Anyás-Apás · 2020.09.08 13:13 · 4 perc

Egy kétéves downos kislány útja a modellvilágba

Egy kétéves Down-szindrómás kislány lett egy nagy gyermekruha-forgalmazó cég arca a legújabb katalógusukban. A Jojo Maman Bébé éppen a COVID-járvány miatti kijárási korlátozások alatt találta meg a legmegfelelőbb személyt a 2020-as őszi-téli katalógusa számára…

…mert nem elég csak hangoztatni, hogy a fogyatékkal élő emberek is ugyanolyan értékes tagjai a közösségnek, mint a többség, hanem ennek megfelelően kell döntést hozni akkor, amikor választás elé kerülünk.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

A cikk végén megtaláld az Anyás-Apás Down-szindrómával foglalkozó eddigi cikkeit.

Eleanor Manton kétéves, és egy közép-angliai kisvárosban él szüleivel Helennel és Craiggel. És Down-szindrómás. A pandémia első hulláma alatt ők sem léptek az utcára, de a kijárási korlátozás az ő esetükben csak pozitívumokat hozott. Az édesanya, Helen szerint Eleanor ezekben a hetekben nagyon sokat fejlődött, amihez jelentősen hozzájárult az az – egyébként negatív – tény is, hogy az apa, Craig munkája nem olyan, amit otthonról is lehet végezni, így csak a kormánytól kapott keresetpótló támogatásra számíthatott.

„Eleanor hatalmasat fejlődött, aminek az okát abban látom, hogy a nap 24 órájában együtt voltunk, és folyamatosan kommunikáltunk vele is és egymással is”

– meséli az anya.

Májusban a szülők levideózták, ahogyan a kislány először sétál segítség nélkül, és ezt a videót feltöltötték a közösségi oldalukra is. A videó nagy sikert aratott, több ezer lájk érkezett rá. Valószínűleg ez keltette fel a figyelmét egy gyermekruhacégnek, a Jojo Maman Bébének, akik modellszerződéssel keresték meg a downos kislány családját. Nem voltak mindennapiak a felvételek elkészítésének körülményei sem, mivel a járvány miatti korlátozások miatt nem a cég profi fotósa lőtte a felvételeket, hanem elpostázták Eleanornak a ruhákat és a cipőket, amiket viselnie kellett, a fotós pedig maga az édesanya, Helen volt. Azt mondja, több napjukba került, míg az összes fénykép a megfelelő minőségben elkészült. Az apa „fő-fő mosolykoordinátorként” működött közre a fotózásnál.

„Ha egy Eleanorhoz hasonló kislány megjelenik a divatiparban, akkor ez biztosan növeli a Down-szindróma és általánosságban a másság megismerését, a tudatosságot és az elfogadást. És majd amikor az emberek a mindennapi életükben találkoznak egy ugyanolyan kisgyerekkel, mint a mi kislányunk, már nem fogja sokkolni őket a látvány, és természetesnek veszik a downosok jelenlétét. Semmi mást nem szeretnék, mint hogy az emberek rájöjjenek, hogy Eleanor ugyanolyan, mint bármelyik másik kislány, és hogy Down-szindrómásnak lenni nem negatív, hanem pozitív dolog. Ehhez pedig az kell, hogy a downosok minél többször bekerülhessenek a mainstream médiába”

– véli Helen.

„Amikor megláttam Eleanort a kész katalógusban, na, annak az érzésnek a leírására az is kevés, hogy „majd’ felrobbantam a büszkeségtől”. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy valóban az én kislányom szerepel benne, és néztem és néztem a cuki arcocskáját”

– mondja a büszke édesanya.