Ez már régóta kikívánkozott…
Az utóbbi pár napban több olyan régebbi cikkét is megosztottam az Anyás-Apásnak, ami nagy vitát kavart. Ami nem baj, sőt örülök neki, ha sikerül olyan témákról írni, ami sokatokat érdekel. A sok kommentet vonzó cikkek azonban ismét előtérbe hoztak egy jelenséget, amit már régen szerettem volna tisztába tenni, és ha már így alakult, akkor még pár dolgot szeretnék elmondani ezen kívül is arról, milyen is az élet egy látogatott egészségügyi weboldal alapító szerző-szerkesztőjeként.
Az első és legfontosabb az, hogy az a tény, hogy egy oldal hiteles, megbízható egészségügyi tartalmakat közöl, értelemszerűen nem egyenlő azzal, hogy a szerzőjének az égvilágon minden szakterületről van hivatalos papírja, hiszen ez lehetetlen. Pusztán azt jelenti – és ezt a mai világban egyáltalán ne becsüljük le, mert a net értéket és szemetet egyáltalán bőven tartalmazó információdömpingjében igenis nagy értéket képvisel –, hogy a szerzője birtokában van annak a szaktudásnak, melynek segítségével ki tudja választani azokat a szakmai forrásokat, amiben meg lehet bízni.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Áhhh, „csak” egy akármilyen orvos, hogyan is érthetne a mindenhez is?
Ez a leggyakoribb félreértés. Bár
a szakmai jellegű témájú cikkeknél mindig egyértelműen feltüntetem, melyik szaklap, szakorvosi irányelv vagy szakértői ajánlás alapján készült,
ez a félreértés mindig utat tör magának, különösen akkor, amikor valaki a saját addigi ismereteitől vagy pusztán egyéni vélekedésétől eltérő információkkal kénytelen szembesülni a cikkből. Igen, tudom, kényelmetlen helyzet tud lenni, amikor szembejön a valóság. Ilyenkor érkeznek a többnyire sértő, lekezelő, jól megmondó, a cikk tartalmát és szakmai minőségét lenullázni szándékozó kommentek, mondván, nem is ért hozzá szerző, csak nyomja a saját egyéni (és tudománytalan) véleményét, elolvasni sem érdemes az „irományt”.
Anélkül, hogy különösebben kitérnék arra a paradoxonra, hogy tipikusan azok tartják kompetensnek magukat ennek meg- és elítélésére, akik viszont tényleg az égvilágon semmilyen egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkeznek, és ugyanők linkelnek be ellenpéldaként olyan oldalakat, cikkeket, melyek a tudományosan megbízható forrás egyetlen ismérvét sem tudják felmutatni, még egyszer szeretném hangsúlyozni: nagyon sokszor elmondtam már, hogy
az Anyás-Apás szakmai témájú cikkeinek alapját szakmailag hiteles, megbízható források képezik, melyek szerzői a maguk szakterületén elismert szakemberek.
Nem én képzelem magam tehát a világ minden szakterületén szakértőnek, hanem rendelkezem azzal a tudással, mely alapján képes vagyok kiválasztani, melyik weblapról, szaklapból vagy egyéb forrásból származó információkat adhatok közre az Anyás-Apáson úgy, hogy biztos lehetsz benne, hogy amit olvasol, az szakmailag hiteles és megbízható. (És nem mellesleg reménykedem benne, hogy ezzel mintát is adok ahhoz, hogy egy kis odafigyeléssel erre te is képes legyél. Egy kis segítséget itt találsz hozzá, a hiteles egészségügyi tartalmat kínáló weboldalak listáját pedig itt.)
És hogy ezt nem csak én állítom magamról, hanem egy elfogulatlan szempontrendszer is megállja a helyét, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy
az Anyás-Apás már a megalakulása évében, 2019-ben elnyerte a Hiteles Egészség-kommunikációért Egyesület „Hiteles egészségügyi tartalom” megtisztelő minősítését.
2020-ban pedig két nagy szakmai elismerést is kapott az oldal:
a Nekem szól! egészségértés pályázaton kategóriájában a legjobb öt közé került, és elnyerte a Hiteles Egészség-kommunikációért Egyesület díját is.
