Apás szülés: mindenki másként csinálja
Nálatok bent volt a férjetek/párotok a szülésnél? Azt látom a férjemen, hogy fél ettől és nem szeretne bejönni. Első babánk lesz. Azt mondta, nem szeretne engem olyan kiszolgáltatott állapotban látni. Eddig úgy voltam vele, hogy jó lenne, ha bent lenne, de lehet, én sem szeretném, hogy így lásson. Vajon egyedül képes vagyok végigvinni ezt az egészet?
Kinél hogyan volt? – kérdezte egy szülés előtt álló kismama a Redditen.
Lássuk, milyen válaszokat, milyen történeteket kapott! Úgy tűnik, hogy az apás szülésre is igaz, hogy mindenki másként csinálja.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Az első kisfiunk 3,5 éve született, nekem végig azt mondogatta a párom, hogy nem szeretne ott lenni, ő rosszul van mindenféle ilyentől, egy sima vérvétel gondolatától is. Nem erőltettem rá, de természetesen elmondtam neki, hogy sokat jelentene, ha mellettem lenne az első babánk születésénél. Ahogy eljött a várva vár nap, mintha kicserélték volna, jobban izgult, mint én, és minden percben mellettem volt. Esküszöm, örökké hálás leszek neki, amiért ott volt és támogatott, egyedül biztosan sokkal rosszabb lett volna, és nem éltem volna meg ilyen pozitívan a szülést. Most érkezik a kistesó, most már önző módon elvárom, hogy legyen mellettem, mert most jobban félek a szüléstől.”
„Bent volt. A vajúdástól kezdve. Nagyon nagy segítség volt nekem lelkileg, mert iszonyúan félős vagyok, és rettegtem az egész szüléstől. Én valamiért azt gondolom, hogy ha bent van az apuka és részt vállalhat az eseményből, ő vághatja el a köldökzsinórt (nálunk ez sajnos nem volt lehetséges), ő tarthatja először a kezében, az egy nagy kapocs számára is a babával. Akkor is ugyanilyen tökéletes apukája lett volna a kisfiamnak, ha nincs bent, de ez egy fantasztikus élmény volt mindkettőnk számára. Pedig császármetszés lett a vége, szóval nem volt könnyű menet. De nélküle nem bírtam volna.”
„Első kisfiamat még a covid előtt szültem, akkor lazábbak voltak a szabályok. Anyukám jött be velem, mert a férjem retteg minden orvosi/kórházas helyzettől. De semmiképpen nem szerettem volna egyedül szülni. A férjem kint várt a folyosón, és miután megszületett a kisfiam, helyet cserélt anyukámmal, és hármasban töltöttük az aranyórát. A második kisfiam 1 éve született, látogatási tilalom is volt, így a férjemnek döntenie kellett, hogy erős lesz és bejön a szülésre vagy nem, de akkor csak 3 nap múlva láthatja a kisfiát. Bejött. Végig a fejemnél állt, nem látott semmi olyat, amit nem akart. De a köldökzsinórt ő vághatta el. Nekem összességében anyukám többet tudott segíteni, hiszen ő is szült már, meg a férjemnél már az is nagy dolog volt, hogy nem ájult el. De nagyon örülök, hogy bejött végül, szórakoztatott vajúdás közben, és szerintem erősített a kapcsolatunkon ez az élmény. Persze nagyon sokan szülnek egyedül, és úgy is lehet, de szerintem óriási segítség, ha van melletted valaki. Viszont erőltetni sem szabad, ha nagyon nem akarja. Engem nem zavart, hogy így lát, mármint ilyen állapotban, hiszen 12 éve vagyunk együtt, sok mindent megéltünk már.”
„A férjem nem akart bejönni, de egy gyenge pillanatában, amikor baba még tervben sem volt, megígértettem vele, hogy ha egyszer szülök, akkor bejön. Így bent volt, de lehet, hogy magától nem jött volna be. Utólag azt mondta, élete legcsodálatosabb emléke volt, bánta volna, ha kihagyja. Azt mondta, jön a következőre is.”
„Ha egyedül kellett volna végigcsinálnom a másodikat, nem is tudom, mi lett volna velem… Nem akartam, hogy olyat lásson, ami kellemetlen, így végig a fejemnél volt. A vizsgálatoknál is kértem, hogy menjen az ablakhoz, ne nézzen oda. A vége császár lett, így amikor a műtőbe betoltak, ott már nem lehetett velem. Egyébként mi azért is döntöttünk az apás szülés mellett, mert így külön szobába szülhettem, nem csak egy függönnyel voltam elválasztva a többi vajúdó kismamától.”
„Nálunk végig bent volt. Mondjuk ő szeretett is volna bejönni. Azt mondta, max ha rosszul lesz, akkor kimegy, de egy hős volt, pedig aztán voltak nem szép dolgok. De a kitolásnál végig a fejemnél volt és fogta a kezem. Azt mondta, élete legszebb élménye mindennel együtt, és várja a következőt. Én azt is mondtam neki, hogy nekem ugyan fontos, de ha ő nem szeretne, akkor ne jöjjön, mert szerintem valakit erre kényszeríteni a legrosszabb.”
Nálatok hogy volt?
Forrás: Reddit
Fotó: Dreamstime
