Babát mart halálra a család kutyája – itt a kutyatámadások „szezonja”!
A mai cikk apropóját az adta, hogy a Redditen teljesen véletlenül belefutottam egy általam még nem látott, szerintem nem is igazán ismert vagy népszerű „tartalomgyártó” videóit kiveséző subba arról, hogy az illető videós hölgy és férje „felelős” kutyás gazdaként hogyan készülnek – vagy inkább nem készülnek – az első baba augusztusi érkezésére. Erről jutott eszembe, hogy érdemes lenne ismét beszélni a kutyatámadásokról kisbabás családok relációjában.
Annál is inkább, mert egy angol nyelvű cikk is szembejött velem, miszerint a tavasz és a nyár a kutyatámadások „szezonja”.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Szóval először a várandós kutyagazdiról, akik már hónapokkal a szülés előtt összeszereltek minden babás dolgot – babaágytól kezdve a játszószőnyegig –, és ha már összszerelték, akkor legott hagyják is, hogy az egyébként is meglehetősen neveletlen tacskójuk birtokba vegyen mindent, ami egyszer a babáé lesz. Előrebocsátom, hogy nem vagyok szakértő kutyás dolgokban – annak ellenére, hogy nálunk is állomásozik „ideiglenesen” (remélhetőleg rövidebb ideig, mint egykor a megszálló szovjet hadsereg) két tündéri kistestű kutyus, akiket imádunk. Mindenesetre alaposabban utána olvastam a témának, amikor kiderült, hogy min. 1 évre kutyás gazdik leszünk (ráadásul duplán), és nekem az jött le az olvasottakból, hogy a fenti magatartás egyáltalán nem szolgálja a baba majdani biztonságát, mert a kutyának mindig tudnia kell a határokat, hogy ki a falkavezér, és meddig tart a meddig. Ellenkező esetben könnyen meglehet, hogy a babát megtámadva igyekszik bebiztosítani azt a falkavezéri pozíciót, amit a baba megszületéséig magáénak tudott és hitt – különösen akkor, ha már korábban sem volt különösebben nevelve vagy korlátozva. De hálás lennék, ha nálam jobban hozzáértők is leírnák a véleményüket a cikk alatt.
Szóval a kutyatámadásokról. Szinte minden évben hallani olyan esetekről itthonról és külföldről is, amikor kutya támadott meg kisgyereket, és ami a sajtóba kikerül, az ráadásul egészen biztosan csak a jéghegy csúcsa. Amikor azonban a család – addig teljesen jámbornak és ártalmatlannak hitt – kutyája támadja meg a család legfiatalabb tagját, akkor azért joggal merülhet fel, hogy valami a falkavezéri pozíció körül csúszott szét a kutya fejében – és semmi esetre sem az ő hibájából.
Legutóbb például egy USA-beli esetről olvastam, alig pár nappal ezelőttről, amikor a család kutyája halálra mart egy 9 hónapos babát, miközben a babára a nagymama felügyelt. A nagymama megpróbált közbelépni, amivel sajnos csak azt tudta elérni, hogy őt is súlyosan megsebesítette a család ivartalanított boxerkeverék kutyája, ezért a mentők kórházba szállították, a babát azonban már a helyszínen halottnak nyilvánították.
Egy most megjelent kutatás is arra figyelmeztet, hogy tavasszal és nyáron megszaporodnak a kutyatámadások, hiszen mindenki – kutyával és gyerekkel egyaránt – kirajzik a szabadba. A helyzetet valószínűleg az sem javítja, hogy a pandémia idején sokat fogadtak örökbe vagy vásároltak kutyákat olyanok is, akiknek egyébként eszükbe se jutott volna.
A vizsgálatot végző Nemours Children’s Health kutatói azonban hangsúlyozzák, hogy a kutyaharapás azonban nem elkerülhetetlen.
A tanulmányban a kutatók az amerikai Nemzeti Elektronikus Sérülésfelügyeleti Rendszer (U.S. National Electronic Injury Surveillance System) segítségével gyűjtöttek adatokat egy évtizednyi, 2010 és 2020 közötti betegnyilvántartásból. A rendszerben fellelhető több mint 152 millió beteg közül 46 millió gyermek volt, és ezeknek a gyerekeknek 0,08%-át látták kutyaharapással a sürgősségi osztályokon. A kutatók szerint több ilyen harapás történt tavasszal és nyáron, min ősszel és télen.
