Egy kisgyerekes anya levele kollégáihoz
Dolgozó anyának sokszor pokolian nehéz, hiszen egyensúlyozni kell a munkahelyi elvárások és a családi feladatok között. Nem könnyítik meg a helyzetüket azok a kollégák sem, akik nem értik meg, miért késik el rendszeresen a reggeli munkakezdésről, miért indul el pontban a munkaidő végeztével (vagy szükséghelyzetben akár korábban is), és miért azoknak kell vinniük az ünnepi műszakok terhét, akiknek nincs gyermekük vagy gyermekeik felnőve már kirepültek a családi fészekből.
Egy kisgyerekes anya levele következik a kollégáihoz.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Kérlek, ne ítélkezz felettem, amiért pontosan 4 óra 00 perckor hagyom el az irodát, mert a gyerekem vár, hogy elhozzam az oviból. Tudom, hogy időnként kihagyok egy munkahelyi értekezletet, de a kisfiam óvodai ballagása fontosabb. Látnom kell, ahogy felragyog az arca, amint megpillant a tömegben. Igen, tudom, hogy ma is elkéstem, de így is elsők vagyunk minden reggel az oviban. Tudom, hogy szétszórtnak tűnök, de a gyerekem beteg, és én nem lehetek mellette otthon.
Hidd el, nem akarok nyúzottnak tűnni, amikor reggel beérek az irodába, de hajnali fél öt óta talpon vagyok, és nem volt könnyű a reggeli készülődés két álmos és dacos kisgyerekkel. Ha a tekintetem üvegesnek látszik, ez azért van, mert az egész éjszakát a gyerekem visszaaltatásával töltöttem. Nem akartam, hogy az emailem ingerültek tűnjön, de a nagyobb gyerekem végigzokogta a reggelt, mert nem akart iskolába menni, én pedig aggódom érte, hogy nem valami betegség bujkál-e benne.
Igen, a fejem legszívesebben az íróasztalba verném tehetetlenségemben, mert most telefonáltak az oviból, hogy piros a gyerekem szeme, menjek és vigyem haza. Most azonnal. Még akkor, ha én is tudom, hogy ennek a jelentésnek már régen készen kellene lennie. Ezért köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt években türelmes és megértő volt velem. Kisgyerekkel teljes munkaidőben dolgozó anyának lenni nem könnyű.
Tudom, hogy a magánéletemet az ajtón kívül kéne hagynom, amikor bejövök az irodába, de amikor egy vagy több kisgyerek anyukája vagy, ezt nehéz megtenni.
Köszönöm minden főnökömnek, aki megengedte, hogy otthon maradhassak a beteg gyerekeimmel, elmehessek orvoshoz, óvodai ballagásokra és logopédushoz.
A dolgozó anyák nem törődnek a családdal?
Köszönöm azoknak, akik elnézik kialvatlan szemeimet, nyúzott arcomat és lebüfizett blúzomat.
Köszönöm a többi anyukának, akik minden egyes nap motiválnak, hogy én is meg tudom csinálni.
Köszönöm mindazoknak, akik bátorítanak akkor is, ha néha úgy érzem, hogy átcsapnak a hullámok a fejem felett.
Köszönöm az összes munkatársamnak, akik felvették helyettem a fonalat, mert gyorsan el kellett mennem, hogy megoldjak egy gyerekes vészhelyzetet.
Fotó: Freepik (illusztráció, nem a levél íróját ábrázolja)