Anyás-Apás · 2023.07.03 04:00 · 6 perc

Bármit el kell viselnem repülés közben a kisgyerekesektől?

Kisgyerekkel utazni nehéz – sokszor lehetetlen – küldetés, de nincs sokkal könnyebb dolguk az utastársaknak sem, ha egy üvöltő kisgyerek közvetlen szomszédságában kell „végigélvezniük” a sokszor nem rövid repülőutat. Tény, hogy kellő empátia és türelem mindenképpen elvárható mindenki részéről, de sok esetben sok kívánni valót hagy maga után az is, hogy a szülő mennyit tesz azért – és egyáltalán érdekli-e –, hogy a gyerekén és önmagán kívül a többi utas számára is elviselhetővé tegye a repülőutat.

Az alábbi történetben azzal talán nem volt baj, hogy az anyuka hányféle dologgal készült arra, hogy az út alatt mindvégig lekösse kislánya figyelmét. Inkább azzal, hogy olyan dologgal is készült, amivel nem kellett volna. Legalábbis a mellette ülő férfi szerint. Igaza volt-e az anyának, amikor önzőnek bélyegezte a férfit?


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Az, hogy mennyire kényelmes vagy legalábbis elviselhető a repülés, sokban függ attól, kik mellé sorsol az ülőhelykiosztó rendszer. Ha tapintatlan, bunkó vagy egyszerűen csak nemtörődöm emberek mellé kerülsz, az nagyon megkeserítheti azt a pár órát.

Egy férfi például komolyan zavarba jött, amikor egy kisgyermekes nő mellé került a gépen, aki úgy döntött, hogy egy csomó kézműves dolgot hoz magával, hogy a gyermekét szórakoztassa vele a hosszú repülőút során. A férfi úgy írja le magát, hogy nem szeret konfrontálódni, ezért nem is akart nyíltan jelenetet rendezni, miután megelégelte, hogy a mellette ülő gyerek lassan, de biztosan mindenét beterítette csillámporral. A férfi szóvá tette a problémát az egyik légiutas-kísérőnek, aki megígérte neki, hogy megpróbál diszkréten tenni valamit az ügyben. A dolgok akkor fordultak komolyra, amikor visszatért a helyére, ahol az anya mindennek lehordta, többek között önzőnek bélyegezte azért, mert kifogásolni merte a helyzetet.

„Külön fizettem a folyosói ülésért, mert elég hosszúak a lábaim. A járat dugig tele volt, mellettem egy harminc körüli anya foglalt helyet a tán 5-6 éves kislányával. Hoztak egy csomó kézműves dolgot, hogy lefoglalják a gyereket, például ragasztót, filceket, papírt, kézműves pálcikákat. Aranyosan hangzik, igaz? Hát igen, egészen addig, míg elő nem került a csillámpor.”

A férfi – aki a kislányt eztán csak Glitter Godzillaként emlegette – aztán elmondta, hogy a mellette ülő gyerek elképesztő rendetlenséget csinált és a csillámokkal mindent beterített a közelében, többek között a férfi cipőjét, ruháját és hátizsákját is.

„Alapjában véve türelmes embernek tartom magamat, és nincs azzal semmi bajom, hogy a gyerekek nem viselkednek mindig példaszerűen, de ez őrület volt. Próbáltam elkapni az anyuka tekintetét, remélve, hogy közbelép. De ő csak üres tekintettel nézett vissza rém rám, mintha csak azt mondta volna: ‘ez már csak így megy’. Nem vagyok konfrontálódó típus, így amikor felálltam, hogy kimenjek a mosdóba, csendben megosztottam a helyzetet az egyik légiutas-kísérővel. Ő megígérte, hogy diszkréten megoldja a problémát. Amikor visszatértem a helyemre, az anya fúriaként fogadott. Nem tudom, mit mondott neki a légiutas-kísérő, de az anyuka azt állította, hogy diszkriminatív vagyok az anyákkal szemben, és mivel a járat késett, csak a gyermekét próbálta valahogy szórakoztatni. Aztán egyre emeltebb hangon azzal vádolt, hogy önző ember vagyok, akinek fogalma sincs a gyerekekről. Nem volt más szabad hely, így a repülés hátralévő részében a hölgy verbális támadásaival voltam kénytelen szembenézni. Az utaskísérők együttérző pillantásokat vetettek rám, de nem akartak közbelépni. Az anya még odalökte nekem, hogy „Faszfej!”, mielőtt kiszálltunk. Sokat utazom, de ez a járat maga volt a pokol. Tényleg faszfej vagyok? Rosszul tettem, hogy segítséget kértem a személyzettől? Nem kellett volna inkább bevennem a leszarom tablettát és hagyni, hogy a kislány élő művészeti alkotássá változtasson?”

A kommentelők megvédték a férfit, mondván, hogy a csillámpor talán nem a legmegfelelőbb módja a gyerek szórakoztatásának egy repülőgépen.

Egy dühös anyuka ezt írta:

„Melyik rohadt idióta hoz csillámot egy repülőre? Amikor összerakom, mit csomagoljak el az útra a gyerek szórakoztatására, van a fejemben egy tiltólista. Zajt csap? Nem visszük magunkkal. Használható lövedékként? Szintén nem jön velünk. Rendetlenséget okoz? Nem, nem, nem, nem. Általában idegesítő? Szóba se jön, hogy bekerüljön a csomagba. Ez azért nem asztrofizika vagy idegsebészet.”

Neked mi a véleményed?

Ezek is érdekelhetnek:

Fontos repülési tipp gyerek nélkül utazóknak – mert a gyerek nem teher

A férjem az első osztályon, mi a gyerekekkel a turistaosztályon

Kisgyerekesek, miért spóroltok a repülőjegyen?

Hogyan „kell” viselkednie egy kétévesnek a repülőgépen?

Kisgyerekkel ugyanúgy sorba kell állni, mint bárki másnak?

Ha kisgyerekkel utazol, akkor minden kívánságod parancs?

5+5 tipp, hogy gyerekkel se legyen rémálom a repülés

Én első osztályon, a gyerekek turistaosztályon – miért, baj?

Ha nem akarsz síró gyerek mellett ülni a repülőgépen…

Egyszerű fültrükk, ha gyerekkel repülsz

Egy újszülöttel minek repülsz? Minek az ilyennek gyerek?

Első osztályon repült a beteg kislány

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!



Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük