Barbie baba esete a testképzavarral
Barbie baba irreális testarányai gyakorlatilag azóta viták tárgyát képezik, mióta a szőke szépség megjelent a játékboltok polcain. A legtöbben azt rótták fel neki, hogy az elérhetetlen testarányok normává emelésével már korán testképzavarok kialakulásához vezet a kislányoknál.
Mint mindenben, e témában is különböző álláspontok, kutatások feszültek egymásnak, egyesek szerint igenis káros, mások szerint nem az számít, hogy néz ki a játékbaba. És persze ott vannak a „nekem is volt barbie-m, mégse lettem testképzavaros” típusú anyai vélemények is.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Azt most nem kezdem el magyarázni, hogy az az állítás, hogy valami (vagy jelen esetben valaki, Barbie) elősegíti valami (jelen esetben a testképzavar) kialakulását, nem egyenlő azzal, hogy aki barbizik, az mindenképpen testképzavaros lesz. Szóval az, hogy te nem lettél az, nem érv vagy ellenérv az égvilágon semmire.
Most egy olyan friss kutatást hoztam, mely azok pártjára áll, akik szerint semmiképpen nem szerencsés, ha egy kislány már egészen korán találkozik egy olyan „szépségideállal”, akinek olyan vékony dereka és olyan vékony, hosszú lába van, ami neki soha az életben nem lesz akkor sem, ha halálra koplaltatja magát és rogyásig tekeri a fitneszgépeket.
A most közölt vizsgálatban 5 és 9 éves kor közötti kislányokat kértek meg arra, hogy számítógépes fotók alapján válasszák ki, hogy szerintük az ő testméreteik melyiknek felelnek meg, illetve melyik fotó által sugallt testméretet és -arányokat tartanák ideálisnak saját maguk számára. Ezt követően egy rövid ideig játékbabákat adtak a kislányok kezébe, hogy azokkal játsszanak. A kislányok egy része hús-vér babákra emlékeztető testarányokkal rendelkező babát kapott, míg másik részük irreálisan vékony, irreális testarányokkal rendelkező babákkal játszhatott. Eztán megismételték a babával való játék előtt elvégzett próbát azzal kapcsolatban, milyennek látják, illetve ideális esetben milyennek szeretnék látni saját testüket.
A Body Image (testkép) című lapban közzétett eredmények szerint a szupervékony babával való játék hatására módosult a kislányok énképe: többen tűzték ki maguk elé az irreálisan vékony alkatot ideális megjelenésnek. Ám nem tapasztalták ugyanezt azoknál is kislányoknál, akik teljesen természetes kinézetű babákkal játszhattak.
A vizsgálatot vezető gyermekpszichológus hangsúlyozta, hogy az irreálisan vékony testalkat – akár játékbabák képében történő – népszerűsítése hosszú távon azt eredményezheti, hogy a kislányok makacsul elégedetlenek a saját kinézetükkel, és ez a probléma nemcsak a serdülőkorra, hanem azon túl, felnőttkorra is áthúzódhat. Ez az elégedetlenség pedig az evészavarok és egyéb mentális problémák legjobb táptalaja.
„Sokan azt gondolják, hogy a testkép, az énkép, saját megjelenésünkkel kapcsolatos elégedettség vagy éppen elégedetlenség csak egy marginális, felszínes probléma. Pedig ez nem így van, hosszú távú mentális problémák kiindulópontja lehet az, ha már kisgyermekként nem azt látjuk a tükörben, amit szeretnénk”
– fogalmaznak.
Pedig könnyen lehet, hogy nem velünk van a baj, hanem a tükör görbe. Talán éppen egy habos-babos ruhába öltöztetett Barbie görbítette el már nagyon korán.
A vizsgálatot vezető pszichológus ezzel kapcsolatban megosztotta azt, hogy ő hogyan kezelte a problémát saját kislányánál: nemes egyszerűséggel bevezette a „no Barbie” szabályt, ami azt jelentette, hogy egyetlen Barbie sem „léphette át” a lakásuk küszöbét. Amikor a lánya megkérdezte, akkor a maga szintjén elmagyarázta neki, miért nem engedi őt Barbie-val játszani.
Te engeded?
Forrás: Body Image
Fotó: Adobe Stock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