Nagyobb gyermekek és tizenévesek esetében, akik már esetleg igyekeznek elhárítani a támadást, ez több végtagon történő harapást jelenthet, például egy menekülés közben megharapott lábat, vagy a kezeken vagy karokon lévő sebeket. Kisebb gyermekeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kutya az arcukon vagy a törzsükön harapja meg őket. Fiatalabb korban általában több a fej- és fejbőrsérülés.
„Ez azért van, mert a babák még a földön kúsznak, a kutya szintjében. Így az állat leginkább az arcukon okoz sérülést. De előfordulhat, hogy a baba akaratlanul megsebesíti a kutyát, esetleg rálép a farkára, a kutya pedig támad – vagy előfordulhat, hogy „csak” ijedtében odakap”
– magyarázzák a tanulmány szerzői. Megjegyzik, hogy a macskaharapások olyanok, mint a kis injekciós tűk, amelyek mélyen a felszín alá fecskendezik a baktériumokat, miközben a kutyák nagyobb szája és fogai inkább tépő és zúzó sérülést okoznak.
Míg néha a kisebb harapások otthon is kezelhetők, a gyerekek gyakran kerülnek a sürgősségi osztályra, ahol helyi kezelésre és antibiotikumokra van szükségük. A sürgősségi osztályon az orvos jellemzően nem varrja össze rögtön a sebeket, mert fontos, hogy az esetlegesen fertőzést okozó baktériumok ne „rekedjenek benne” a sebben. Kivételt képez, ha a seb problémás helyen van, például elcsúfíthatja az arcot. Ilyenkor a sebet összevarrják, melyet szoros megfigyelés követ.
Hogyan előzhetők meg a kutyák okozta sérülések?
A tanulmány szerzői javaslatokat is megfogalmaznak annak érdekében, hogy a gyermekek ne csak tavasszal és nyáron, hanem az év minden hónapjában védve legyenek a kutyaharapástól.
Elsőként fontos, hogy a kutyatulajdonosok tartsák ellenőrzésük alatt kutyáikat. Ez azt jelenti, hogy kerítés mögött vagy pórázon kell tartani őket, és a járókelőknek világosan jelezni kell, hogy ne érjenek hozzájuk.
A szülőknek viszont meg kell tanítaniuk gyermekeiknek, hogy nem léphetnek engedély nélkül például a kutyás szomszéd udvarába vagy kertjébe. Ezen kívül a gyerekeknek azt is tudniuk kell, hogyan közeledjenek idegen kutyákhoz (ami praktikusan azt jelenti, hogy NE közeledjenek idegen kutyákhoz).
„Ez az egyik dolog, amit tényleg meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy csak azért, mert otthon van egy barátságos kutya, ne menjenek oda olyan kutyákhoz, akiket nem ismernek. Még ha pórázon is van az állat, ne közelítsenek hozzá, hacsak anya vagy apa, egy szülő vagy felnőtt meg nem kérdezi, hogy szabad-e megsimogatni a kutyát”
– mondta a vizsgálat vezetője.
Természetesen az is fontos, hogy a szülők otthon is megtanítsák gyermekeiket arra, hogy legyenek kedvesek a saját kutyáikkal.
Ha egy gyermeket úgy harap meg egy kutya, hogy a harapás felsérti a bőrt, fontos, hogy orvoshoz vigyük a gyereket. Ezek a sebek ugyanis könnyen elfertőződhetnek az állat szájából származó baktériumokkal. Az orvos antibiotikumot adhat, valamint felmérheti, hogy a gyermeknek szüksége van-e tetanuszoltásra vagy esetleg veszettség elleni oltásra.
A kutatást május 1-jén mutatták be a gyermekgyógyászati t találkozóján washingtoni konferenciáján.
Forrás: Edward Caterson, MD, division chief, pediatric plastic surgery, Nemours Children’s Health, Wilmington, Del.; Darria Gillespie, clinical assistant professor, University of Tennessee Health Science Center, Knoxville, Tenn.; Pediatric Academic Societies Meeting, Washington, D.C., May 1, 2023
Fotó: Freepik
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
