csalódásként élik meg, ha az ünneplés elmarad.
Úgy tűnik, ezt mások is észrevették, hiszen például a Redditen nemrégiben éppen erről folyt egy izgalmas és tanulságos diskurzus. Most ebből idézünk néhány véleményt, élethelyzetet.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Lehet, hogy nem a Gyakori Kérdésekkel kellene példálóznom, de nagyrészt ott szoktam ellenvéleményeket olvasni a gyereknevelésről. Például valaki azt írta, hogy a gyerek qva nagy nyűg a szülő nyakán, a másik azt, hogy nonstop szívás, és kötélidegzet kell a gyerekneveléshez, meg becsavarodsz a rengeteg hisztitől meg sírástól a dackorszak alatt, a harmadik azt, hogy egy gyerek mennyi időt pénzt és energiát emészt fel, aztán később megy a kukába az egész jó nevelés, mert rossz társaságba keveredik és elcseszi az ő életét is meg a szüleiét is. Nem tudom, valahogy sokan szeretnek általánosítani. Az anyaság valóban csak rossz és negatív dolgokkal van tele? Sokan miért csak a rossz oldaláról beszélnek?”
No, nézzük a véleményeket!
„Néha tényleg csak a negatívat látja az ember. Különben is szeretünk panaszkodni és egymásra licitálni.”
Valahol a szivárványos csillám póni puki és az alvilág hatodik bugyrai okozta fájdalmak között van az igazság. Szerintem. Néha tényleg csak a negatívat látja az ember, pláne ha fáradt, kimerült, hetek/hónapok, esetleg évek óta nem aludt 6 órát sem egyben. Amikor a gyerek „elfelejt” alap tanult dolgokat, mert mástól másképp látja (bocsánatkérés, verekedés, köszönés satöbbi), az is iszonyú bántó tud lenni. Vagy amikor kiskamaszként elkezd hazudozni, mert az menő vagy csak figyelemfelkeltés, akkor is ülsz, hogy mit rontottál el és másnak miért sikerül jobban.
Máskor pedig büszkeség, szeretet és csodálat feszíti a mellkasod, mert egyedül felvette a cipőjét vagy ki mert állni verset mondani, vagy csak annyit mondott a gyerek, hogy „anya, szeretlek”. A kis butácska ovis/kisiskolás anyák napi ajándékokról ne is beszéljünk. Vagy arról, hogy a pici gyereked megvigasztal egy másik kicsit, aki sír, akkor tudod, hogy valamit jól csináltál/csináltatok, és igenis megérte.
De sajnos jobban szeretünk panaszkodni és abban is egymásra licitálni. Mert ha a te gyereked 6-szor kelt egy éjszaka, akkor biztos, hogy a játszótéren Misike 16-szor legalább, ha esetleg szerencséd van és alszik a gyereked éjszaka, akkor pedig rohadj meg és biztos, hogy te leszel az az anyuka, akit mindenki utál.”
„Mert azt hisszük, hogy a jó dolgok alanyi jogon járnak egy anyának.”
Mert a jó/könnyű dolgokat az emberek nem tudják értékelni, azt hiszik, ez alanyi alapon jár nekik. Aztán amikor meg nehéz és küzdeni kell, akkor meg megy a mártírkodás. Két gyerekem van, 2 és 5 évesek. Rengeteg meló és fáradtság, de tele van gyönyörű és felbecsülhetetlen pillanatokkal. Minden nehézséget elfelejtet, amikor jönnek, átölelnek és mondják, hogy nagyon szeretlek. Vagy ahogy egymást imádják. Vagy amikor perceken keresztül kacagnak.
Mi a férjemmel nem rugózunk a problémákon, megoldjuk és túllépünk rajta. Viszont rendszeresen idézzük fel a boldog pillanatokat, mert nekünk ezek a legfontosabbak.
„Erőt ad, hogy másnak sem könnyebb.”
Én szeretek anya lenni, de az első időszak nagyon nehéz volt. Ne érts félre, de nekem jó volt olvasni másoktól, hogy bizony nekik is nehéz, nem csak nekem, adott egy kis erőt, hogy nem vagyok egyedül ezzel! Nem azt mondom, hogy panaszkodásból kell, hogy álljon az élet, ha anya vagy, de én örülök neki, hogy manapság kismama csoportokban névvel vagy anélkül beszélnek az emberek a nehéz oldaláról is, illetve tök jó tanácsokat adnak/adunk egymásnak, erőt merítünk. És arra pedig, hogy tényleg ennyire rossz-e és csak negatív dolgok vannak: egyáltalán nem, annyi csodás dolog van, annyi apróság, ami örömmel, szeretettel tölt el téged, rengeteg kaland, annyi mindenre megtanít a gyermeked, és olyan szeretettel tudod szeretni, amivel senki mást. Tudom, ezek közhelyek, de tényleg így van, amellett, hogy bizony sokszor nehéz meló!
