Csodák léteznek és nem szabad feladni – mondja a korababaként született Bogi
Molnár Bogi maga keresett meg bennünket a történetével. Azt írta, hogy szeretné, ha írnánk róla az Anyás-Apáson. Az indok: erőt akar adni azoknak a szülőknek, akikhez korababával kopogtat túlságosan is korán a gólya. Ő hisz benne és életével is bizonyítja, hogy csodák igenis léteznek és soha nem szabad feladni.
Mi lenne aktuálisabb és méltóbb időpont a története közreadására, mint a koraszülöttek világnapja körüli időszak?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Bogi most 24 éves, egy mindig vidám, gyönyörű fiatal nő. Senki nem mondaná meg róla, hogy a születése után szinte azonnal lemondtak az orvosok, azt jósolták, hogy a másnap reggelt sem éri meg. Talán jogos volt az orvosok borúlátása, hiszen Bogi 6 hónapra, csupán 730 grammal született, ráadásul 2 nap múlva agyvérzést is kapott. Egyetlen doktornő hitt benne:
„Ez a gyerek élni akar és élni is fog!”
Bogi azonban minden negatív jóslatra rácáfolt, és most itt van, rendszeresen eljár egy sérült emberekkel foglalkozó alapítványhoz és verseket is ír.
„Azt mondják, hogy más osztályokról csodámra jártak az orvosok és nővérek a kórházban, annyira hihetetlen volt, hogy túléltem”
– emlékszik vissza Bogi arra, amit ő is csak a szülei elbeszéléséből ismerhet.
Bogi tehát élni akart és ebben minden támogatást megkapott a családjától. A legnagyobb problémákat sikerült is együtt leküzdeniük, de sajnos nem teljesen.
„Jelenleg epilepsziával élek együtt. Bár tudok egyedül járni, nagyon remeg a kezem és a lábam. A beszédem is nehezen érthető. Egyedül pedig sajnos sehová se mehetek, mert nem tudni előre, hogy mikor lesz baj.”
Az iskolás évek sem voltak könnyűek ilyen kezdettel, hiszen Bogi három iskolába is járt, egy normál tanítási rendű suliba és két mozgásjavító intézménybe.
„Szerencsés vagyok, hogy elfogadnak engem úgy, ahogy vagyok.”
Bogi kisbabakorától mindenben megmutatja az élni akarását, mindenben csak a szépet és jót keresi:
„Sajnos nem tudok dolgozni az állapotom miatt, de sokat szoktam énekelni, táncolni, festeni és verset írni is. Szeretek koncertekre járni a szüleimmel. Olyankor olyan, mintha eltűnne az összes rossz dolog”
– árulta el, és azt is elmondta, hogy hihetetlenül szerencsésnek érzi magát, hogy olyan családja van, amilyen.
„Aki ilyen betegen születik, arról sokszor lemondanak a szülei, de engem mégis hazahoztak. Úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam a szüleimért, a családomért és a barátaimért.”
A fogyatékosságról így beszél:
„A fogyatékosságot nem mi akarjuk, csak jön, ki tudja miért. Nem az jelenti, hogy félni kell tőlünk. Persze mások vagyunk, de attól mi is emberek vagyunk!”
Bogi a történetével erőt akar adni azoknak a szülőknek, akiknek pici súllyal korán érkezik a babájuk. Azt mondja, hogy hinni kell a csodákban és akkor azok megtörténnek.
Cikkünkben a Ripost cikkében szereplő idézetek is szerepelnek.
Fotó: Facebook (Molnár Bogi)
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
