Anyás-Apás · 2021.12.02 13:40 · 5 perc

Derült égből terhesség – avagy anyának lenni piszok nehéz, de megéri

Képzeljünk egy harmincas éveiben járó édesanyát, akinek – a családi élet szokásos nyűgeit leszámítva – kerek a világ férjével és kislányával. Mígnem egy nap a terhességi teszt több körben is feladja a leckét: az a bizonytalan, vékony második csík vajon mit jelent? Érkezik Lizi tesója vagy sem? És az a bátortalan második csík csak napról napra erősödik…

Kovács Dorka „Derült égből terhesség” című könyve egy nem tervezett, de aztán annál nagyobb szeretettel várt várandósság és egy egyáltalán nem sima és hétköznapi szülés története. Őszintén, sok humorral és öniróniával.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

„Nem bírok aludni. Hallgatom a fürdőszobai óra távoli kattogását. Hajnali három óra van. Immár sokadjára belém hasít a gondolat: te jó ég, mi van, ha terhes vagyok?”

A cím alapján talán nem számít spoilernek, ha elárulom: igen, te jó ég, a harmincas éveiben járó Dorka bizony terhes. Annak ellenére, hogy már korábban megszületett a döntés: a dackorszak kellős közepén éppen a határait feszegető kislányuk mellé nem szeretnének kistesót. Ám mi a megoldás akkor, ha mindenféle ok miatt a naptármódszer az egyetlen szóba jövő opció, ami viszont csődöt mond? A megoldás természetesen az újratervezés, ami jelen esetben azt jelenti, hogy bár nem tervezték, mégis szeretettel várják az új családtagot, akiről hamarosan az is kiderül, hogy kisfiú vagy kislány. De hogy melyik, azt tényleg nem árulom el.

A „Derült égből terhesség” ennek az égből pottyan várandósságnak a története, hetenként elmesélve. Sok (ön)iróniával és humorral, valahogy tökéletesen megtalálva az egyensúlyt, hogy a történet ne legyen hamisan tökéletes, rózsaszín hormonfelhős, habos-babos, de ne is csússzon át a „jaj, mekkora áldozatot hozok azzal, hogy anya vagyok” mártíromságba. Ahogy a könyv borítóján is olvasható: „Anyának lenni piszok nehéz, de megéri”. De nem kellett csalódnom, a szerző egy percre sem megy el abba a manapság szinte már trendinek számító irányba, ahol csak az anyaság nyűgei vannak, miközben a szépségeiről mintha megfeledkeznénk. Vagy nem lenne divatos a pozitívumokról is beszélni a kétségtelenül létező nehézségek és áldozatok mellett… nem tudom.

Pedig ráadásul nem hétköznapi ez a „derült égből terhesség” abból a szempontból sem, hogy pont a COVID-járvány tombolásának idejére esik, annak minden bizonytalanságával, nehézségével és rendkívüliségével – mégis az életet adni tudás örökkévalóságával.

„A Derült égből terhesség remélem egyfajta támasz lesz azoknak a kismama- és anyatársaknak, akiknek nehéz terhesség vagy éppen nehéz kisgyerek jutott.Azoknak, akik egyedül érzik magukat, akik aggodalmaskodnak, akik tele vannak kétellyel, és akik nem találnak megértő fülekre.Ahogyan az velem is megtörtént. Szerintem van úgy, hogy rohadt nehéz a terhesség, néhanapján nyűg az anyaság, és van olyan is, hogy visszasírjuk a gyerek előtti életünket. Legalábbis velem ez elő szokott fordulni.”

(Kovács Dorka)

A szülés felé közeledve felgyorsulnak az események, ami abból is nyilvánvaló, hogy az addig hetenkénti rendszerességgel érkező bejegyzések megsűrősödnek, naponta-pár naponta követik egymást, sőt egyes napokra több is jut belőlük. Tényleg nem akarok minden részletet elárulni, legyen elég annyi, hogy Dorka szülése sem nem sima, sem nem eseménymentes. A többi a könyvből kiderül. 😉

De – és ez a legfontosabb, ahogyan az utolsó fejezet címe is elárulja – végül kerek a világ.

Kovács Dorka nehezen talált rá az anyaság örömeire. Mivel csak – látszólag – boldog és elégedett kismamák vették körül, sokáig azt hitte, hogy benne van hiba. Hogy könnyítsen lelkén, elkezdte írni az Azanyja blogot. A követőktől kapott visszajelzések érlelték meg benne a gondolatot, hogy beszélni kell arról, hogy az anyaság szép, mégsem mindig habostorta. De humorral és öniróniával túlélhető.