Nem arról van szó tehát, hogy speciális szaktudás birtokában önálló szakmai vélemény formálnék olyan témákról, amikhez nem értek teljes mélységében, mert mi sem áll távolabb tőlem, hanem hogy
minden témában megkeresem azokat a szakértőket, akiknek a véleményére lehet és szabad adni.
Büszke vagyok arra is, hogy sok olyan téma, vélemény szóba került már az Anyás-Apáson, amiről kizárólag itt olvashattál magyar nyelven.
És hát igen, a moderálás, ez mindig forró téma… igen, a fentiekre tekintettel minden kommentet figyelmeztetés nélkül törlök, amelyik szofisztikáltabban vagy kevésbé szofisztikáltan kizárólag annyit kíván kifejteni az éppen megosztott cikk tartalmával kapcsolatban, hogy a szerző nem is ért a témához, hiszen nem neonatológus, pszichológus, biostatisztikus… és a sor a végtelenségig folytatható. Képzeld magad a helyzetembe: sok munkával, odafigyeléssel megírsz egy cikket, utánaolvasol, kiválasztod, melyik szakértő álláspontja kellően szakmai és hiteles a témában, esetleg – ha a téma megengedi – hozzáteszed saját orvosi szaktudásodat és anyai tapasztalataidat, élményeidet is. Szabadidőt, energiát, munkát, tudást áldozol rá, mert azt szeretnéd, hogy a témához legjobban értő szakemberek véleménye, ajánlásai, javaslatai sokakhoz eljussanak. Te vajon mit tennél a helyemben, amikor a cikk iránt érdeklődő, ám a net rohanó világában gyorsan tovább szaladó látogató ilyen kommentekkel szembesül a Facebook-oldaladon még jóval azelőtt, hogy ideje lenne rákattintani a cikkre, amiből egyébként maga is meggyőződhetne arról, hogy nem arról van szó, hogy egy laikus próbál belekontárkodni a „nagyok” dolgába? Nem, sem időm, sem energiám minden egyes kommentnél kifejteni a fentieket, milliószor megtettem már, semmi értelme, meddő erőfeszítés. Tapasztalatból mondom, hidd el.
Mekkora gyávaság már, hogy kommenteket moderálsz!
De ha már a moderálásnál tartunk, igen, a személyeskedő kommenteket is azonnal és figyelmeztetés nélkül törlöm. Mindig örülök, ha egy témánál értelmes beszélgetés, vita alakul ki, és nem, nem kötelező egyetérteni velem, ha ezt normális hangnemben, sőt akár még tudományos források linkjével is alátámasztva teszed. Ám – lehet, naitivitás – azt gondolom, hogy a témához a személyem minősítgetése nélkül is hozzá lehet szólni érdemben, vonatkozzon az akár a végzettségemre, akár arra, hogy biztosan sza.r gyerekkorom volt, biztosan soha nem láttam még közelről gyereket, biztosan elégedetlen vagyok az életemmel és a többi. Ezért akinek a fentiek közül valamelyik az egyetlen vagy legfőbb ellenérve a cikkben kifejtett véleménnyel szemben, illetve hogy ő személy szerint elegendőnek minősíti-e a végzettségemet ahhoz, hogy egyáltalán szóba merészeljem hozni az adott témát, sajnos azt a „véleményt” is figyelmeztetés nélkül törlöm. Igen, ha kulturált köntösbe bújtatva fejted ki, hogy nem értek semmihez, akkor is. Egyszerűen azért, mert soha nem állítottam magamról az ellenkezőjét.
Egyébként a személyeskedéssel szembeni zéró tolerancia minden kommentelőre érvényes. Sajnos – vagy szerencsére – ma már annyi komment érkezik egy-egy megosztott cikkre, hogy nem mindig van időm mindet végigolvasni, ezért arra kérlek, hogy ha saját magaddal vagy más kommentelővel szembeni ilyen megnyilvánulást tapasztalsz, akkor kérlek, írj privátban, és azt a kommentet is törlöm.
