Az apát miért ünneplik ugyanazért, amiért az anyát megszólják?
Már sokszor volt szó különböző történekek apropóján, miért van az, hogy az emberek nagyítóval figyelik, hogy a ismerős vagy ismeretlen anyák hogyan nevelik a gyerekeiket és igen kritikusan meg is nyilvánulnak, ha valamivel nem értenek egyet – sokszor egyszerűen csak azért, mert ők másként csinálják. Nem jobban vagy rosszabbul, egyszerűen másként. És sajnos nagyon sokszor éppen olyanok, akik maguk is anyák, ezért nekik kellene legjobban tudni, hogy ez mennyire romboló, önbizalomgyilkos dolog lehet.
Ennél már csak az a „jobb”, amikor kettős mérce érvényesül, azaz az anyákat ugyanazért megszólják, amiért az apákat ünneplik és agyondicsérik. Egy ausztrál mamablogger éppen egy ilyen sztorit mesélt el.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Constance Hall ausztrál blogger története mindennél jobban példázza, mennyire különböző szemüvegen keresztül nézik az emberek az anyukákat és az apukákat. Egy több mint 73 ezer reakciót hozó vírusszerű Facebook-bejegyzésben arról mesél, hogy mi történt, amikor egy barátnős vacsora közben ki kellett cserélnie a babája pelenkáját.
„Kimentem a mosdóba, de nem volt pelenkázóasztal. Gond egy szál se, mert az étterem egy parkban volt, ahová jó messzire kimentem, leterítettem valamit a fűre és tisztába tettem a kicsit. Nem nagy ügy.”
Mármint neki nem nagy ügy, de nem mindenkinek:
„Fél óra múlva odajött hozzám egy nő, és azt mondta, hogy látta, hol cseréltem pelust, és legközelebb használjam inkább a pelenkázót. Amikor felvilágosítottam, hogy ilyen nem volt az étteremben, azt mondta, hogy a következő sarkon van egy mozgássérült vécé, és ott találok pelenkázóasztalt.”
A mamablogger nem is tagadja, hogy nem válogatta meg a szavait, amikor visszavágott a neki ilyen bunkó és tolakodó módon beszóló idegennek. De ez csak a történet első fele. A következő hétvégét ugyanis éppen abban a parkban töltötték a férjével, amikor megint pelenkát kellett cserélniük.
„Mondtam Billnek, hogy most ő következik, erre ő leterített valamit a fűre és azon tette tisztába a babát.”
Most azonban egészen más reakciók ütötték meg a fülüket, mint egy héttel korábban:
„Egy csapat nő sétált el mellettünk, az egyik azt mondta: Hűha, micsoda szuper apuka!!!! Ez már igen! Bill pedig úgy érezte magát, mintha valami hőstettet vitt volna véghez.”
Itt jön a kettős mérce, amiért a bloggeranyuka az egész sztorit elmesélte:
„Tulajdonképpen meg sem lepődtem rajta, mert kezdek hozzászokni, hogy ugyanazért, amiért egy anyát megszólnak, az apát az egekig magasztalják. Hozzászoktam, hogy suliba menet elítélő pillantásokat kapok pár perces késés miatt, míg Bill elé éppen hogy vörös szőnyeget nem terítenek és zenével nem fogadják, hogy méltóztatik elvinni a gyerekeket reggel. Ha egy apa viszi magával a gyerekeket a boltba bevásárolni, akkor csodálattal nézik, milyen jól összeegyezteti egymással a feladatokat, ha egy anya teszi ugyanezt, akkor „csak a munkáját végzi”. Mi, mint társadalom, ilyenek vagyunk, hogy hatalmas nyomást helyezünk a nőkre, hogy tökéletes és hibátlanok legyenek, miközben az apákkal szemben meglehetősen alacsony elvárásokat támasztunk a szülői feladatok terén.”
De a félreértések elkerülése végett a végén még tisztázza:
„Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az apák nem érdemelnek dicséretet. Imádom hallani, amikor Billt dicsérik azért, amit a gyerekeinkért tesz. De lássuk meg azt is, ha egy anya áll jól helyt a gyerekei mellett, és ne ünnepeljük az apákat azért, ami az anyától természetes, sőt amiért egy anyát simán megszólunk.”
Neked előfordult már olyan szituáció az életedben, amikor beszóltak valamiért, amiért gyermeked apjának nem, sőt ő akár még csodálatot is kivívott vele?
Forrás: Parents
Fotó: Freepik
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