„Engem átvertek, mert nekem meg pont csak a jó oldaláról beszélt mindenki.”
Én eléggé átverve érzem magam, mert én meg csak a szipiszupi oldalát hallottam mindig mindenkitől, erre a babám se éjjel, se nappal nem képes aludni egyben 2 óránál többet, amióta megszületett. Iszonyat szeparációs szorongás lépett most fel nála (életkori sajátosság, tudom…), és ezért tuti kivégeznek az anyukák (mert egy baba nem lehet semmilyen, csak baba, azért sír, mert máshogy nem tudja kifejezni az érzéseit blablabla), de nagyon akaratos kisfiú (9 hónapos amúgy) és ez így, hogy egyedül vagyok vele, rettentően igénybe vesz. Vannak szuper pillanatok, például amikor mosolyog, új dolgot tanul, kacag, cukin eszik, de sajnos a rossz oldal felé billen nálam a mérleg. Ettől függetlenül soha nem adnám semmi pénzért és alig várom hogy új dolgokat fedezzen fel. Talán ez az élettől a pofon számomra, hogy ne legyek önző? Nem tudom, de már néha létezni sincs erőm.
„Halálra ijesztgettek, de eddig egészen jól boldogulunk.”
Őszintén, engem halálra ijesztgettek. Egyéves a kisfiam és őszintén mondom, hogy nem értem, miért mondják, hogy fú de borzalmasan nehéz. Nyilván fárasztó, nagy felelősség, de minden kivitelezhető, ugyanúgy van életünk, és szuper, hogy benne van ez a csodás gyerek. Én féléves kora óta dolgozom esténként és alvás időben, havi egyszer 3 órát kell elmennem személyesen forgatni. Mivel nem akarom bölcsibe adni, ezért is lettem vállalkozó. Segítség a férjemen kívül nincs, ketten visszük a dolgokat, neki havi rendszerességgel vannak egyhetes céges útjai. Persze az énidő átalakult, de cserébe annyi mindennel gazdagodtunk, hogy ez a legkevésbé sem számít. Anyukám 3 gyerek mellett is szuper csaj volt, sose láttam, hogy nehéz lenne neki velünk.
Persze vannak olyan esetek, amikor nehéz lehet gyerekkel, mindenki másképp is éli meg, más minden körülmény és gyerek. De szerintem ez, hogy mostanában csak a negatív dolgok visszhangzanak, a ló másik oldala. Ha azt mondja az ember, hogy neki nem volt nehéz, akkor egyből megkapja, hogy hazudik vagy kiszínezi a dolgokat. Szerintem a megélésen is múlik. Lehet, nekem azért is tűnik ennyire szépnek, mert előtte két piszok kemény évem volt, anyukám kemója, majd elvesztése…”
„Vannak brutál napok, de én imádok anya lenni.”
Én imádok anya lenni. Két 3 év alatti fiam van. Nyilván vannak brutál nehéz és fárasztó napok, nekem az okozza a legnagyobb kihívást, hogy nagyon keveset alszom. Vannak emberek, akik vígan elvannak 5 órányi alvással, na nekem gyerekek előtt is min. 7-8 óra volt a szükségletem. Jelenleg, ha sikerül 6 órát aludnom 3-4 ébredéssel, már jó a napom. Rosszabb estéken 3-4 óra alvás rengeteg ébredéssel. Viszont egy 3 órás alvás után is boldogság önt el, amikor a kicsi reggel ébredés után egyből rám mosolyog vagy amikor a nagy azt mondja nekem, hogy nagyon szeretlek anya. Igen, jó érzés néha kipanaszkodni magunkat, meg látni azt, hogy másnak se minden könnyű és happy. De minden nehézség ellenére mondom, hogy baromira megéri, mert ez a legcsodálatosabb dolog az életben.”
„Okos tanács, hogy aludj, amikor a gyerek alszik, de mi lesz így a háztartással?”
Nagyon szeretem a kisfiam, vágytam az anyaságra, és van számtalan boldog napunk együtt, de kutya kemény is ugyanúgy. Az anyaság nehéz, fizikailag és mentálisan is, főleg az elején. Tele vagy bizonytalansággal, a hormonok kicsinálnak, éjszakázol, de nappal sem tudsz szunyálni, mert menet van. Persze, aludj, mikor a gyerek alszik, a lakás meg összeomlik. Mentálisan pedig nehéz lehet elfogadni, hogy minden megváltozott, főleg akkor, ha előtte valaki nagyobb társasági életet élt, dolgozott, nyüzsgött… Nincs azzal baj, ha ki merjük mondani, hogy nehéz és nem mindig felhőtlen a boldogság, ettől még a gyerek egy csoda, anyának lenni is az, de hazudik az az ember, akinek mindig minden pillanatban könnyű. Pláne ha nem nagyon van segítséged.
Forrás: Reddit
Fotó: Freepik
