Méh nélkül szülni? Egyszer? Sőt kétszer? Lehetséges?
Már nagyon sok olyasmit bemutattam itt az Anyás-Apáson az orvostudomány világából, amiről akár csak pár évtizede, sőt pár éve azt mondtuk volna, hogy lehetetlen. Ma is egy ilyen történetet hoztam nektek egy fiatal nőről, aki annak ellenére kétgyermekes édesanya, hogy egy betegség miatt méh nélkül született. Korábban ezt biológiai képtelenségnek tartottuk volna, ma pedig ha nem is mindennapi valóság, de valóság.
A megoldás: a átültetés. (A méhátültetésről már itt és itt is olvashattál korábban.)
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Önmagában a méhátültetés már nem egyedülálló szenzáció, az Egyesült Államokban élő Jennifer Dingle azonban mindenképpen orvostörténelmet írt azzal, hogy átültetett méhből kétszer szült – nyugodtan mondhatjuk – „csoda babát”.
Jennifernél 14 éves korában derült fény a hosszú és bonyolult nevű Mayer-Rokitansky-Küster-Hauser- (MRKH) szindrómára, ami azzal is jár, hogy nem alakult ki a méh, ami eleve lehetetlenné teszi a várandósságot és a gyermekszülést – gondoltuk legalábbis néhány évvel ezelőtt. De ne szaladjunk ennyire előre. (Egy ugyanilyen betegségben szenvedő másik fiatal nő történetéről itt olvashatsz, az ő esetében más megoldás vezetett ahhoz, hogy végül megismerje az anyaság érzését.)
Érthető módon a most 33 éves Jennifert is letaglózta a hír, hogy soha nem lehet gyermeke, de még annak tudatában is élt benne a remény, hogy ez sokáig biológiai képtelenségnek tűnt.
Szinte csodával határos módon azonban elérhetővé vált számára a méhtranszplantáció lehetősége, melyet 2016 decemberében el is végeztek nála az orvosok. Azóta az átültetett méhből már két kislánya született: a 3 éves Jiavannah és az 1 éves Jade.
Betegsége történetét idézi fel:
„Tinédzserkoromban már minden barátnőm menstruált, és mindig izgatottan készültem arra, hogy én leszek a következő. Ez azonban soha nem következett be, ezért megkérdeztem az anyukámat, hogy mi ilyenkor a teendő, ő pedig orvoshoz vitt. Az első orvos nem igazán tudta hová tenni azt, amit a vizsgálat során észlelt, ezért beutalt egy speciálistához. Ő derítette ki, hogy sem méhem, sem petefészkeim nem fejlődtek ki. A további vizsgálatok alapján mondták ki az orvosok a diagnózist: MRKH-szindróma. Rögtön azt is elmondták, hogy soha nem leszek képes kihordani egy gyermeket, ezért ne is álmodozzam arról, hogy természetes úton gyermekem születhet. Egyetlen lehetséges alternatívának a béranyaságot jelölték meg arra, hogy biológiai gyermekeim lehessenek. Pokolian nehéz időszak következett, hiszen minden kislány arról álmodozik, hogy egyszer hófehér ruhában férjhez megy, aztán sorra születnek a gyermekei.”
Jennifer 2011-ben ismerkedett meg nála egy évvel idősebb férjével, akivel három év múlva házasságot is kötöttek. Ezt követően kezdtek el komolyabban gondolkodni, milyen lehetőségeink vannak arra, hogy olyan családjuk legyen, melyről mindketten álmodtak.
Ám évek teltek el úgy, hogy nem találtak megoldást problémájukra. A fordulat 2016-ban érkezett el egy telefonhívás képében, ami gyökeresen megváltoztatta az életünket.
„Az esküvőnk után néhány héttel felkerestünk egy nőgyógyászt, akinek elmondtuk, hogy mindenképpen gyermeket szeretnék, de erre a betegségem miatt egyelőre semmi reményünk nincsen. Ő említette először a méhtranszplantáció lehetőségét, ám azt is elmondta, hogy nálunk egyelőre ilyet nem végeznek, és nem is kockázatmentes a beavatkozás. Két évvel később éppen Nápolyban pihentünk, amikor teljes izgalomban felhívott az édesanyám azzal, hogy hallotta, hogy egy texasi klinikán tíz nőt keresnek egy klinikai vizsgálatban, akiknél megkísérelnék a méhátültetést. Azon nyomban repülőre ültünk és hazautaztunk, hogy jelentkezhessünk, és ezzel kezdetét vette a folyamat.”
A 9 órán át tartó sikeres műtétet követően Jennifer 27 évesen élte meg először, milyen érzés menstruálni. Hat hónappal később lombikmódszerrel öt embriót ültettek be Jennifer újonnan kapott méhébe. A szerv egy élő donortól származott, aki úgy döntött, hogy méhét egy rászoruló nőnek ajándékozza. Született meg 2018 februárjában Jiavannah. Aztán fél évvel később az orvosok azzal a kérdéssel álltak elé, szeretne-e valami olyat tenni, amit még egyetlen amerikai nő sem tett meg: átültetett méhből egy második babát is világra hozni. A válasz némi gondolkodás után igen volt, így 2019 júliusában császármetszéssel megérkezett Jade is.
„Pedig azt hittem, soha nem fogom hallani ezeket a szavakat: Gratulálok asszonyom, ön gyermeket vár! Hihetetlenül hálás vagyok annak a nőnek, akitől a méhemet kaptam. Annyi mindent vállalt és annyi nehézségen ment át csak azért, hogy én gyermeket szülhessek. Szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyit köszönhetek neki.”
A méhátültetések története
Az első sikeres méhtranszplantációt 2014-ben Svédországban végezték, és azóta szerte a világon mindössze körülbelül 50 hasonló beavatkozásra került sor.
Ez a beavatkozás a legeslegutolsó mentsvár azon párok számára, akiknek másképpen egészen biztosan nem lehet gyermekük. Ilyenkor az átültetett szerv élő donorból származik, ami azt jelenti, hogy amikor egy nő már nem szeretne több gyermeket szülni, felajánlhatja a méhét. Az ő szempontjából a műtét körülbelül annyit jelent, mint egy bármilyen más ok (pl. betegség, rendellenes vérzés) miatt elvégzett méheltávolítás (hiszterektómia). Szerv- (pl. vese) transzplantációt követően szokásosan szükség van az immunrendszer elnyomására annak érdekében, hogy a szervezet ne lökje ki magából a beültetett idegen szervet. Ennek azonban vannak hátrányai, például a szervezet védtelenebbé válik a különböző fertőzésekkel szemben is. Hogy az élethosszig tartó gyógyszeres kezelést elkerüljék, a beültetett méhet az orvosok műtéti úton eltávolítják, miután a páciens világra hozott egy vagy két gyermeket. Így történt ez Jennifer esetében is:
„Jade születése után az orvosok kioperálták a testemből a beültetett méhet, így többé nem lehetek várandós. Ha mégis szeretnénk egy újabb gyermeket, akkor mostantól számunkra is a béranyaság a megoldás. Amikor a lányaim nagyobbak lesznek, feltétlenül elmesélem nekik a születésük körülményeit. Ők igazi csodababák, mi pedig boldogabbak nem is lehetnénk.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
