Anyás-Apás · 2019.12.31 08:09 · 5 perc

Kutyák és autisták: ne durrogtass, lécci!

Szilveszter van, a petárdák és tűzijátékok szezonja. És ezzel együtt megszaporodtak a közösségi oldalakon azok a felhívások, melyek arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyeseknek néhány percnyi „élvezetet” (?) jelentő petárdázás a négylábúaknak órákig-napokig tartó rettegést jelentenek.

Ám a legtöbben megfeledkeznek arról, hogy a petárda és tűzijáték hangja a „kétlábúak” egy speciális csoportjának is óriási problémát jelent, ők pedig az autisták.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Ha nem akarunk a naptára nézni, akkor onnan lehet tudni, hogy közeledik az év vége, hogy karácsony tájt megszaporodik a durrogtatás az utcákon. Petárdák, fénypatronok robbannak mindenhol kis falvaktól a nagyvárosokig és a fővárosi kerületekig. Ezzel együtt szinte minden állatvédő egyesület és jóérzésű ember ír és oszt meg posztokat az a kapcsolatban, hogy lebeszélje a durrogtatókat erről a sekélyes és könnyen nélkülözhető élvezetről, ugyanakkor gyakorlati tanácsok is keringenek a közösségi oldalakon arra vonatkozóan, hogyan védjük meg négylábú kedvenceinket attól, hogy a petárdázás miatti rettegésükben világgá szaladjanak.

Ám ezekben a posztokban nagyon ritkán esik szó arról, hogy a petárda és a tűzijáték hangja nemcsak az állatokban kelt félelmet és nyugtalanságot, hanem a kisgyermekekben is. Arról pedig még kevesebb szó esik, hogy az autizmussal élők is milyen nehezen és milyen sok félelemmel élik meg ezeket a napokat-heteket.

De mi ennek az oka? Nagyon jól körülírható oka van annak, hogy az autistákban miért kell félelmet és szorongást a petárdák és a tűzijáték hangja. Bízom benne, hogy aki ezt elolvassa, máris elgondolkodik azon, durrogtasson-e ma éjjel.

Ahhoz, hogy megértsük autizmussal élő embertársaink – gyermekek és felnőttek – ezzel kapcsolatos félelmét, nézzük először, milyen tünetei, kísérőjelenségei vannak az autizmusnak. De mindenekelőtt mutatok egy videót a Facebookról, egy autista kislány reakcióját a hirtelen hangokra.

Néhány adalék az autizmus spektrum zavarhoz

Az autizmusról már többször volt cikk az Anyás-Apáson (ezek linkjét a cikk alján megtalálod). Most csak röviden az autizmushoz társuló szocializációs és kommunikációs zavarról.

„Az autizmus túlélési, illetve viselkedési stratégia. Az érintett személyek megpróbálnak az őket körülvevő valóságban eligazodni. Megpróbálnak a külvilág elvárásainak eleget tenni, erre azonban képtelenek. Ezért alakul ki náluk az a jellegzetes és egyben minden embernél mégis más formában megjelenő viselkedésforma, amivel belső biztonságukat próbálják megőrizni a külvilággal szemben.” (Dr. Bánffy Eszter)

Felsorolásszerűen azok a jellegzetességek, melyek akadályozzák az autizmussal élőket a megfelelő szocializációban, a társas kapcsolatok kialakításában, a külvilághoz való alkalmazkodásban:

· A kommunikáció zavara

· Az empátia hiánya (nem képesek kikövetkeztetni, átélni a másik ember érzéseit)

· Hangos zajok, erős szagok (ezek zavarólag hatnak, az átlagosnál nagyobb mértékben)

· Az ismétlődés adta biztonságérzet (az állandó napirend, a dolgok megszokott ismétlődése csökkenti a bizonytalanságérzést)

· Tanulási nehézségek

A felsorolásból a lista harmadik elemére hívom fel most a figyelmedet, és azt hiszem, nem is kell tovább magyaráznom, miért nem csak a négylábúakra, hanem az autizmussal élőkre kell ma éjszaka tekintettel lenned, és kellő önmérséklettel úgy döntened, hogy a durrogtatás helyett valamilyen más módon éled ki a feletti örömödet, hogy ismét véget ért egy év.

A végén még annyit szeretnék megemlíteni, hogy az utóbbi napokban sok véleményt és hozzászólást olvastam a szilveszteri durrogtatásról pro és kontra, melyekben újra és újra visszatért az a – szerintem – végtelenül önző és empátiahiányos álláspont, hogy ez az egész petárdakérdés túl van lihegve, és hadd durrogtasson már mindenki kedvére, pár napot mindenki kibír. Én pedig valahogy úgy vagyok vele, hogy a durrogtató kisebbségnek kelljen már alkalmazkodni a csendes többséghez – köztük az autizmussal élőkhöz –, ne fordítva.