Bárcsak elmondták volna…
„Bárcsak elmondták volna, milyen nehéz lesz az anyukádnak lenni.
Nem azért, hogy megijesszenek, nem azért, hogy meggondoljam magam, nem azért, hogy szégyelljem magam.
Csak hogy elmondják, a nehéz a normális és a valószínű.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Csak hogy elmondják, nem én leszek az egyetlen, akinek küszködnie kell.
Bárcsak elmondták volna, hogy az alvásmegvonás dühössé és ingerlékennyé tesz, hogy magányosnak érzem majd magam emiatt és nagyobb eséllyel szenvedek majd a szülés utáni depressziótól.
Bárcsak elmondták volna, hogy a szülés utáni időszak meg tud törni engem. Hogy ha nem ismerem fel, hogy segítségre szorulok, akkor elnyel, bárcsak elmondták volna, hogy nincs abban semmi szégyellnivaló, hogy kimondom „küszködök”.
Bárcsak elmondták volna, hogy a fogzás az anyai képességeimet vonja majd kétségbe, amikor sehogy se tudom megnyugtatni a kisbabámat, akármilyen keményen próbálkozok is.
Bárcsak elmondták volna, hogy az anyaság nehéz és gyötrelmes és kimerítő és ijesztő, és úgy érzem majd magam tőle, hogy elvesztettem saját magamat… csak azért, hogy megerősítsenek abban, hogy amikor a legnehezebb, akkor sem vagyok rossz anya; nem csinálok semmit rosszul.
Igen, bárcsak elmondták volna, hogy az anyaság gyönyörű és nagyszerű és csodálatos és minden jó a világon, de ugyanakkor annyi különböző módon tesz próbára, amit elképzelni sem tudtál volna.
Bárcsak elmondták volna, hogy az anyaság egy olyan erőteljes szeretet, hogy elnyel egészben, ha hagyod.
Bárcsak elmondták volna.
Akkor lehet, de csak lehet, hogy JOBBAN MEGKEGYELMEZEK MAGAMNAK.
Lehet, hogy könnyebben beletanulok az anyaságba.”
Írta: Suka Nasrallah
Fotó: Freepik
