Ha csúfolódsz, te is kopasz leszel!
A Redditen nemrégiben egy furcsa történet borzolta a kedélyeket. Egy apa arról számolt be, hogy keményen megbüntette 16 éves lányát azért, mert a gyerek az iskolában gonoszkodott egy rákbeteg osztálytársnőjével. A szokatlanul lelketlen csíny példátlanul szigorú megtorlása megosztotta a kommentelőket.
De ha már szóba került, te tudod, miért alakul ki a kemoterápia sokak által legrettegettebb következménye a haj kihullása?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy azóta már törölt posztban egy apa arról számolt be, hogy nemrégiben megdöbbenéssel értesült arról, hogy középiskolás lánya piszkálja, csúfolja az egyik osztálytársnőjét, aki történetesen kopasz, hiszen rákbetegsége miatt kemoterápián esett át, ezért kihullott a haja. A 16 éves tinédzser pedig ezt nagyon mulatságosnak találta, csúfolta őt a kopaszságáért és állandóan lerángatta a kislány parókáját, amivel a kopaszságát palástolni igyekezett.
„A lányom nemrégiben konfliktusba keveredett az egyik osztálytársával, akinek egy onkológiai kezelés következtében az összes haja kihullott. A lányom kifigurázta a kopaszságát és rendszeresen lehúzta a parókáját. Azt tudom, hogy korábban sem voltak jóban egymással, de ez nem mentség arra, amit tett. Azért okozott ezzel a viselkedésével nagy csalódást nekem, mert mindig is arra neveltem, hogy tisztelettel közeledjen másokhoz, ezzel pedig áthágta a legalapvetőbb szabályt, amit mindig is igyekeztem neki átadni. Amikor szembesítettem azzal, milyen gonosz dolgot tett, semmi megbánást sem mutatott. Csak annyit jegyzett meg, hogy az a lány megérdemelte, amit kapott.”
Így aztán az apa drasztikus lépésre szánta el magát és két választást ajánlott fel a lánya számára (az elsőt saját bevallása szerint azért, mert biztos volt benne, hogy így a gyerek biztosan a másodikat választja): vagy elveszi tőle az összes elektromos kütyüt végérvényesen, és soha nem is fog kapni helyettük másikat, vagy a lány elballag szépen a fodrászhoz és tarkopaszra vágatja a haját, a legkopaszabbra, ami csak lehetséges, és egészen addig így jár iskolába, míg újra ki nem nő a haja. Paróka, na az szóba sem jöhet.
Az apa rögtön azt is elárulta, hogy a környezetében szinte mindenki komoly kritikával illette ezt a példátlanul szigorúnak tartott megtorlást. Ő azonban kitartott amellett, hogy nem lőtt túl vele a célon. Pedig a lány anyja, akivel már nem élnek együtt, ugyancsak azon a véleményen volt, hogy túlzó mértékű ez a büntetés. Az ex-feleség ezen kívül azt is felrótta neki, hogy nem beszélte meg vele, hogy ilyen büntetést forgat a fejében.
„Azért találtam ki számára ezt a büntetést, mert úgy éreztem, hogy a lányom a legcsekélyebb empátiát sem tanúsítja beteg osztálytársnője iránt. Engem azért is érzékenyen érintett, amit tett, mert ő is pontosan tudja, hogy nagyon fiatalon mellrák miatt veszítettem el az édesanyámat, az ő nagymamáját. Mégis megtette, ami azt jelzi, hogy az égvilágon semmilyen együttérzés nincs benne. Nagyon remélem, hogy ha hónapokig kopaszon kell járnia iskolába, akkor majd egy életre megtanulja a leckét.”
Sokak szerint az apa túllőtt a célon…
„Szerintem túl messzire mentél ezzel a büntetéssel, te is zaklatóvá váltál, saját lányod zaklatójává”
– írta valaki.
Egy másik kommentelő ezen a véleményen volt:
„A lányod azért viselkedik így másokkal, mert ugyanezt látja tőled. Nagyon kétlem, hogy ez lett volna az első eset, amikor durván megbüntetted, megaláztad azért, hogy – a te szavaiddal élve – megtanulja a leckét.”
A harmadik kommentelő egészen konkrétan fogalmazott:
„Van egy pontos kifejezés arra, amit tettél, ezt gyermekbántalmazásnak hívják. Megfelelő és arányos büntetés lett volna, ha elveszed tőle az összes elektromos kütyüt. Az viszont, hogy nem tiszteled a saját teste feletti önrendelkezési jogot és durván megalázod őt, nem megfelelő és aránytalanul nagy büntetés. Jó eséllyel semmit nem fog ebből tanulni, de ha valamit mégis, az az, hogy a bántalmazó magatartás újabb bántalmazó magatartás szül.”
