Ha újrakezdhetném, nem szerelemből mennék férjhez
Egy válás soha nem könnyű, bármelyik fél hibájából is következik be. Ha egyáltalán van hibás. vagy mindkét fél hibás. Cikkünkhöz egyik olvasónk írta le gondolatait, aki azt mondja, hogy szép dolog a szerelem, de a párválasztásban sokkal több helye van a racionális mérlegelésnek.
Egyetértesz vele?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Nehéz téma. Van egy olyan mondás, hogy rossz a rosszal, de rosszabb nélküle. Ezt a magam részéről nem osztom. Mivel a házasságaim nem sikerültek, abszolút hiteltelen lennék a megmondó ember szerepében tetszelegni. Viszont, ha a jelenlegi tapasztalataimmal kezdhetném újra a fiatal éveim, akkor nem szerelemből mennék férjhez. A félreértések elkerülése végett, érdekből sem. A lényeg az, hogy a realitások talaján választanék, nem egy idealizált, hanem egy valóságos férfit. A szerelem, ahogy Petőfi írja, sötét verem. Az ember ismeretlen helyzetbe hozza magát, hiszen a szerelmünk a legcsodálatosabb lény a világon, nélküle élni se tudunk, figyelmes, kedves, odaadó, érzékeny, jóképű, jóérzésű, melegszívű és így tovább. Felruházzuk őt olyan tulajdonságokkal, melyekkel egyáltalán nem rendelkezik. Csak azt látjuk, hogy milyen hozzánk, arra oda se figyelünk, hogy miként viselkedik máshol és másokkal, mert minden valószínűség szerint olyan lesz majd velünk is, ha a rózsaszín köd elszáll.
Egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy ha kocsiba ülök valakivel, ne azt figyeljem, hogy kinyitja-e előttem az ajtót vagy nem, hanem azt, hogy miként vezet. Agresszív, káromkodó, mutogat, nem tudja elviselni, ha megelőzik, stb., vagy nyugodt, higgadt, megfontolt. Fontos arra is figyelni, hogyan beszél másokról, pl. főnökről, munkatársakról, munkatársnőkről. Milyen viszonyban van a szomszédokkal. Egyszóval kívülállóként kell nézni, nem a felénk irányuló viselkedése alapján.
De ez csupán csak a kezdet, mert nem árt megismerni a szüleit, a barátait, tudni, hogy mi érdekli, mi nem, fontos-e számára a család, mértéktelen-e evésben, ívásban és így tovább. Szereti-e a munkáját, egyáltalán van-e munkahelye. Természetesen fontos a kölcsönös vonzalom, szimpátia és az se baj, ha idővel beleszeretünk, sőt az már hab a tortán. Azzal is számolni kell, hogy az évek, évtizedek alatt változunk és ha ez 180 fokos, akkor azt már nem lehet tolerálni, de ha a változás nem hirtelen következik be, akkor talán hozzá lehet szokni, hiszen mi is változunk és sok idős házaspár az évek során egymáshoz idomul.
A vita, veszekedés – sokszor nehéz szétszálazni, van aki csak véleménycsereként éli meg, a másik pedig kötekedésként – nem viszi előbbre az álláspontokat. Ha szépen nem lehet valamit megbeszélni, akkor hagyni kell a témát pihentetni. A ne menjen le a nap a ti haragotokkal, nagyon jó tanács, amit érdemes megfogadni, de jó szívvel kell tenni, nem csak úgy csinálni, mint ha… Barátnőt, barátot nem érdemes belevinni az esetleges konfliktusokba, inkább kívülálló szakemberhez kell fordulni, ha elakadtunk. Esetleg jól jöhet néhány nap, vagy akár hét távollét is. Ha hiányzik a másik, az jó jel, de ha nem hiányzik az se világvége, hiszen a kikapcsolódás után is örülhetünk a társunknak.
Az idő kerekét nem fordíthatom vissza, ha megtehetném és a fentiek szerint járnék el, majd azzal is kudarcot vallanék, akkor nyilván lennének még ötleteim.
Rita
Fotó: Freepik
