Korababa mentette meg az édesanyja életét
Maddison koraszülöttként, 12 héttel korábban érkezett a vártnál, és talán ezzel mentette meg édesanyja életét.
Így derülhetett fény már viszonylag korai stádiumban az anyukánál egy olyan női rákbetegségre, ami nem is annyira ritka, de semmitmondó tünetei miatt sokáig „rejtőzködik”, ami megnehezíti, sőt akár meg is akadályozhatja az eredményes kezelést.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az orvosok azt mondták a 32 éves Harrietnek, hogy „talán már túl késő lett volna a kezelés, ha a baba a kiírt időpontban születik”.
Az édesanya éppen a koraszülött-intenzív osztályon látogatta meg a korababáját, amikor olyan heves gyomortáji fájdalom tört rá, hogy lépni is alig tudott. Az osztályon dolgozó orvosok és nővérek javaslatára ment át a kórház sürgősségi osztályára. Az elvégzett ultrahangvizsgálat riasztó eredménnyel zárult: a 20. heti terhességi ultrahangon már látott, akkor ártatlannak vélt ciszta növekedett! Műtét következett, melynek során kiderült a „cisztáról”, hogy valójában petefészekrák, ezért az orvosok eltávolították a petefészket a petevezetékkel együtt. Rögtön utána megkezdődött a kemoterápia, ami karácsonyra lassan a végéhez közeledett.
„Amikor az orvosok kiejtették a szájukon, hogy ‘tumor’ és ‘petefészekrák’, rögtön tudtam, hogy a kemó benne van a pakliban. Azt mondták, én döntök, de nem sokat gondolkodtam, hiszen látni akarom a gyermekeimet felnőni. A kemó nem volt egy fáklyásmenet, de lassan túl vagyok ezen is.”
Időközben a kis korababa is hazakerült megerősödve és egészségesen, így van remény a happyendre.
„Talán már látom a fényt az alagút végén. Jól érzem magam, és végre a kisbabám is itt lehet mellettem. Ha éppen akkor nem vagyunk éppen a kórházban a párommal, hogy láthassuk a kislányunkat, amikor letaglózott a fájdalom, nemigen hiszem, hogy különösebben foglalkoztam volna azzal, hogy végére járjak a panaszaim okának. Szerintem minden szülő tudja, miről beszélek: előbb a gyerek, mi magunk csak utána következünk. Én is így voltam ezzel, túlságosan lekötött a kis korababánk miatti aggodalom ahhoz, hogy magammal is törődjek. Olyan, mintha azért sietett volna annyira világra jönni, hogy megmentse az életemet.”