De még ennél is fontosabb, és ezzel kellett volna kezdenem, hogy minden olyan kommentet is figyelmeztetés nélkül törlök, amelyiknek az írója sokszor éppen az a tudománytalan vélekedés, tévhit mellett mellett kardoskodik, ami ellen az adott cikk íródott. Továbbá törlök minden olyan kommentet, ami tudománytalan, megbízhatatlan, esetleg direkt félrevezető, áltudományos forrásra mutat. Az Anyás-Apás éppen az ilyen források ellen (is) született, ezért nem kíván az Anyás-Apás nagy látogatottságú platformot biztosítani számukra. Ez talán érthető és méltányolható.
Most követem ki – tiltom le – hagyom itt az oldalt!
Elárulom neked, hogy én úgy vagyok vele, hogy ha megtetszik egy cikk, fotó vagy egyéb tartalom a neten, akkor az adott oldalt bekövetem. Aztán előfordul, hogy előbb vagy utóbb kiderül, hogy nem azt adja, amit reméltem, vagy egyszerűen az érdeklődésem fordul másfelé vagy az élethelyzetem változik meg úgy, hogy az adott oldal már nem köti le az érdeklődésem, tehát kikövetem. Ez teljesen normális dolog a neten, követők jönnek-mennek, és én ezzel a ténnyel remekül együtt tudok élni, nincsenek tőle álmatlan éjszakáim. Örülök, hogy eddig itt voltál és remélem, hogy találsz magadnak olyan tartalmat és közösséget máshol, ami jobban kielégíti az érdeklődésedet. Köszönöm, hogy bejelentetted, köszönöm, hogy elköszöntél.
Direkt csupa megosztó témával jöttök, hogy pörögjenek a kommentek!
Nem én jövök csupa megosztó témával, de az élet már csak ilyen, tele van megosztó témákkal, és az egymás iránti tolerancia csökkenésével együtt sajnos ezeknek a témáknak a száma is egyre több lesz. Egy téma nem attól lesz megosztó, hogy szó esik róla az Anyás-Apáson is, ám azt sem gondolom, hogy a megosztó témákat tabuként kellene kezelnem. Vagyis igen, megosztó témák továbbra is lesznek az Anyás-Apáson. Az viszont kizárólag a te döntésed, hogy normálisan hozzászólsz, nekiesel a másik kommentelőnek vagy egyszerűen tovább lapozol. Ha az utóbbi mellett döntesz, az is teljesen rendben van, ha a legelső mellett, azt külön megköszönöm.
Ezek a szemét hatásvadász címek, félrevezetik azt, aki nem kattint rá a cikkre!
Gyakori kifogás az is, hogy a cím miért nem fejti ki egészen pontosan és részletesen a cikk lényegi mondanivalóját. Sőt vannak, akik egészen odáig mennek, hogy a hatásvadászat érdekében szándékosan félrevezetem azt, aki csak a címet olvassa el. Nos, ezt már nagyon sokszor leírtam, hogy szerintem egy cikk szerzőjének kizárólag azok iránt van felelőssége, akik veszik a fáradságot, hogy ne csak a címig jussanak, hanem elolvassák a cikket is. Az iránt van felelőssége, hogy a cikk tartalma korrekt, megbízható, pontos legyen.
Egyébiránt a címnek különben sem az a dolga, hogy mindent elmeséljen, ami a cikkben van. Egyrészt ez lehetetlen, másrészt akkor ki kattintana rá a cikkre? Ez utóbbi megfontolásból nem árt az sem, ha a cím hagy némi kérdőjelet, felkelti az érdeklődést a kattintásra és a cikk elolvasására is. Hiszen pontosan ez a cím célja és feladata. Ha ez a clickbait cím definíciója, akkor ezt vállalom, hiszen ki a csuda akarna időt és energiát áldozni olyan cikk megírására, amit senki nem olvas el? Azonban soha nem fogsz olyannal találkozni az Anyás-Apáson, ami mostanában egyre inkább divat, hogy a cikk címe pontosan az ellenkezőjét állítja, mint a tartalma – ami viszont csak azok számára válik világossá, akik nem csak a címig jutnak.
Most hirtelen ennyi, ha eszembe jut még valami, azt egy legközelebbi posztban írom meg.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
