Ha kisgyerekkel utazol, akkor minden kívánságod parancs?
Repülőgépen utazni felnőtteknek is mindig nyűgös dolog, különösen akkor, ha hosszú repülésről van szó. Még nehezebben viselik a szűk hely, a zsúfoltság, a zaj és a nyomáskülönbségek nyűgeit a kicsi gyerekek. Az utastársaktól elvárható tehát némi empátia, türelem és segítőkészség a kisgyerekkel utazók irányában.
De felment-e bárkit a gondos tervezés és odafigyelés felelőssége alól az, hogy kisgyerekkel repül? A kisgyerekes szülők minden kérését és kívánságát köteles teljesíteni a személyzet és a többi utas? Ezt a kérdést tette fel egy utas a Redditen, miután kínos helyzetbe került amiatt, mert megtagadta egy kisgyerekes anya kérését.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A szűk ülések és szűk lábtér miatt akár igen kényelmetlen is lehet a repülés, különösen hosszabb utakon. Nos, itt válik fontos tényezővé az ülésfoglalás. Akár extra lábtérre, akár ablak melletti vagy éppen folyosói ülésre vágysz, nem vagy kitéve a légitársaság kényének-kedvének és a random ülőhelykiosztásnak, mert némi – sokszor eléggé borsos – felár ellenében oda ülsz, ahová akarsz.
Bár az ülőhelyfoglalás lehetősége általánosan ismert az utazók körében, még mindig vannak olyanok, akik az utastársak jóindulatában bízva nem áldoznak plusz pénzt erre a menetjegy árán felül. Igen, ők azok, akik beszállás után lázas szervezésbe kezdenek, hogy ki kivel cseréljen, hogy random kiosztott ülőhelyeiket valahogy mégis egymás mellé csereberéljék.
Nemrégiben a Redditen folyt vita egy férfi története kapcsán, aki egy hosszú távú repülőjáratra úgy foglalt helyet, hogy külön – nem kevés – pénzt fizetett azért, hogy az extra lábtérrel rendelkező első sorban ülhessenek a feleségével. Ennek ellenére nézeteltérésbe keveredett, mert nem volt hajlandó egy sorral hátrébb ülni egy utas kedvéért, aki történetesen egy kisgyermekes anyuka volt.
A népszerű fórumon közzétett bejegyzés így szólt:
„A feleségemmel egy 10 órás repülőúton utaztunk Európából Ázsiába a múlt héten. Jóval előre megvettük a jegyeinket, és sikerült lefoglalnunk a kívánt ülőhelyeket is – két egymás melletti helyet az első sorban. Azért fizettünk ezekért az ülésekért, mert hosszú út állt előttünk, és szerettük volna, ha több lábtér áll rendelkezésünkre. Amikor beszálltunk, a középső ülésen már ült egy nő, kisbabával a kezében. Még mielőtt a táskámat a felső rekeszbe tehettem volna, megkérdezte tőlem: „Lehetnék igazán szemtelen, és megkérhetném, hogy cseréljen helyet a férjemmel?” Ezután a második sorban ülő férje felé mutatott (csak az első sorban van extra lábtér, és az ülésfoglalásért külön kell fizetni). Ezután azt mondta, hogy a férjének mindenképpen mellette kell ülnie, hogy segítsen a babával. A feleségem nem szólt semmit, de én udvariasan, de határozottan közöltem vele, hogy sajnos mivel az ő helye a második sorban van, nem fogok oda költözni, mivel én kifejezetten az extra lábtérrel rendelkező ülésért fizettem.”
Az anyuka eztán az utaskísérőkhöz fordult, akik szintén megkérdezték a férfit, hajlandó-e helyet cserélni az apukával, de ő továbbra is kitartott a kifizetett ülése mellett.
„Jött egy steward, és megkért, hogy cseréljek a férjjel, és ugyanezt kellett mondanom neki is, ami elég kínossá tette a szituációt.”
Szerencsére végül kiderült, hogy két másik hely üresen maradt az első sorban, ami megoldotta a problémát.
„Addig is, míg sikerült megoldani a helyzetet, a nő vasvillaszemekkel méregetett, aztán hangosan megjegyzéseket tett ránk, hogy mi is jól halljuk. A feleségem egyetértett velem abban, hogy nem a mi dolgunk megoldani, ha a kisgyerekkel utazó szülők sajnálják a fáradságot és pénzt, hogy alaposabban megtervezzék az utazásukat. Szerinte akkor is a helyünkön kellett volna maradnunk, ha nem oldódott volna meg máshogyan a helyzet. Amikor viszont elmeséltem ezt az esetet a rokonságban, ők azt mondták, hogy automatikusan teljesítenünk kellett volna a hölgy kérését, hiszen kisbabával utazott. Ez újabb vitába torkollt arról, hogy kötelesek vagyunk-e szó nélkül kielégíteni a kisgyerekkel utazók minden kívánságát.”
A Reddit-felhasználók inkább a férfi pártját fogták a vitában. Mindenki egyetértett abban, hogy babával utazni nem könnyű, de úgy vélték, hogy a férfinak joga van ahhoz, hogy azon az ülésen üljön, amiért fizetett.
Egy kommentelő a következőket írta:
„Az, hogy kisgyerekkel vagy, nem jogosít fel automatikusan arra, hogy bármit elvárj az utastársaktól és a személyzettől, amit csak kitalálsz. Különösen azért, mert a foglalás előre történt, és bárki számára rendelkezésre áll a feláras ülésválasztás lehetősége.”
Egy hozzászóló hozzátette:
„Jó lenne, ha az emberek leszoknának erről, hogy az utastársaktól helycserét kuncsorogjanak. Akinek különleges elhelyezésre van szüksége, erre megvannak a hivatalos utak a légitársaság felé. Az ő dolguk az elhelyezés, és nem az utastársak dolga, hogy neked tetsző ülőhelyeket intézzenek neked.”
Egy harmadik felhasználó pedig így kommentálta az esetet:
„Fizettél az extra lábtérért és fizettél azért az ülésért. Nem volt kötelességed helyet cserélni. Ha a nő a férjével akart ülni, akkor egymás melletti üléseket kellett volna foglalniuk.”
Te mit gondolsz? Te kértél volna ilyet? Teljesítetted volna a kérést? Hogyan oldanád meg?
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