…mások szerint viszont nem
„Nagyon szigorú ez a büntetés, sokkal szigorúbb, mint amit hasonló esetben én kiszabtam volna a gyerekemre. (Bár ezt nem állíthatom biztosan, mert egyelőre még nincs gyerekem.) Így legalább átélheti, milyen érzés lehet az áldozatnak az, amikor a kopaszsága miatt csúfolják, ez pedig valóban nagyon fontos lecke az életre”
– vélte egy gyermektelen kommentelő.
Egy másik hozzászólás szerint:
„Szerintem az itt hozzászólók jelentős részének fogalma sincs arról, mennyire kegyetlenek és bántóak tudnak lenni a gyerekek egymáshoz. Én teljes mértékben egyetértek a büntetéssel, szülőként minden jogod megvan arra, hogy ilyen büntetést szabj ki rá. Ez nem gyermekbántalmazás, ez a való élet. Ha a lányod szerint teljesen rendben volt az, hogy valakit valamilyen mássága miatt bántott, akkor nincs más lehetőség, mint szembesíteni azzal, hogyan érezhet az áldozat. A mai gyerekek sajnos többnyire nem annyira jólelkűek és együttérzőek, mint amilyennek igyekszünk nevelni és szeretnénk látni őket. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy semmi empátia nincs bennük, de ez éppen nem egy olyan szituáció volt, amikor hirtelen jobb emberré tesz őket az, ha leülünk velük és megbeszéljük a dolgokat. Arról pedig, hogy ez a büntetés mennyire durva vagy bántalmazó, csak annyit tudok mondani, hogy a haj egyszer kinő, a csúfolás és kiközösítés azonban akár életre szóló lelki sérüléseket okozhat az áldozatnak. Jó lenne, ha mindenki inkább távlatokba helyezve értékelné a történteket.”
Az apa a véleményeket elolvasva annyit fűzött még hozzá, hogy bár úgy látja, hogy a kommentelők jelentős része szerint túl messzire ment ezzel a büntetéssel, a véleménye jottányit sem változott. Azt írta, nem érdekli, hogy mások egyetértenek-e a nevelési módszereivel:
„Hogy őszinte legyek, továbbra is ugyanaz a véleményem. A hozzászólok többsége gyermekbántalmazást emleget. Igazából nem tudom ezeket az ellenérveket komolyan venni, hiszen csak egy hajvágásról van szó, a haj pedig kinő.”
A történtek utóéletéről még annyit árult el, hogy a lánya „érthető módon haragszik rá”, ám mivel továbbra sem mutat semmi megbánást és esze ágában sincs bocsánatot kérni, a büntetés marad. Annyi engedményt lengetett be, hogy ha őszinte megbánást látna a lányán, akkor engedélyezné neki a parókaviselést a büntetés idejére, de egyelőre ennek semmi jele nem mutatkozik.
Te hogyan oldanád meg?
Miért hull ki a haj a kemoterápiától?
A rákbetegség sokkoló diagnózisa után a következő sokkot az jelenti, amikor kiderül, hogy kemoterápiára van szükség. Sokak szerint a kemoterápia legriasztóbb mellékhatása a haj kihullása, a kopaszság, ami akár félelmetesebbnek is tűnhet, mint ennél veszélyesebb mellékhatások. De miért éppen a hajhagymákat bántják a kemoterápia során adott szerek?
Ennek megértéséhez egy kicsit messzebbről kell indulni. A sejtek osztódását és növekedését normális körülmények között nagyon szigorú szabályok szerint működő folyamatok szabályozzák. Rosszindulatú daganat, rákbetegség akkor alakul ki, ha sejtek valamilyen ok miatt „kiszabadulnak” a szigorú reguláció alól, és gyors, kontrollálatlan, kóros növekedésbe és osztódásba kezdenek.
A kemoterápiás szereket úgy fejlesztik ki, hogy leginkább ezekre a gyorsan szaporodó, gyorsan anyagcseréjű és életciklusú sejteket pusztítsa el. Sajnos azonban eddig még nem sikerült olyan kemoterápiás szert kifejleszteni, ami teljesen megkímélné, érintetlenül hagyná az ép sejteket. Ezek közül is értelemszerűen arra hatnak leginkább, amelyeket normális körülmények között is ugyanaz a gyors osztódás és növekedés jellemez, mint a ráksejteket, ám azoknál természetesen szabályozottabb formában. Ilyen gyors növekedésű és osztódású sejtek találhatók például a hajtöveknél lévő hajhagymákban, hiszen ezek feladata, hogy életünk végéig biztosítsák a hajszálak megújulását és növekedését. Éppen ezért ezek a sejtek a többi sejtnél érzékenyebbek a kemoterápia sejtpusztító hatásai iránt, ezért hullik ki a kemoterápia alatt a haj – és egyébként többnyire más testszőrzet, köztük a szempilla és a szemöldök is.
Jó hír azonban, hogy a kemoterápia befejezése után a haj visszanő, sőt sokan arról számolnak be, hogy az átmeneti kopaszság után visszanőtt hajuk erősebb, egészségesebb szálú, mint a kemoterápia előtt volt.
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
