Jó szervező vagy kényszerbeteg recepciós? – a lelki egészség világnapján beszéljünk az OCD-ről!
Egy szépségszalon jó szervezőkészséggel rendelkező recepcióst keres. De OCD-ben szenvedő beteg ugyanúgy megfelel neki. A cég hirdetése nagy felháborodást keltett, hiszen egyrészt diszkriminatív, másrészt egyenlőségjelet tesz egy tulajdonság és egy jól körülírható mentális betegség között. A téma aktualitását az adja, hogy ma van a lelki egészség világnapja.
Hahó, ahogyan a depresszió sem egyszerűen rosszkedv, úgy az obszesszív-kompulzív betegség (OCD), azaz a kényszerbetegség sem egyszerűen összerendezettséget jelent, hanem egy mentális betegség, amivel sokszor nem egyszerű együtt élni.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Tegnap már hoztam egy nagy felháborodást kiváltó álláshirdetést, amiben a cég HR-ese kerek perec kijelentette, hogy kisgyerekeseknek esélyük sincs az – egyébként nem túlságosan bonyolult munkavégzést igénylő − állás betöltésére. Most itt egy újabb, történetesen éppen ugyanarról a nagy brit álláskereső portálról, az Indeedről. Ebben egy angliai kisváros szépségszalonja, a Saks Hair and Beauty keres recepcióst egy jó szervezőkészséggel/összerendezettséggel bíró új kolléga személyében emígyen: Az ideális jelölt „rendkívül összeszedett/jó szervező (OCD)”. Ezen kívül az is kiderül a hirdetésből, hogy az izgalmas új pozíció betöltőjének pozitív életszemlélettel kell rendelkeznie, kivételes kommunikációs képességek birtokában kell lennie, illetve tapasztaltnak kell lennie az ügyfelek vitás kérdéseinek megoldásában.
Ezt az álláshirdetést egy picit át kéne még gondolni…
Az álláshirdetést megfogalmazó személyzetis tehát úgy gondolja, hogy az OCD-ként rövidített obszesszív-kompulzív zavar tehát nem egy mentális betegség, hanem egyszerűen egy olyan személyt takar, aki jól összerendezett módon képes szervezni a körülötte lévő világot. Ki is szúrta rögvest egy éles szemű álláskereső, bizonyos Suzanne Hancock, aki ezt kommentelte a hirdetéshez: „Hé, Sacks… Azt hiszen szólni kéne a HR csapatnak, hogy gondolják át egy picit ennek a hirdetésnek a szövegét, mert ez így nagyon nincs rendben. Az OCD nem arról szól, hogy valaki jó szervezőkészséggel rendelkezik.” Ehhez mellékelt egy linket is a brit állami egészségügyi ellátást nyújtó NHS oldalára, amiből kiderül például, hogy a kényszerbetegség Nagy-Britanniában körülbelül 1,2 millió embert érint, és olyan hírességek is vannak köztük, mint például David Beckham vagy Leonardo DiCaprio.
A hirdetés a Facebookra is kikerült, ahol ugyancsak felháborodott kommentek özönét indította el. A legtöbben azt hangsúlyozták, hogy az OCD, azaz a kényszerbetegség egyáltalán nem olyan banalitás, menő dolog, ahogyan a hirdetés megfogalmazója gondolja, hanem egy jól körülírt mentális kórkép, ami igencsak megkeserítheti a betegek életét.
Beszéljünk az obszesszív-kompulzív zavarról!
Bár korábban azt gondolták, hogy az OCD kényszerbetegség ritka, valójában igen gyakori problémáról van szó, az emberek akár 2-3 százalékát is érintheti. Az, hogy a valós előfordulás nem pontosan ismert, azzal függhet össze, hogy sokan szégyellik betegségüket, nem beszélnek róla, míg mások esetleg fel sem ismerik, hogy nem az élet normális velejárói a kényszeres gondolatok és kényszercselekvések, hanem egy mentális betegség tünetei.
A kényszerbetegség lényege, hogy a beteg tudatába akaratlanul betolakodnak bizonyos gondolatok, melyek szorongást keltenek benne, és ismétlődő cselekvésekre sarkallják a valójában jelen nem lévő, de a beteg tudatában létező zavaró körülmény elhárítására. Ismerjük például azt a jelenséget, amikor a sarokról visszafordulunk, mert nem vagyunk biztosak, hogy bezártuk-e a bejárati ajtót vagy elzártuk-e a gázt elindulás előtt. No, most képzeljük el, hogy nem egyszer, hanem tizenötször fordulunk vissza ellenőrizni a gázcsapot vagy a zárat. Az is gyakran előfordul, hogy a beteg egészen hosszas és bonyolult rituálékat dolgoz ki annak érdekében, hogy a kényszeres gondolataitól megszabaduljon, például a kezét többféle tisztítószerrel és szigorúan meghatározott sorrendben mossa meg annak érdekében, hogy azt végül tisztának érezze – ami akár órákat is elvehet az életéből minden nap.
A fentiek alapján könnyen belátható, hogy az OCD vagy kényszerbetegség nem egy olyan kis könnyed dolog, amit csak úgy oda lehet biggyeszteni egy álláshirdetésbe az ideális jelölttől elvárt „tulajdonságok” vagy „képességek” közé.
Melyek a leggyakoribb kényszergondolatok?
A leggyakoribb a fertőzéstől való félelem, mely a betegek csaknem felénél van jelen. Ezt követi a gyakorisági sorban a beteges bizonytalanság, a testi funkciókkal kapcsolatos undor, a szimmetria vagy a rend kényszeres igénye, illetve az agresszív gondolatok.
Melyek a leggyakoribb kényszercselekedetek?
A kényszercselekedetek a kényszergondolatok megszüntetésére irányuló tevékenységek, a leggyakoribb kényszergondolatok ismeretében nem meglepő hát, hogy a kényszercselekedetek közül a leggyakoribb az ellenőrzési és a tisztogatási kényszer. De viszonylag kényszercselekedet lehet az is, ha a beteg kényszert érez, hogy mindent megszámláljon, kérdezgessen-tájékozódjon, mindent precízen elrendezzen vagy irreális módon gyűjtögessen.
Október 10-e a lelki egészség világnapja.
Forrás: NHS
#obszesszív_kompulzív_zavar #ocd
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
