Az első terhességemet végighánytam – a terhességi vészes hányásról
A közvélekedés szerint a hányás főleg az első trimeszter szinte már-már „kötelező” velejárója, amit senki nem kerülhet el. Talán ezért van az, hogy a terhességi hányás súlyos formája, az úgynevezett terhességi vészes hányás (orvosi latin nevén hiperemezis gravidárum) az esetek jelentős részében nem is kerül felismerésre. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hány anya és anyós mondja a lányának, menyének: „A terhesség már ilyen, én is hánytam, neked se lesz jobb.”
Pedig a terhességi vészes hányás nem tréfadolog, a mama és a baba szempontjából is számtalan veszélyt rejt magában.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Először egy segítségkérő poszt a Redditről:
„Az első terhességem nagyon nehéz volt, a 9 hónapot végighánytam. Kb. a 6-7. hónaptól enyhült egy kicsit, addig napi 9-10-szer biztosan kijött minden, ami bennem volt. Kétszer kerültem kórházba krónikus hányás és az azzal járó kiszáradás miatt, egyszer nagyobb mennyiségű vérzés miatt. Közben kialakult egy elég erős vérszegénységem is, ami azóta is megmaradt. A kérdésem az lenne: akik hasonlóan rosszul viselték az első terhességüket, nekik ez megmaradt ugyanúgy a második babánál is? Úgy néz ki, ismét kisbabánk lesz, és nagyon félek előre, mi vár rám. Édesanyukám hasonlóan rosszul volt, amikor velem volt terhes, viszont rá 10 évre, amikor az öcsémet várta, semmi tünete nem volt. Szimplán csak érdekelne a ti tapasztalatotok is.”
Hárman írták le a saját történetüket.
Az első:
„Az első babával iszonyatosan rosszul voltam, fogytam is rendesen, és már a 6. hónap körül jártam, amikor végre jött rám némi plusz súly. A második babánál szintén elkezdődtek a rosszullétek, és sírva hívtam a nőgyógyászomat, hogy ezt még egyszer NEM fogom kibírni, hiszen el kell látnom a másik gyereket is, mivel pici a korkülönbség. Nem érek rá pihengetni egész nap, meg feküdni. Kaptam gyógyszert, ami jól csillapította a hányingeremet, legalább elviselhető lett az egész. Inkább a sok fejfájás nehezítette meg a dolgomat, arra viszont nem szedtem semmit. Ha durvult volna a helyzet, a nőgyógyászom nekem is a kórházat javasolta, de arra meg pláne nem vágytam, nem is tudtam volna megoldani a másik gyerek felügyeletét. De például a barátnőm az első babával teljesen jól volt, a másodikkal pedig nagyon megszenvedett, szóval nem törvényszerű, hogy mindenkinek ugyanolyan a terhessége.”
A második:
„Az első terhességet én is végighánytam, majdnem 10 kilóval kevesebbel mentem szülni, mint amivel teherbe estem. A második babámmal egyetlen egyszer hánytam.”
A harmadik:
„Ugyan nekem csak egy kisfiam van még, de hasonlóképpen nehéz volt ebből a szempontból a terhességem, kórházba is kerültem. Viszont hárman vagyunk testvérek, és anyu mesélte, hogy velem neki ugyanilyen terhessége volt, a két öcsémnél pedig semmi baja, szóval szerintem terhesség és terhesség között is óriási különbségek lehetnek.”
A terhességi vészes hányásról
Latinul hiperemezis gravidarum, magyarul terhességi vészes hányás A várandósság első trimeszterében rendszeresen jelentkező émelygés és hányás valóban gyakori jelenség, minden 10 várandós közül körülbelül nyolcánál jelentkezik valamilyen súlyossággal és legkésőbb a 16–20. hétre megszűnik, am van, akit hosszabban is elkísér. A hiperemezis gravidarum, mely a várandósok körülbelül két százalékát érinti, ennél több, súlyosabb. A tartósan fennálló erős hányás egyik legsúlyosabb következménye, hogy a hányással folyadék és sók is távoznak a szervezetből, ami az anyára és a babára nézve is súlyos folyadékhiányos állapotot hoz létre, és testsúlycsökkenéshez és vérnyomáseséshez is vezethet. A „szokásos” terhességi hányással ellentétben a hiperemezis gravidarum nem szűnik meg az első trimeszter vége felé, hanem akár a szülésig fennmaradhat.
A terhességi vészes hányás oka nem ismert, és egyelőre azt sem tudják a szakemberek, hogy az egyik várandóst miért sújtja, miközben a másikat nem. A legvalószínűbb elképzelés szerint a terhességi alatti hormonváltozásokkal függhet össze valamilyen módon. Arra is vannak bizonyítékok, hogy egyes családokban gyakrabban fordul elő, mint másoknál, ezért feltehetőleg örökletes hajlam is szerepet játszhat benne. Akinek például az édesanyjánál vagy lánytestvérénél jelentkezett hasonló, az nagyobb eséllyel számíthat arra, hogy nála is megjelenik. Ha az egyik várandósság alatt előfordult, akkor a következőben is az átlagosnál nagyobb valószínűséggel lehet rá számítani.
Vannak bizonyos gyógyszerek, melyek alkalmasak lehetnek a hiperemezis gravidarum gyógyítására. Ezeket itt most nem sorolom fel név szerint, az orvosod feladata annak eldöntésére, kinek melyik szert választja a rendelkezésre álló hatóanyagok közül.Ne feledd, hogy nagyon nem mindegy, hogy a várandósságod alatt milyen gyógyszereket szedsz!Jó hatásúak lehetnek bizonyos vitaminok, mégis legfontosabb a következmények, elsősorban a veszélyes folyadékvesztés és testsúlycsökkenés megakadályozása.A folyadékveszteség következtében a vér besűrűsödhet, ami elősegítheti a vérrögképződést is.Súlyos esetekben kórházi felvétel is szükségessé válhat.Joggal merülhet fel, hogy a terhességi vészes hányás nem jelent-e veszélyt a babára nézve. Nos, megfelelő kezelés esetén nem, ezért is fontos a korai felismerés és beavatkozás.
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
