Már a nagyid is Zoommal tanult egy világjárvány miatt, tudtad?
Ha azt hiszed, hogy a digitális oktatás ötlete most, a covid-járvány idején született meg, akkor nagyon tévedsz. A lényegét tekintve teljesen azonos elgondolással ugyanis már régen és éppen egy másik nagy járvány idején is tanították a gyerekeket. Amerikában éppen hetven évvel ezelőtt próbálgatták a távoktatás többféle módszerével is, miként tanulhatnak a diákok annak ellenére, hogy karanténban ülnek otthon.
Természetesen a járványos gyermekbénulásról és Jonas Salkról is elmondok pár érdekességet, ha már szóba került.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A koronavírus már másodszor kényszeríti arra a szülőket, hogy matek- vagy töritanárrá képezzék magukat vagy ők tanítsák a legkisebbeket arra, hogyan kell kanyarítani az ó betűt. Ha beüt egy ilyen helyzet, hajlamosak vagyunk sajnálni magunkat, hogy mi és csakis mi vagyunk ilyen szerencsétlenek, hogy egy ilyen helyzettel sújtott bennünket a sors. Pedig nem sokan tudják, hogy nem most fordul elő először a történelemben, hogy a nem áll meg az élet attól, hogy egy járvány hetekre-hónapokra az otthonuk falai közé kényszerít felnőttet és gyereket egyaránt. A dédszüleink és nagyszüleik is megoldották valahogy, nekünk miért ne menne?
Most ugorjunk vissza az időben úgy hetven évet, az 1940-es évekig, amikor világszerte tömegével szedte áldozatait a járványos gyermekbénulás. Így aztán sok gyerek otthon kényszerült maradni, ki maga a betegség és annak következményei okán, ki azért, mert szülei nem merték iskolába engedni, nehogy ő is elkapja a szörnyű betegséget. Ezt a helyzetet felismerve egy amerikai távközlési cég, az Executone elkezdett kísérletezni a telefonoktatás módszerével, hogy ezek a gyerekek se essenek el a tanulás lehetőségétől, ne veszítsenek évet és valamiképpen kapcsolatban maradhassanak a pedagógusokkal és osztálytársaikkal. Természetesen nem volt, nem lehetett cél az iskolai oktatás teljes körű pótlása, de szükséghelyzetben mindenképpen kielégítő megoldásként kínálkozott.
A módszer működési elve rendkívül egyszerű volt, a diáknak elég volt betárcsáznia az iskola hívószámát. A cég ugyanis két hordozható telefonkészüléket biztosított: egyet az iskolába, egyet a diák otthonába. Az otthoni egységhez egy hangerő-szabályozóval ellátott hangszóró is csatlakozott.
A telefonoktatás a gyermekbénulás-járvány idején debütált, de később is használták, amikor a járvány már alábbhagyott, nem utolsósorban azért, mert 1955-ben elkezdték alkalmazni, majd nem sokkal később már tömeges oltások keretében adták a Salk-, majd a Sabin-vakcinát – de erről majd később.
A dél-dakotai Rapid City Journal 1958-ban interjút készített egy diáklánnyal, aki egy autóbalesetről származó lábtörés után heteken át lábadozott otthon. Karen Cavner elmondta, hogy főként azért hasznos számára a távoktatás, mert így ott tud ő is „ülni” az órákon, ám a kapcsolat nem egyoldalú, hiszen a tanárok időnként őt is felszólítják felelni.
Az 1960-as évekre az Executone az USA szinte minden államában megteremtette a telefonos távoktatás technikai feltételeit. A távoktatás „ősi” módszerének egyetlen hátránya volt a mai korszerű technikákkal szemben: a tanár nem látta, csak hallotta a diákokat.
A járványos gyermekbénulásról
A járványos gyermekbénulás (poliomielitisz vagy Heine–Medin-kór) kórokozója egy vírus, a poliovírus, mely az 1900-as évektől kezdve egyre inkább terjedt szerte a világon. Bár a betegség leginkább a testet-lelket megnyomorító bénulásról hírhedt, kevesebben tudják, hogy az esetek viszonylag csekély hányada végződik halállal vagy tartós bénulással – a betegség azonban még így is tömegével szedte az áldozatait, és az teszi még inkább tragikussá, hogy – ahogyan a neve is mutatja – éppen a gyermekek között.
Nem csoda hát, hogy világméretű verseny indult a kutatók között az ellenszer vagy a megelőzési módszer megtalálására. És amikor a helyzet kikényszeríti a tempó felgyorsítását és a kutatók összefogását, sőt ehhez még a befektetők pénze is társul, mindig gyorsabban születnek eredmények, mint „békeidőben”. Hamar felismerték, hogy gyógyszer kifejlesztésére nem sok a remény csakúgy, mint a betegség okozta bénulás teljes rehabilitációjára, ezért a kutatók érdeklődése szinte azonnal a megelőzés, azaz a vakcinafejlesztés irányába fordult.
És 1955. április 12-én autódudák, szirénák és harangok hangja törte meg a csendet az amerikai városokban. Így ünnepelte az ország, hogy az addigi legnagyobb klinikai kísérlet eredményeként biztonságosnak és hatásosnak minősítették a járványos gyermekbénulás elleni vakcinát. Minden ok meg is volt az örömre, hiszen csak az USA-ban csaknem 36 ezerre rúgott azoknak a gyermekeknek a száma, akiket a két évvel korábbi nagy járvány ölt vagy nyomorított meg. A korszakalkotó tudományos felfedezés egyben a világhírt is elhozta a vakcinát kifejlesztő Jonas Salk számára – ez volt a Salk-vakcina.
Jonas Salkról érdekességképpen megemlítem, hogy egy meglehetősen ellentmondásos, érdekes személyiség volt. Orosz zsidó bevándorlók gyermekeként nőtt fel New York Bronx negyedében. Már gyermekkorában is makacs és önfejű volt, és pontosan ezeknek a tulajdonságainak köszönhetőek későbbi tudományos sikerei is, hiszen eredményei, ötletei kezdetben nem találtak túlságosan jó fogadtatásra a kollégái részéről.
Bár a Salk-, majd később a Sabin-vakcina tömegessé válásával úgy tűnt, hogy a járványos gyermekbénulás örökre eltűnik a Föld színéről, a betegség – más fertőző betegségekkel együtt – az utóbbi években ismét felütötte a fejét, sőt megint kisebb-nagyobb járványokat is okoz. Ennek oka leginkább a védőoltási programok elégtelensége, elsősorban a közegészségügyi rendszer hiányosságai és leginkább az oltásellenes körök áldatlan tevékenysége miatt.
Ha a fenti történet szinte minden pontjában hasonlóságot vélsz felfedezni a jelenlegi helyzettel, az nem a véletlen műve.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
Az Anyás-Apás védőoltásokkal foglalkozó korábbi cikkeiért ide kattints!
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!