Kétségbeesett, de elfogadható lépés vagy gyilkosság a 34. héten végzett abortusz?
Az abortusszal kapcsolatban régóta vita, hogy honnan számít az emberi élet, illetve ennek fényében az, hogy mikortól tekinthető az abortusz egy emberi élet kioltására irányuló célirányos cselekedetnek, és életnek számít-e egy sejtcsomó. Az viszont talán nem lehet vita tárgya, hogy emberi lény-e egy 32-34. hetes magzat, akinek keze-lába, mindene kifejlődött, és – akár egy pici orvosirásegítéssel – már önállóan is életképes.
Ma egy erősen vitatható bírósági ítéletet hoztam, mely szerint a 34. hetes terhességnél bevett abortusztabletta és annak tragikus következménye érthető és menthető tett.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy brit bíróság most hozott másodfokú ítéletet a 45 éves Carla Foster ügyében, aki még a Covid-járvány alatti lezárások idején azzal igényelt telefonon abortusztablettát a brit egészségügyi szolgálattól, hogy 7 hetes terhes. (Nagy-Britanniában a – Magyarországon nem engedélyezett – abortusztabletta legális forgalomban van, a 10. hétig otthoni bevételre is igényelhető, természetesen megfelelő szabályok szerint. A 24. hétig alkalmazható, de a 10. hét után már csak kórházi körülmények között. A 24. hét után alkalmazása nem engedélyezett. – a szerk.) A kormány engedélyezte a tabletták postai úton történő kézbesítését. Carla Foster a brit terhességi tanácsadó szolgálattól (British Pregnancy Advisory Service, BPAS) így postai úton juthatott hozzá a tablettákhoz, miután olyan információkat adott meg, amelyek alapján a személyzet azt hihette, hogy 7 hetes terhességben történő alkalmazásra adják ki a tablettákat. A nő akkor 32-34. hét körül járt, és pontosan tudatában volt annak, hogy valótlanságot állítva érte el, hogy a tablettát megkaphassa. Az eset akkor történt, amikor a lezárások ideje alatt a nő visszaköltözött korábbi élettársát, miközben egy másik férfitól volt terhes. A nő 2020. május 11-én bevette az abortusztablettákat, majd a szülés megindulása után felhívták a mentőket. A mentők kiérkezésekor a baba nem lélegzett, és 45 perc elteltével halottnak nyilvánították.
A történet folytatása a mediában fellelhető információk alapján nem egyértelmű. Mert bár a nő maga jelentkezett a rendőrségen, később azonban tagadta a gyermekgyilkosság vádját, amit felhoztak ellene. Végül 28 hónapos börtönbüntetést kapott, miután elismerte, hogy a törvényes határon kívül végzett abortuszt. A büntetést eztán felére, 14 hónapra csökkentették és próbaidőre felfüggesztették. Az enyhítés indokaként egyébként azt hozták fel, hogy hogy „egy nőt abortusszal kapcsolatos bűncselekmények miatt börtönbe küldeni valószínűleg igazságtalan. A 17 oldalas másodfokú ítélet így fogalmaz:
„Úgy véljük, hogy az ilyen jellegű esetekben gyakran jelentős személyes enyhítő körülmények állnak szemben a vád súlyosságával; és hogy az azonnali szabadságvesztés-büntetés ilyen esetekben nem valószínű, hogy igazságos eredményt hozna. Itt pontosan ez volt a helyzet.”
A bírák szerint az elsőfokú ítéletet hozó bíró helytelenül számította ki a büntetést, mielőtt figyelembe vette volna az enyhítő körülményeket, ezért aránytalanul szigorú volt az eredetileg kiszabott 28 hónapos börtönbüntetés. A másodfokú ítélet indoklása szerint a Carla Foster bár a bűncselekmény elkövetésekor nem szenvedett súlyos mentális betegségben, „érzelmileg instabil személyiségre utaló jeleket mutatott, és kétségtelen, hogy végig érzelmi zűrzavarban szenvedett”.
„Az előttünk zajló meghallgatás idején nyilvánvalóvá vált, hogy a fogva tartás súlyosan káros hatással volt Foster asszonyra és a családjára.”
Enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy a nő maga tett bejelentést a rendőrségen, ami nélkül a tette valószínűleg soha nem derült volna ki.
Már akár egy 13 hetes magzat is érezhet fájdalmat
Eddig nagyjából szerintem követhető és elfogadható a történet, még akkor is, ha biztosan vannak, akik vitatják a büntetés szerintük túlságosan enyhe voltát. Az ítélet ellen ugyanis fellebbezést nyújtott be a nő ügyvédje, amivel sikerült elérnie felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását. Még talán eddig is követhető a sztori. A történetbe ugyanakkor belefolytak más szereplők, jogvédő szervezetek is, akik szerint a bíróság még így is túlságosan szigorú és igazságtalan büntetést ítélt meg, ráadásul egy idejétmúlt és embertelen törvény szerint, amit sürgősen hatályon kívül kell helyezni. Ezen kívül amiatt is embertelenséggel vádolták meg a bírákat és a büntetésvégrehajtás szerveit, mert az előzetes letartóztatás és 35 napja alatt a nő nem tarthatott kapcsolatot három gyermekével, akik közül az egyik autista.
A BPAS – az Egyesült Királyság legnagyobb, abortuszellátást biztosító, illetve az abortusz jogáért küzdő szervezet – üdvözölte a fellebviteli bíróság döntését:
„Egy csomó nő tölti jelenleg is tényleges vagy felfüggesztett börtönbüntetését egy hihetetlenül nehéz időszakban hozott döntéséért, ő éveket, mi pedig közpénzeket pazarolunk el valamire, ami soha nem szolgálta a közérdeket.”
Az ítéletre reagálva a BPAS vezérigazgatója, Clare Murphy úgy nyilatkozott, hogy örül, hogy az anya szabadlábra kerül, és a törvény megváltoztatására szólított fel.
„A fellebbviteli bíróság ma elismerte, hogy ez a kegyetlen, elavult törvény nem tükrözi a mai társadalom értékeit. Itt az ideje, hogy megreformáljuk az abortusztörvényt, hogy több nőt ne lehessen igazságtalanul kriminalizálni azért, mert életük egy kétségbeesett pillanatában kétségbeesett lépéseket tett.”
A vitába beszálltak az életvédők is. A Right to Life UK sürgette a kormányt, hogy ne tegyen eleget a törvény megváltoztatására irányuló követeléseknek, és azonnali és teljes körű vizsgálatot tart szükségesnek annak kiderítésére, hogy a BPAS milyen információk birtokában adta ki a nőnek az abortusztablettákat.
„A BPAS által manipulált kampányolók… ezt a tragikus esetet arra használják fel, hogy az abortuszra vonatkozó további biztosítékok eltörlését és a születésig tartó abortusz jogának bevezetését követeljék az egész Egyesült Királyságban. Legalább 32 hetes vagy körülbelül 8 hónapos terhességnél [a baba] már egy teljesen kifejlett emberi lény. Ha az édesanyja személyesen kapott volna időpontot a BPAS-tól, még mindig élne”
– hangsúlyozta a Right for Life UK szóvivője.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
