Húsvét Anyás-Apás módra
Húsvét alkalmából összeszedtem, hogy korábban hol, mikor és hogyan volt szó az ünnepről az Anyás-Apás írásaiban. Szó lesz arról, hogy alkohollal vagy inkább sütivel és csokitojással kínáljuk-e a locsolkodókat (a kérdés költői), becsapás-e a húsvéti nyuszi meséje, és legalább a nagy családi összejövetelek alkalmával hogyan cselezzük ki a válogatós gyereket.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Kezdjük talán a húsvéti nyuszi legendájával!
Nemrégiben elég nagy publicitást kapott a Lancet Psychiatry egyik cikke, mely szerint a Mikulásról, Jézuskáról és húsvéti nyusziról szőtt mesék valójában ártanak a gyermeki léleknek. Ezzel szemben több vizsgálat is igazolta, hogy a húsvéti nyuszi vagy a Jézuska bűvöletében felnőtt gyerekek jó eséllyel gyarapítják nem a kezelhetetlen, deviáns kamaszok táborát a későbbiekben.
Jennifer L. Hartstein New York-i gyermek- és családpszichológus ezt így fogalmazza meg: „Az esetek többségében meg vagyok győződve arról, hogy semmi baj nem származik abból, ha a lehető leghosszabb ideig fenntartjuk a gyermekben a Mikulás vagy a húsvéti nyuszi mítoszát. A kisgyermekek nagyon gyakran egy csodálatos fantáziavilágban élnek, melynek a Jézuska, a húsvéti nyuszi vagy a nagy szakállú télapó is része. Ezek egy-egy darabkák a gyermeki ártatlanságból és a gyermekkori csodavilágból.”
A szakemberek szerint a gyermekeknek jót is tesz, ha „tegyünk úgy, mintha” játékokat játszanak, úgy tesznek, mintha hinnének és használják a képzeletüket. „A gyermeki ártatlanság, felfedezés és csodavárás fantasztikusan jó dolog, és mi igyekszünk arra ösztönözni a gyermekeinket, hogy használják a képzelőerejüket és a fantáziájukat – mondja Hartstein. − Bár a szülők tartanak attól, mi történik majd akkor, amikor végül kiderül az igazság, én a fantázia élményét alapvetően csodálatos adománynak tartom a gyermekek számára.”
Miért jobb a csokitojás, mint a pia?
Eddig jutva az olvasásban sokan biztosan felkapják a fejüket, mondván: „már miért kínálnék kiskorút alkohollal?”. Pedig sokkal több szülő tartja helyénvalónak a gyerekek szeszes itallal való kínálgatását, mint azt korábban gondolnánk.
Legutóbb például tavaly decemberben – az év végi ünnepek szempontjából éppen jó időben – került nyilvánosságra egy amerikai felmérés eredménye, mely szerint minden hatodik szülő engedi meg 14 évesnél fiatalabb gyerekének, hogy alkoholt fogyasszon. A Pennsylvania State University felmérésében a megkérdezett szülők többsége azzal indokolta a gyerek korai alkoholizálását, hogy így akarja felelős alkoholfogyasztásra nevelni gyermekét. Az is kiderült, hogy az iskolázott, fehér bőrű népességben vélik leginkább azt a szülők, hogy ha már korán megismertetik gyermeküket a szeszes italokkal, akkor nagyobb eséllyel válik belőle felelős, mértékletes alkoholélvező (nem véletlenül írtam alkoholélvezőt alkoholfogyasztó vagy alkoholivó helyett). Teszik ezt annak ellenére, hogy korábban már kutatások sora bizonyította, hogy a korán kezdett alkoholfogyasztás rontja az iskolai teljesítményt, magatartásproblémákat okoz, és nagyobb eséllyel vezet felnőttkorban alkoholizmushoz.
„A jó társadalmi helyzetben élő szülők azt hiszik, hogy ha korán megengedik gyermeküknek, hogy szeszes italt fogyasszon, ezzel megtanítják őket a felelős alkoholfogyasztásra és megvédik őket a veszélyes ivási szokásoktól. Ezt a feltevést azonban nem erősítik meg tudományos kutatások − figyelmeztetett az amerikai vizsgálat vezetője, Jennifer Maggs. − A jó társadalmi helyzetben élő gyermekek szülei mégis a ténylegesnél kisebb veszélyt látnak az alkoholfogyasztásban.”
Jó és rossz szülői stratégiák válogatósság ellen
Válogatós gyerekkel külön tortúrát jelenthetnek a nagy ünnepek és ennek apropóján a nagy családi összejövetelek.
Úgy tűnik, hogy vannak azért kipróbált módszerek arra, hogy rábírjuk a gyereket, hogy egyen. Az egyik, hogy példát mutatunk, amivel meggyőzhetjük a gyereket, hogy amit eszünk, az finom és érdemes megkóstolni. Ezen kívül már a kétévest is bevonhatjuk az ételkészítés folyamatába. Sokan alkalmazzák azt a taktikát, hogy érdekessé, izgalmassá igyekeznek formálni az ételt a gyerek tányérján, azaz például egy nevető arcot formálnak a szendvics hozzávalóiból, vagy például úgy rendezik a főtt tojást és a paradicsomot (némi majonéz segítségével), hogy vidám piros kalapos gombának nézzen ki.
Egy felmérésben a megkérdezett szülők egy része szerint az is célravezető, ha a nemszeretem ételt a gyerek valamelyik kedvenc ételébe csempésszük. Bár szerintem ez kétélű dolog, mert könnyen előfordulhat, hogy a gyerek rájön a turpisságra és még azt sem eszi meg a tányérról, amit különben szívesen megevett volna.
Sokan inkább mindig a gyerek pár kedvence közül készítenek valamit, ez azonban a felmérés készítői szerint hosszabb távon visszaüthet, mert nem javítja, hanem még súlyosbítja is a válogatósságot.
#húsvét #húsvéti_nyuszi
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
