Balaton, a csodák tava – könyvajánló
A Balatonnak mostanság szezonja van: nem maradhat el a hírek végéről a víz hőfoka, és a hétvégi híradók rendre beszámolnak az emhetesen péntek délután a tó felé, majd vasárnap a tó felől araszoló kocsisorokról, dugókról és balesetekről is. A Balaton szerintem mindenkinek mást jelent, régvolt táborozások, családi nyaralások, önfeledt pancsolások emlékét.
Kevesebben tudják ugyanakkor, hány legenda és monda született annak a tónak történetéről és múltjáról, melybe összetéveszthetetlenül nyúlik be a Tihanyi-félsziget karcsú vonala. Talán a kecskekörmök és a tihanyi visszhang története még szinte mindenkinek megvan, de ennyi.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Tokody Klára „Csodák tava” című kötetet megannyi varázslatos történetet mesél könnyű léptű tündérekről és haragvó óriásokról, arról, hogyan keletkezett a tó, de az is kiderül belőle, ki volt Haláp és Flavius, kikről kapta a nevét a tavat járó két legöregebb sétahajó, a Helka és a Kelén, vagy hol van a Harangozó Börc, és miért éppen az a neve, ami. Nem maradhat ki természetesen a visszhang és a kecskekörmök sem. És azt például tudtad, hogy a sárkányölő Szent György legendája is kapcsolatba hozható a számunkra talán legkedvesebb tóval?
Most, a vakáció alatt sokan választják a Balatont a családi nyaralás vagy éppen egy egynapos pancsolás célpontjául. Biztosan felkelti a gyerekek érdeklődését és megmozgatja fantáziájukat, ha indulás előtt vagy közben felolvasunk nekik néhányat a tavat övező mondák és legendák közül. Talán másként tekintenek a tóra, ha elmeséljük nekik, hogy a tó vize nem más, mint tündérkirálylányok könnye, melyeket a sárkánnyal vívott csatában győzedelmeskedett, sebeibe végül mégis belehalt bátyjukért hullajtottak:
„Egyre csak zokogtak-zokogtak, s könnyeik lassan patakká, majd folyóvá duzzadtak, végül hatalmas tóvá gyűltek össze, amelyet az emberek Balatonnak neveztek el. Ők pedig bánatukban kővé váltak. Azóta is látni lehet a Balaton partján a tündérkirályfi megkövült koporsóját, s körülötte a kővé dermedt királynőt és királylányokat.”
Ha pedig azt kérdezik, hogy a Balatont miért nevezik éppen Balatonnak és nem valami egészen másnak, meséljük el nekik Balaton és Haláp történetét, akik Badacsony tetején laktak. Balaton, a rettenthetetlen erejű óriás, akinek dobbantása földrengéssel rázta meg a vidéket, mégis gyengéd szeretettel vette körül kislányát, Halápot. Haláp Csilla személyében igaz barátnőre lelet, am amikor az szerelme után a Tiszához költözött, Haláp magányában a szikláról a mélybe vetette magát. Balaton végtelen gyászában emléket akart állítani imádott lányának:
„A szívében dúló rettenetes vihart megérezték az erdők és a hegyek, s a Bakonyból zúgó fergeteggel feleltek rá. Dörgött az ég, tomboltak a szelek, villámok perzselték a földet. Balaton pedig ott állt az ítéletidőben, arcán a patakzó könnyek esővel keveredtek. Tartotta a hatalmas sziklát, amikor egyszer csak a sötét felhőkből villám csapott bele. A kő maga alá temette az utolsó óriást. Másnapra elcsitult a vihar, s amikor az emberek előmerészkedtek házaikból, gyönyörű, szelíd zöld tó csillogó víztükrét látták a síkság helyén. Az utolsó óriás emlékére elnevezték Balatonnak, a koporsó alakú hegy pedig, amely leányát rejtette, a Haláp nevet kapta.”
A sárkányölő Szent György legendája sok helyen sokféleképpen él az emberek emlékezetében. A balatoniak is úgy emlékeznek rá, hogy ő volt az, aki megszabadította őket a tűzokádó rémségtől. Amikor egy György nevű vitéz a falujukba látogatott, a falubeliek könyörögni kezdtek neki, hogy ölje meg a sárkánytól, aki felperzseli földjeiket és elrabolja lányaikat. Ez Györgynek pár kardvágással sikerült is, de amikor a helyiek pénzzel akarták kifizetni, elhárította azzal, hogy nem pénzért, hanem Istenért cselekedett, és a helyiek inkább emeljenek egy kápolnát a pénzből:
„Így történt, hogy a hegy lábánál a falubeliek egy gyönyörű kápolnát emeltek, amit Szent Györgynek szenteltek, sőt a hegyet is elnevezték szabadítójukról Szent György-hegynek.”
Az andocsi csoda pedig úgy esett, hogy az angyalok között Mária ereszkedett a földre, kezében egy aprócska templommal és ezt mondta:
„Tudjátok meg, hogy ez a kápolna a messzi Kalocsán volt eddig, de egy hitetlen török meggyalázta, s ezt nem tűrhetem el! Idehoztam hát nektek, vigyázzatok rá!”
Az andocsi templom azóta is búcsújáró hely, sokan ennek a helynek tulajdonítják gyógyulásukat. A hálás emberek pedig csodás ruhakölteményekkel ajándékozzák meg a plébániát, melyekből több mint háromszáz ruhát mutat be a helyi múzeum.
A Sió pedig egy elátkozott tavi tündérről kapta a nevét, tudtad?
„Egyszer réges-régen élt a Balaton partján egy tündér, Sió. Gyönyörű volt, szebbe nála nem látott a Nap sem. Siónak arany volt a haja, rózsás az arca, a szeme pedig olyan volt, mint a Balaton: a végtelen kéket tükrözte hideg téli napokon, opálzölden ragyogott a napban, és sötétszürkévé változott, ha valaki megharagította. De amilyen gyönyörű volt Sió, olyan csalfa is! Élvezte, hogy ha párászöld szemét egy legényre vetette, az máris otthagyta kedvesét és futott hozzá. Élvezte, hogy akárhány férfi szívét el tudta rabolni, s miután elrabolta, össze is törte, mert hamar eltaszította a férfiakat magától, s máris egy új hódítását élvezte.”
Azt nem árulom el, hogy meglakolt-e Sió csalfaságáért, és nem mesélem el a könyvben található mind a 48 történetet sem. Ha szeretnél több mondát és legendát olvasni csodálatos Balatonunkról, kattints ide a megrendeléshez!
Illusztráció: Zorina Baldescu
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
