Bárcsak sose szültem volna gyereket!
Egy anya arc és név nélkül tett fel egy nyílt levelet egy szülők által látogatott oldalra, melyben olyan témáról ír, amit – ahogy ő fogalmaz – „sok szülő gondol, de senki nem meri hangosan kimondani”. Azt írja kétgyerekes anyaként, hogy megbánta, hogy gyerekeket szült, és ha ma dönthetne, akkor inkább gyermektelenként akarná leélni az életét.
Tegye mindenki a szívére a kezét: a legnagyobb káosz közepén nem gondolta vagy mondta-e már ki nagy hirtelenjében legalább egyszer, hogy inkább egy lakatlan szigetre költözne? De szép nyugisan leülni, átgondolni, megírni és feltenni a netre… na az már egy másik kategória, egy egészen másik átgondoltsági és tudatossági szint.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy anya nyersen őszinte nyílt levelet tett közzé a Kidspoton, melyben nem kevesebbet állít, mint azt, hogy sokkal többre értékeli a gyerekei születése előtti életét, és sokszor
„azt kívánja, hogy inkább soha ne szült volna”.
Az anya, akinek egyébként két kisfia van, állítja, hogy egyébként „teljes szívével” szereti a gyerekeit és bármit megtenne, hogy boldognak lássa őket. Ugyanakkor egy olyan érzésnek is hangot szeretne adni, „melyet soha senki nem mond ki hangosan, pedig sokan gondolják”:
„Meg vagyok róla győződve, hogy az életem sokkal jobb lenne nélkülük, mivel sokkal jobban éreztem magam akkor, amikor ők még nem voltak.”
Ezt bővebben is kifejti, amikor azt részletezi, hogy gyermektelenként élvezte a karrierépítést és a férjével töltött időt, rengeteget utaztak és sűrű társasági életet éltek. Korábbi életét egy romantikus komédiához hasonlítja, hozzátéve, hogy nem egy nászútnyi időről, hanem nem kevesebb, mint tíz évről beszél. De amikor a férjével úgy döntöttek, hogy elérkezett az ideje a gyermekvállalásnak, akkor minden egy csapásra megváltozott, és – ahogy ő fogalmaz – „egyáltalán nem a jó irányban”.
„Kétgyerekes anya vagyok, de inkább gyermektelen szeretnék lenni. Mindketten akartuk a gyerekeket, és izgatottan vártuk az első fiunk érkezését, de amikor ez végre megtörtént, akkor számomra a valóság egyáltalán nem teljesítette be a várakozásokat. Pontosan az ellenkezője történt annak, amit vártam, és olyan lettem, amilyen soha nem akartam lenni: csapdába esett, a saját gyermeke által korlátok közé zárt nő.”
Annak ellenére, hogy első gyermeke születése is ilyen érzéseket keltett benne, a pár úgy döntött, hogy második gyermeket is vállal abban a reményben, hogy „a dolgok jobbra fordulnak”. Ez azonban nem következett be, a nő továbbra is úgy érezte, hogy az anyaság elrabolta tőle a személyiségét, és nincs ideje olyan dolgokra, melyek korábbi életében örömet és élvezetet jelentettek számára. Azt élte meg, hogy a karrierje megfeneklett, hiszen részmunkaidőbe kényszerült a gyerekek miatt, és bár továbbra is élnek némi társasági életet, a baráti kör tagjai ma már ugyancsak szülők.
„Bárcsak tudnánk bármi olyat tervezni, amiben nem szerepelnek a mi gyerekeink, az ő gyerekeik, nem a gyerekekről folyik a szó, valahogy úgy, ahogyan egykor, a gyerekek előtti életemben volt”
– írja, majd azt is kifejti, hogy saját gyerekeit „akadályként” éli meg, ami miatt nem tudja úgy élni az életét, ahogyan szeretné, és gyakran álmodik arról, milyen volt egykor. Hozzáteszi, hogy a szülővé válás olyan módon és mértékben változtatta meg az életét, melyet korábban soha nem gondolt volna, inspirációvesztettnek és frusztráltnak érzi magát.
Így zárja levelét:
„Ha tudtam volna, hogy milyen érzések törnek rám gyermekem születése után, soha nem szültem volna meg őket, mert ez nem az az élet, amit akartam magamnak.”
Hmmmm… te mit gondolsz erről?
Fotó: Shutterstock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
