Meg akarom változtatni a gyerekem nevét!
A névválasztás mindig hálás témája a gyerekneveléssel foglalkozó blogoknak, fórumoknak. Mindenki más-más elvek mentén dönti el, hogyan fogják hívni születendő gyermekét – ki a ritkább, ki a mindennaposabb neveket részesíti előnyben.
De ki hallott már olyat, hogy egy anya azért akarja megváltoztatni a négyéves gyereke nevét, mert az a név időközben „túlságosan gyakori lett?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Pedig a történet nem a képzelet szüleménye, egy brit anya éppen most fontolgatja, hogy mostantól ne azt a nevet viselje a kislánya, amit élete eddigi négy éve alatt már megszokott. Az ok: az anya időközben rájött, hogy az általa „szokatlannak” vélt keresztnév nem is annyira ritka, mint azt ő korábban gondolta. És azért éppen most, mert a kislány hamarosan iskolába megy, és az anya azt szeretné, hogy az új helyen már az új néven ismerjék meg és fogadják el a kislányt.
Nagy döntés az ilyesmi, furcsa is lenne, ha egy anya ilyen kérdésben úgy próbálna dűlőre jutni, hogy nem kérdezi meg az anyák népét – e célból tehát egy anyafórumhoz, a Mumsnethez fordult. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy bár én még nem jártam arrafelé, de jó hely lehet ez a Mumsnet, ahol mindenki tanácsot kaphat mindenre, a jó múltkor is az ottani anyákat szavaztatta meg egy anya arról, hogy lázas beteg gyerekével elinduljon-e egy hosszú repülőútra vagy inkább hagyja veszni a családi üdülésre befizetett pénzt. Ezt írta szegény tanácstalan anya: „Az én kis drágám most négyéves, és amikor született, olyan nevet adtam neki, amiről azt gondoltam, hogy nagyon eredeti, mert húsz éve nem hallottam senkiről, akit ugyanúgy hívtak volna. Csak amikor elkezdett óvodába járni, akkor szembesültem vele, hogy a csoportban egy másik kislánynak is ugyanaz a neve, csak egy kicsit másként írja, de ugyanúgy kell kiejteni. A kislányom ősszel iskolába megy, és az máris kiderült, hogy még két azonos nevű gyerek is lesz az osztályban, azaz három kislánynak lesz ugyanaz a neve, sőt a párhuzamos osztályban is lesz egy kislány ugyanezzel a névvel. Teljesen megdöbbentem és totál ideges vagyok ettől. Lehet, hogy kicsit túlreagálom a dolgokat, de amikor én jártam suliba a ’70-es években, akkor pontosan öten voltunk az osztályban, akinek ugyanaz volt a keresztneve. A történelem most megismétli önmagát. Arra gondoltam, hogy még a szeptemberi iskolakezdés előtt megváltoztatom a nevét, mert a név maga nagyon tetszik, de GYŰLÖLÖM, hogy ennyire gyakori. Mi a véleményetek?”
Egy későbbi posztban azt is elárulta, hogy ez a szeretve gyűlölt név az Esmée, ezen kívül ezt írta: „Ezt már egyszer saját magam is végigéltem. Az egész iskoláskoromat beárnyékolta az a tény, hogy olyan sokan viselték ugyanazt a nevet, mint én. Éppen ezért, amint alkalmam nyílt rá, meg is változtattam a nevemet. Azóta is kiráz a hideg, ahányszor csak meghallom az eredeti nevemet.”
Az anyafórum megszakértette és elutasította
Az ötlet finoman szólva sem nyerte el a közvélemény tetszését. Egyik mumsnetes anya ezt írta: „Ne légy már nevetséges, nem változtathatod meg a gyereked nevét négyéves korában! Hogy a jó égbe fogod ezt neki megmagyarázni. És mi történik, ha most megváltoztatod, aztán jövőre új gyerek érkezik az osztályba ugyanazzal a névvel? Vagy a gimnáziumban lesz több olyan lány is, akinek ugyanaz lesz a neve, mint az új név, amit most választasz a tiédnek?”
Egy másik anya szerint: „Őrültség. Ne okozz komplexusokat a saját gyerekednek.”
„Te teljesen bolond vagy. A gyereked már négyéves! Nem változtathatod meg most a nevét! A gyerekedet nem fogja zavarni, hogy még két kislánynak ugyanaz a neve az osztályban. A neve a sajátja, hozzá tartozik, nem cserélgetheted kényedre-kedvedre” – fakadt ki egy vehemensebb kommentelő.
Még a leginkább megértőnek mutatkozó kommentelő is azt írta, hogy átérzi a problémát, hogy több azonos nevű gyerek lesz az osztályban, de szerinte ez normális körülmények között nem érheti el az aggodalomnak azt a szintjét, hogy valaki a gyerek nevének megváltoztatásán törje a fejét. Megemlítette, hogy az ő osztályukban majdnem minden kislányt Jennifernek hívtak, és legjobb tudomása szerint jelenleg is mindannyiukat Jennifernek hívják.
Minden szülő más-más szempontok szerint választ nevet
A gyerek nevének kiválasztását sokféle tényező motiválhatja. Vannak, akik már gyerekkorukban tudják, hogy fogják hívni a gyereküket, amikor egyszer apává vagy anyává válnak – nemegyszer meghatározó olvasmányélmények vagy filmszereplők után. Mások a családi hagyományokat követik, például az én édesanyám családjában az elsőszülött fiú neve az idők kezdete óta mindig Imre volt. A sors kegyes ajándéka, hogy a férjemet is Imrének hívják, és ha fiunk született volna, ő is ezt a nevet kapta volna.
Vannak, akik a név dallamára, zenéjére figyelnek, arra, hogy a vezetéknév és a keresztnév harmóniában simuljon egymáshoz. De az is viszonylag gyakori szokás, hogy az összes gyereknek – legyen fiú vagy lány – mind ugyanazzal a betűvel kezdődjön a neve (ami az óvodai holmi monogrammal való ellátásakor plusz praktikus előny).
Hogy a poszt apropójául szolgáló sztorihoz visszatérjünk, a névválasztás során szempont lehet az is, hogy valami különleges legyen a gyerek neve, amiből biztosan nincs több széles e határon. Vagy éppen ellenkezőleg, a szülők valami egyszerű, gyakori, könnyen megjegyezhető névre vágynak. Ami a különleges neveket illeti, éppen a múltkor olvastam egy cikket arról, miért olyan népszerűek az extrém különleges nevek az etnikai kisebbség körében. A cikk az USA-ból származott, de ugyanez igaz például nálunk a romák névválasztásra, gondoljunk csak a Dzseniferekre, Dzsepettókra és Dzsenarókra. Az írja, hogy az etnikai kisebbséghez tartozók, illetve a szegényebbek azért szeretnek extrém különleges neveket választani, mert egész életükben azt szokták meg, hogy soha semmivel nem tűnnek ki nagy szürke tömegből. A gyerekeiknek sem remélnek ennél sokkal jobb jövőt, ezért azt szeretnék, ha legalább különleges nevükkel felhívják magukra a figyelmet.
No de még ők sem változtatják meg a gyerek nevét úgy 3-4 évente…
#név #névadás
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
