Anyás-Apás · 2023.01.05 04:00 · 9 perc

Lélekben szülőnek lenni – az örökbefogadásról

Azt szokták mondani, hogy örökbefogadó szülőnek sem sokkal más lenni – vagy éppen semmivel nem más lenni –, mint biológiai szülőnek. Ez sok szempontból és nagy vonalakban valószínűleg így is van, de azért a dolog lelki háttere nem ennyire egyszerű. Elég csak arra gondolni, hogy az örökbefogadást szinte minden esetben hosszas küzdelem előzi meg a teherbe esésért, ami után ott van a gyermekvállalással kapcsolatos kudarcélmény.

A pszichológus sok mindenről beszél az örökbefogadás lelki oldaláról, többek között arról, hogyan lehet ebben a nehezített helyzetben is megfelelő kapcsolatot kiépíteni a gyermekkel, illetve hogyan kerülhetjük el a titkolózásból adódó pszichés terheket mind az örökbefogadó szülő, mind az örökbefogadott gyermek oldaláról.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

A gyermekvállalás ősi ösztön, mely többféle lelki forrásból táplálkozik. Nemcsak a génjeink biológiai továbbvitelének vágya rejlik benne, hanem a halhatatlanság illúziója és az elmúlással szemben is szomorúság legyőzése is. Bár sokszorosan bizonyított tapasztalat, hogy pusztán egy gyermek születése nem képes hosszabb távon összetartani egy nem működő, netán már széthulló félben lévő kapcsolatot, legfeljebb a gyermeket teszi ki egy rossz párkapcsolatba születés lelki terheinek, az is igaznak látszik, hogy a gyermek érkezése tovább erősíthet egy jó párkapcsolatot. Ezt az is igazolni látszik, hogy a statisztikák szerint az örökbefogadó szülők körében kisebb a válási arány.

Az örökbefogadás formái

Magyarországon kétféle örökbefogadási forma létezik jelenleg: a titkos és nyílt örökbefogadás. Az elnevezés magában rejti a kétféle forma lényegét és a köztük lévő különbséget is: titkos örökbefogadásnál az örökbefogadó szülők semmilyen kapcsolatban nincsenek a biológiai szülőkkel, nem ismerik, sőt nem is ismerhetik egymást, miközben nyílt örökbefogadás esetén az örökbefogadó szülő pontosan tudja, honnan „érkezik” a baba, és a vér szerinti szülők is megismerhetik azt, kikhez és hová kerül gyermekük.

Bizonytalanság és gyászfolyamat

A fent vázolt helyzet máris rávilágít az örökbefogadás folyamatának első lelki terhére, vagyis a bizonytalanságra. Hiszen miközben az örökbefogadó szülők minél előbb szeretnének pontot tenni az örökbefogadási folyamat végére, az otthonuk ajtaját magukra csukva szeretnék már mielőbb teljes értékű szülőnek érezni magukat és megkezdeni a gyermekkel közös életüket, a a törvény a biológiai szülőnek a szülést követő 6 hétben még lehetőséget ad arra, hogy „visszacsinálja” az egészet és úgy döntsön, hogy mégis vállalkozik gyermeke felnevelésére. Az örökbefogadás másik fontos pszichés aspektusa, hogy az örökbefogadó szülők az örökbefogadás előtt már kénytelenek megtapasztalni a meddőség pusztító érzését és hosszan, évekig, sőt sokan akár évtizedekig küzdenek saját gyermekéért, eközben számtalan kezelésen esnek át – eredménytelenül. Éppen ezért az örökbefogadás előtt elengedhetetlen a meddőséghez társuló a veszteség feldolgozása egy olyan gyászfolyamathoz hasonlóan, melyen mindannyian keresztülmegyünk egy szeretett személy halálát követően. Ez pedig nem mindig megy szakértő segítség nélkül. Serfőző Anikó pszichológus, perinatális azaktanácsadó fontosnak tartja, hogy „főleg a nőket terhelő nyomás, bűntudat enyhülni tudjon, és a láthatatlan lelki térben ne keressünk újabb hiányokat”.

Az örökbefogadás még mindig tabutémának számít

És mivel ez sajnos még manapság is így van, ördögi kör kiindulópontja lehet: nem beszélünk róla, hiszen tabu, így a szélesebb közvélemény alig tud valamit arról, mit érez, min megy át egy örökbefogadó szülőpár. Amit pedig nem ismerünk, attól tartunk, nem szívesen beszélünk róla, így nem sok remény van arra, hogy legalább néhány tégla kikerüljön a tabu szilárd falából. Az ördögi kör ezzel be is zárult.

Pedig az örökbefogadás az örökbefogadott gyermekre is nagy terhet ró, hiszen a kiindulópont az, hogy vér szerinti szülei lemondtak róla, nem volt rá szükségük. Szerethető vagyok egyáltalán? – merül fel bennük időről-időre a kínzó kérdés, ami akár a felnőttkori párkapcsolataikra is kihathat.

De nem könnyebb az örökbefogadó szülők dolga sem, különösen akkor, ha nem zárul le bennük a már említett gyászfolyamat. Ez olyan téves következtetések alapja lehet a későbbiekben, hogy az örökbefogadott gyermek „nem megfelelő” viselkedése talán a származásában, múltjában gyökerezhet. A pszichológus a legfontosabbnak azt tartja a problémák megelőzése érdekében, ha

„az örökbefogadó szülők tudatosítják magukban, hogy a kapcsolat lényege a kötődés, nem pedig az, hogy ez a kapcsolat hogyan és milyen kezdőponttól alakult ki”.

Titkok hálójában

Szerencsére manapság már a köztudatba is egy inkább befészkelte magát az a gondolat, hogy az örökbefogadás eltitkolása sok probléma kiindulópontja lehet a későbbiekben. Még akkor is, ha az örökbefogadó szülők többsége őszinte jó szándékból hallgatja el a gyermek és a környezet felé az örökbefogadás tényét, hiszen félnek attól, hogy ezzel ők kevesebbnek tűnnek a környezetük szemében, esetleg a gyereket csúfolják majd a társai.

A szakember ezzel kapcsolatban azt emeli ki, hogy „az örökbefogadó szülő és az örökbe fogadott gyermek kapcsolata magában hordja a hazugságot, ha az örökbefogadás eltitkolt, és ez nem kedvez a bizalommal teli kötődés létrejöttének. A szülő szorong, a gyermek pedig megérzi ezt, és szintén szorongással „válaszol” rá.” Azt javasolja, hogy mindenképpen hangozzon el az ezzel kapcsolatos családi beszélgetések során, hogy a vér szerinti szülő szerette volna ugyan felnevelni a gyermeket, de valamilyen ok miatt erre nem volt lehetősége. Fontos hangsúlyozni, hogy az a tény, hogy nem szakíttatta meg a terhességet, mindenképpen egy erős igenként értékelhető a megfogant a baba életére. Az örökbefogadó szülő – sokszor nem könnyű – feladata, hogy önértékelését erősítő kapcsolatot alakítson ki a gyermekkel. Ehhez pedig az kell, hogy az első találkozás, az örökbefogadás ténye már a legelejétől, akár már a kisbabának is mesélhető legyen, mintegy az igazság kimondásának gyakorlásaként.

Tájékozódási pontok

Nemcsak az örökbefogadásra vállalkozó szülőket kell felkészíteni, hanem a társadalmat is érzékenyíteni szükséges ahhoz, hogy lehetőség szerint minden gyermek családi támogató közegben nőhessen fel.

Hazánkban a Mákszem Műhely mellett a Mózeskosár Egyesület és a Gólyahír Egyesület is hiteles információkkal és szakmai segítséggel szolgálhat nemcsak az érintetteknek, hanem az érdeklődők számára is.
Az örökbefogadáshoz kapcsolódó érzésekről is szól Mártonffy Zsuzsa „Akiknek két anyja van” című regénye, melyről ide kattintva olvashatod el az Anyás-Apás könyvajánlóját.
Kisgyerekek számára is érthető, mesés formában beszél az örökbefogadásról Paulin Viktória „Kisrigók” című könyve, melyet a Pagony Kiadó jelentetett meg, és bábelőadásos adaptáció is készült belőle.

Forrás: BabaPatika

Fotó: Dreamstime

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!